Sorban állnak a megrendelők – lepukkant gyárépületben készül a sikerhangszer
Egy baráti társaság mert nagyot álmodni: elkezdték gyártani a világ talán legfiatalabb, de máris sokakat lenyűgöző hangszerét. Meglátogattuk a győri műhelyt, sőt kértünk egy kis bemutatót is handpan varázsából.
Amikor a GPS a szeszgyár portájához irányít, kicsit elbizonytalanodunk, hogy jó helyen járunk-e. Hamar kiderül, hogy tévedésről szó sincs, a győri üzem egyik lerobbant, régóta használaton kívül álló épületében készülnek az első magyar handpan hangszerek.
Kicsit fura ellentmondás: a kifejezetten elegáns, meditatív hangszerhez nem egy ilyen indusztriál környezetet képzeltünk el. Mint kiderült, a gyár tulajdonosi köre egyelőre ingyen biztosítja a szinte düledező helyiségeket a hangszerműhelynek. Az épülettel egyébként a közeljövőben az a tervük, hogy ott egy közösségi művészeti, alkotó helyet alakítanak ki műhelyekkel, kiállító- és koncertteremmel, kávézóval.
A felújítás épp csak elkezdődött, így most még csak a Mag Instruments birtokolja a többemeletes, ipari épületet. Itt készülnek az első magyar handpanek.
De először is, lássuk, miről van szó:
Az első Hang vagy Hang(PanArt) néven ismert hangszert 2001-ben alkotta meg a svájci Sabina Schärer és Felix Rohner a steel-drum és néhány indiai és afrikai hangszer nyomán. (Csak az ő általuk készített hangszert nevezzük Hangnak, a hangszer általános neve a handpan.) A varázslatos harmóniákat is nyújtó ütős hangszer egyre népszerűbb, egyre többször tűnik fel fesztiválokon, utcazenészeknél, sőt popzenekarokban is (itt például például Björköt kíséri egy ilyen).
A kereslet szerte a világon egyre nagyobb, pedig nem olcsó hangszerről van szó: 1500 euró alatt nemigen lehet jó minőségben hozzájutni. Az eredeti, svájci Hang ráadásul már csak másodkézből megvásárolható, a feltalálók ugyanis már nem gyártanak ilyet. Viszont egyre több helyen kezdtek el készíteni a világon – különböző elnevezésű – handpaneket.
„Mára száz fölött van a világon gyártók száma. De a kereslet óriási. Ha valaki jó minőségben készít egy hangszert, és belső szakmai fórumokon bemutat róla egy videót, onnantól sorban állnak nála a megrendelők” – mondja Szombathelyi Patrik, az első magyar műhely egyik alapítója.
A magyar hang-emberek
Patrik zenészcsaládban nőtt fel, így nem véletlen, hogy ő maga is az lett. Fő hangszere a zongora volt, de mintegy három éve, amikor először egy használt handpant vásárolt, majd egy eredeti svájci Hangot is, már inkább ezeken játszik.
A most már hivatalos cégalapításon dolgozó társaság másik alaptagja Dankowsky Áron, aki szintén kisiskolás kora óta zenél, több formációban aktív muzsikus. (Többek közt Patrikkal közösen muzsikál a ToSoDa Projektben.) Áron, amikor nem zenél, és nem a hangszerműhelyben dolgozik, akkor a családi kertépítő vállalkozásba segít be.
Ő ebből, Patrik spanyolországi munkáiból és utcazenéléseiből tudott félretenni annyi pénzt, amivel beindíthatták a hangszerkészítő műhelyt. Eddig – mint mondják – mintegy 2,5 millió forint beruházásra volt szükség, de várhatóan a közeljövő fejlesztéseihez még a zsebükbe kell nyúlniuk.
"Véletlenül, egy Waldorf-rendezvényen összefutottunk a csapat másik két tagjával, Ricsivel és Petivel” – emlékszik vissza Áron a teljes alapítógárda kialakulására. „Ők – bár nagyon amatőr módon – de már akkor el is kezdték gyártani is a hangszereket a Pesti Regionális Waldorf-iskola műhelyében: kézi kalapácsokkal, homokba dugva a fémkagylót próbálták kialakítani a handpant. A fiúknak volt valamilyen technikai tudáshátterük, nekünk meg volt valamennyi befektethető pénzünk, és mindannyiunkban megvolt a hangszer iránti rajongás, így álltunk össze. A gyártásról a kellő ismereteket a netről, ismerősöktől, a más műhelyben már dolgozó barátainktól bővítettük.”
Az Áron által említett Peti egy frissen végzett médiadizájner, Bognár Péter. Az egyetem mellett különböző alkalmi munkákat végzett, jelenleg a handpan-készítés mellett utcazenél és masszőrködik. (A fenti videónkban ő improvizált nekünk egy kis hangszerbemutatót.)
Hársfalvi Richárd pedig pedig a Waldorf-gimi után szinte azonnal "főállású" handpan-készítővé avanzsált. (Rajongása foka kiderül a nyakláncából is: azon a medál egy kis ufónak tűnhet, de az bizony egy handpan.)
Kalapácsokkal, disznópörzsölővel kezdtek
Miközben végigkalauzolnak a lepusztultságában is lenyűgöző ipari csarnokon, ahol a hatalmas, „egykor ki tudja mire volt jó?” tartály és mindenféle ipari hulladék mellett egy-egy elrepedt handpanbe, a gyártáshoz nélkülözhetetlen sablonformákba, hordókba, vagy még feldolgozandó kagylóforma lemezekbe botlunk. Megmutatják a büszkeségeiket: a helyi szakemberekkel készített kemencét, a présgépet, a hangolószobákat.
És a legnagyobb kincsüket: a már majdnem elkészült, összeragasztott, legújabb hangszerüket.
Nagyjából három éve történt a négyes nagy találkozása, azóta lassan építkezett a társaság. Kalapácsokkal, disznópörzsölővel kezdtek, de az utóbbi évben beszereztek komolyabb légkalapácsot, présgépet, kompresszort, sőt egy (keramikus-barát) segítségével kemencét is építettek.
Mindez elengedhetetlen a hangszerek nagyon bonyolult, egyedi, professzionális gyártásához. A handpan alacsony széntartalmú acélötvözetből készül. (Ilyenből készítik az autókasztnikat is, például a Suzukit – igaz az autó 0,4 mm-es lemezből a hangszer 1 mm-esből.) A lemezből egy úgynevezett mélyhúzó technikával készítenek különböző üzemekben kagylóformát, a győri műhely ezekből dolgozik. (Van egy másik, víznyomós technológia is a kagylóforma kialakítására, Patrikék azt tervezik, hogy egy ilyen gépbe is hamarosan beruháznak, már csak azért is, mert az üzemek most nem győzik kiszolgálni az európai hangszerkészítőket – így a maguk urai lennének e téren is.)
Ha megvan a kagylóforma, abba különböző mélyedéseket ütnek (korábban kalapáccsal, most már préssel), ezek adják majd ki a megfelelő hangokat. A mélyedésektől függően, különböző hangokat tudnak kicsalni az acéllemezből – így a legkülönbözőbb hangolású handpanek léteznek.
A hangolás, kalapálás során feszültség keletkezik a fémben, ezért 4-5-ször is temperálni kell a hangszert a kemencében. Ekkor a forma megmarad, de a lemezen belül a feszültség eloszlik. Egy-egy kemencézés után viszont könnyen elhangolódhat a hangszer, azért elég idegőrlő újra és újra behangolni azt – majd temperálni. Ha nem jól oszlik el a lemezen belül a feszültség, nem lesz meg a szép zengő hangja.
Ha a felső rész nagyjából megvan, akkor a szintén feszültségmentesített, lyukas alsó résszel összeragasztják azt. Ekkor persze újabb elhangolódás várható. Ezért finomhangolás következik, amikor az összeillesztett, kvázi végleges hangszert megint behangolják. Aztán durván egy hónapos várakozási idő jön, amikor próbálgatják, játszanak rajta, mert még ez idő alatt is ereszthet valamennyit a hangolásból. Akkor van kész egy hangszer, amikor rendeltetésszerű használattal sem hangolódik el.
A világ élvonalába törnek
„Ha megcsinálunk egy jó hangszert, nem jelenti azt, hogy a következő tíz is jól fog sikerülni. Mivel nem sorozatgyártott hangszerről van szó, mindegyik különbözik.”
Áron szerint a handpan zeneoktatásra is kiváló lenne, mert gyerekek kezébe adva egyből sikerélményt nyújt nekik. Másrészt különböző zeneelméleti alapokat (skálatan, hangköztan) is jól lehet tanulni vele. Ha bekerülne a hangszer a zeneiskolákba, az nagy lehetőség lenne annak is, aki játszik rajta – és nyilván, annak is, aki gyártja. Egy probléma van ezzel: ki taníthatja a handpanjátékot? Ez egy 17 éves hangszer, nem képeztek még hangszeres tanárokat erre.
A Mag Instruments alapvetően 1500 eurós árra lövi be az elkészült hangszereik árát. Nagyjából 1-2 hét alatt el tudnak készíteni egy jó minőségű hadpant, de ehhez még hozzájön a hónapos várakozási és finomhangolási idő, így a győri műhely egyelőre fél évre vállalja egy-egy új darab elkészítését.
Üzletileg csak akkor indulhat be a vállalkozás, amikor egyrészt elkészítenek 4-5 darab kifogástalan, új hangszert, másrészt a megfelelő gazdasági társaságot is megalapítják. Szükség is van rá, mert úgy tűnik, az első hangszerekre már van is vevő az ismeretségi körükből.
Azt remélik, hogy fél-egy éven belül akár visszajöhet a befektetett összeg, és a vállalkozás el tudja tartani a munkatársait, és kitermeli az alapanyagokat, a rezsit. „Azt szeretnénk, ha a termékünk bekerülne a világ legjobb minőségű 5-10 handpanje közé. És persze, ha anyagilag is sikeres lenne a vállalkozás” – mondja Patrik.
Sőt, Áronnak további tervei is vannak: szeretné bővíteni a Mag Instruments termékkörét. Mint mondja, jó lenne, ha néhány év múlva már más hangszereket is gyártanának.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
