Hedonista volt, és nagyon jó kedéllyel tudott szenvedni. Régóta betegeskedett, de azt is szelíd derűvel tette. Versek tucatjait küldözgette a kórházból, otthonról, állapotától függően. Például ilyeneket:

Wikipedia

Reggel

Reggel eltörtem egy
bögrét, a kávét a kiöntő
mellé folyattam, ki se
mozdultam, ma
nem sütött rám a nap,
gyötör a bűntudat, a polcon
plüss mackó nyüszít,
nem veszek, nem eszek,
a ruhámon szaporodó
pecsétek hitelesítenek:
remeg a kezed, öreg;
elrontottam mindent,
már sokkal előbb.

Az életrajzi adatok szegényesek, és szinte semmit nem mondanak róla. 1969-ben villamosipari technikumot végzett. 1969 és 1975 között a Magyar Televízióban világosítóként dolgozott. 1975-1979-ben a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kérdezőbiztosa volt. 1979-1983-ban a Gyermekünk című lapnak volt a munkatársa. 1983-ban az ELTE magyar-népművelés szakán kapott diplomát. 1983-tól a Mozgó Világ prózarovatának szerkesztője lett. Kiváló írók sorát indította el a pályáján, vagy vette rá őket, hogy elbeszélést, novellát (is) írjanak. Legutóbbi kötete, a Dackorszak tavaly jelent meg. Szembenéz című versében írja:

A dzsessz csendje,
az éppen kialvó
rosszul sodort cigi
utolsó füstcsíkja,
a könyvek, a szoba,
a koszlott trikó
és gatya mint pizsama
s az utolsó szerep:
átölelni az alvós macit,
mintha lehetnék gyerek.

Mező Ferenc 66 éves volt.