“Amikor megkérdezik, mivel foglalkozunk, akkor nem sokan értik a választ. A zeneiparban? Áh, szóval, olyan furcsa alak vagy, aki koncerteket szervez vagy zenekarok pályáját egyengeti? Ez munka egyáltalán?” – viccelődik szakmáján Georges Perot, az Európai Zene Ünnepe szervezője egy asztalnál a hozzá hasonló furcsa alakokkal körbevéve. A Visegrad Fund által finanszírozott V4 Roundabouton járunk, ahol ezúttal nem politikusok csevegnek a határok lezárásáról, hanem program- és fesztiválszervezők, menedzserek igyekeznek valódi együttműködést kidolgozni a visegrádi országok között – zenei téren. Nem újdonság a cél, sőt, ha úgy vesszük, majd’ tízéves kihagyás után mozgolódik újra valami szervezett formában a régión belül.

Jakub Červenka / Nouvelle Prague

A V4 Roundabout ugyanis nem titkoltan az utoljára 2008-ban megrendezett RegiON Zenei Konferencia nyomdokaiba kíván lépni: az azóta már megszűnt, Szép Fruzsina által vezetett Magyar Zenei Exportiroda által szervezett esemény célja az volt, hogy a régió szereplőivel együttműködve ráirányítsa a figyelmet a régió zenei kultúrájára.

A tíz éve ilyen keretek között megszűnt együttműködés, közös gondolkodás az utóbbi években újra lángra kapott.

Létrejött a magyar zenekarok külföldi jelenlétét erősítő HOTS (Hungarian Oncoming Tunes, erről bővebben itt írtunk), hasonló céllal jött létre a SoundCzech Csehországban, de már formálódik egy hasonló szervezet LaLa Agency néven Szlovákiában is. Ezzel párhuzamosan több koncertekkel egybekötött, a régióra fókuszáló konferencia is indult vagy folytatódott a régiós párbeszédet szem előtt tartva Ljubljanában (MENT), Bécsben (Waves), Budapesten (BuSH) és a V4 Roundabout mellett még számos zenei és szakmai programot kínáló Nouvelle Prague-on.

A régiós felfogás egyik fontos pillanata pedig az idei, a kontinens egyik legfontosabb szakmai eseményének számító hamburgi Reeperbahn fesztiválon volt, ahol az említett szervezetek kiegészülve az osztrák, lengyel vagy lett zeneipari szereplőkkel közös brandet indítottak Ceentral Party néven, hogy együtt képviseljék országaik legjobb zenekarait, klubjait, fesztiváljait.

Jakub Červenka / Nouvelle Prague

Az újraéledő aktivitás pedig nem akármilyen lehetőség előtt áll, hiszen ahogy arra a zeneiparral szembeni általános sztereotípiákat kifigurázó Perot is felhívta a figyelmet,

az Európai Unió 2020-tól ezt a szektort is bevonja a Kreatív Európa programba, amely eddig főleg az audiovizuális művészetek, és mozik támogatására fordította költségvetése nagy részét (a nagy sikerű Media programmal).

A Music Moves Europe néven futó projekt előkészítése 2015 óta zajlik, és igazán a következő hétéves ciklusban, 2020-tól pörgetheti fel alaposan az európai zeneipart. Ezért sem mindegy, mit mutat saját szervezettségéről, elkötelezettségéről a régió.

Még mindig hiányosak az ismereteink egymásról

A körülbelül ötven cseh, szlovák, lengyel, magyar, osztrák zeneipari szereplő részvételével zajló kerekasztal beszélgetések legfontosabb tanulsága, hogy továbbra is

nagy szükség lenne egy átlátható adatbázisra. A zenekarok, menedzsereik, a koncertszervezők sokszor továbbra is sötétben tapogatóznak, ha egy szomszédos országba szerveznek turnét, nincsenek pontos adataik a klubokról, az ottani körülményekről, promólehetőségekről.

Mivel Ausztria kivételével (ahol az FM4 kivételes példa ebből a szempontból) a rádiós lejátszások sem segítik a feltörekvő, európai kontextusban is értelmezhető régiós előadókat, ezért voltaképp saját hazájukban is az online vagy videós felületekért kell megküzdenie minden zenekarnak. Ezért még inkább szükséges az országok közötti együttműködés, főleg úgy, hogy a meghatározó piacokról (USA, UK, Franciaország, Németország) nézve nincs releváns különbség aközött, hogy egy zenekar épp hazánkból, Szlovákiából vagy Lettországból származik.

Látni kell azt is, hogy a lengyel piac – amely méreteit tekintve összehasonlíthatatlan a többi országgal – ugyanazzal a problémával ksüzködik, mint déli szomszédjai: hiába járják Európa fontos eseményeit a kiemelt zenekaraik, a médiában nyoma sincs ezeknek a fellépéseknek, eredményeknek. Azt pedig már a Roundabout lengyel résztvevői tették hozzá, hogy a mainstream lengyel média továbbra is húspiacként kezeli a showcase-fesztiválokat, nem látják az értelmét az ottani szereplésnek.

Jakub Červenka / Nouvelle Prague

Pedig, ahogy azt Thoma Heher, a Waves Vienna szervezője egy későbbi panelbeszélgetésen elmondta, a Waves történetében már előfordult, hogy egy fellépés 12 fesztiválmeghívást ért már ott a helyszínen. Ez persze kirívó példa, van, hogy évek múltán érnek be az itt szerzett tapasztalatok, ismeretségek, vagy egészen más úton sikerül kilépnie valakinek a határon túlra. Abban a zeneipari szereplők egyetértettek, hogy előbb országos szinten érdemes felkészíteni a zenekarokat és menedzsmentjeiket egy showcase-szereplésre, különben az egész elpocsékolt idő és pénz, és senki sem veszi az adott produkciót komolyan.

Egy showcase-szereplés persze nem automatikus siker, mint ahogy az sem meglepő, hogy a különböző showcase fesztiválok teljesen eltérő ízléssel válogatják a zenekarokat, így érdemes azt is kitapogatni, hogy melyik feszt kedvez például az elektronikának vagy épp a gitárzenének.

Ennek a régiós felfogásnak egyik első zászlóshajója lehet a jövőben a BuSH szervező által indított newkidsfromthebloc YouTube-csatorna, amelynek kimondott célja a régió ígéretes előadóinak rendszeres bemutatása.

A régió nagy fesztiváljai már csak a nyugati látogatóknak szólnak?

A Nouvelle Prague egyik másik fontos panelbeszélgetésén a régió fesztiváljai jelentették a témát, és bár a legnagyobb hazai szereplő, a Sziget nem volt jelen ezen a beszélgetésen, a szerbiai EXIT vagy a lengyel Open’er szervezői így is bőven ejtettek el izgalmas infókat saját fesztiváljukról.

Mi is megosztottuk korábban annak a felmérésnek az eredményét, mely szerint a fiatal koncert-, és fesztivállátogatók már sokszor nem is zene, hanem az ott megtalálható közösség, a fesztivál “üzenete”, társadalmi szerepvállalása alapján választják ki, melyik rendezvényre vesznek jegyet. Ezt a felfogásbeli változást a panel résztvevői is érzékelték, ám ahogy arra

Mikołaj Ziółkowski az Open’ertől felhívta a figyelmet, a kisebb rendezvények esetében relevánsak lehetnek a zenén túli programok, missziók, egy bizonyos méret felett, a headlinerek számítanak csak a jegyeladásnál. Ha a közönség nem kapja meg a nagy neveket, egyszerűen más nagy fesztivált választanak szerinte. Ami a Sziget esetében főleg a 2017-es év fényében lehet megfontolandó gondolat.

Asszonyi Eszter

A lengyel szakember szerint azonban a nagy fesztiválok esetében a nagy headlinerek igazolásának másik hátulütője lehet a túl nagy tömeg, mint ahogy a skóciai T in the Park esetében is történt, ahol a 2017-es kiadás elmaradt a 2016-os halálesetek, biztonsági problémák és financiális okok miatt.

Ivan Milivojev az EXIT esetében már inkább arról beszélt, hogy mivel nem akarták elveszíteni a hazai közönségüket, kvótát vezettek (25%) be a jegyeladásokban a helyi fesztiválozóknak. Azonban még így is folyamatos a vita arról, hogy mennyit ad vissza a helyi közösségnek és Újvidék városának az EXIT, sokan például a helyszínt, a Pétervári Erődöt féltik a használattól. Milivojev és Ziółkowski szerint ezek a viták elkerülhetetlenek, de előbbi elmondta, négyéves munkával általában minden vezető politikussal sikerül megértetniük, hogy milyen gazdasági, turisztikai haszna van az EXITnek (2014-es adat szerint a fesztivál Szerbia turisztikai bevételeiből 125 millió dollárnyi bevételt ad).  Az már más kérdés, hogy ezt a választások után mindig az alapoktól kell újrakezdeni – mondta nevetve Milivojev.