Gulyásék nem aggódnak a Fidesz támogatottsága miatt, nem halasztják el a választást – élőben a kormányinfó
Gulyás Gergely és Vitályos Eszter válaszol az újságírók kérdéseire.
„Nem tanultam művészettörténetet, és nem emlékszem az alkotók nevére. Viszont ha tetszik a kép, azt megjegyzem” – vallott akkor még nem létező műgyűjtői hátteréről Darja Zsukova, amikor 2008-ban létrehozta a mára a legismertebb moszkvai kortárs művészeti múzeummá vált Garázst. A Moszkva belvárosában lévő kulturális központ akkor nyílt, amikor Zsukova nyilvánosan is összekötötte életét a nála 14 évvel idősebb, 50 éves Roman Abramoviccsal, az egyik legismertebb orosz oligarchával. A gazdag olajkereskedői családból származó, ám szülei válását követően mikrobiológus anyjával az USA-ba költözött és ott is felnőtt, a Kaliforniai Egyetemen szlavisztikából diplomázott Zsukova az idő tájt saját divatcéget vezetett, és ismert volt képzőművész körökben.
A frigy, amely immár véget ért, megnyitotta a műkincsek világát Zsukova előtt. A Nagy-Britanniában élő, Chelsea-tulajdonos Abramovics, aki korábban leginkább luxusautók és szuperjachtok vásárlásába ölte a pénzét, Zsukova irányításával megjelent a műkincspiacon. Nagy feltűnést keltett, amikor 2008-ban kiderült, hogy ők adtak összesen 120 millió dollárt a brit sztárfestő, Lucian Freud egyik festményéért és Francis Bacon triptichonjáért. A Rem Koolhaas holland sztárépítész által két éve egy szovjet időkbeli modernista étteremből átalakított épületbe költöztetett Garázs működtetése, illetve egy szentpétervári mesterséges földdarabon, a Új Holland-szigeten létrehozott újabb kulturális központ megnyitása mellett az Abramovics–Zsukova-páros szakmányban vette a műtárgyakat. Négy éve például a kelet-ukrajnai Dnyepropetrovszkban született, most New Yorkban élő Ilja Kabakov negyven művét vásárolta meg több mint 50 millió dollárért. A több ezer kortárs alkotást tartalmazó Garázs gyűjteményébe oly jelentős alkotók művei kerültek, mint Mark Rothko, Jeff Koons, Takashi Murakami. A házaspárt két éve már a műkincspiac legjelentősebb szereplői között tartották számon. Ez azt is jelezte, hogy a múzeummal megegyező néven négy éve a kortárs művészetre fókuszáló magazint is létrehozó Zsukovát több múzeum – köztük a New Yorki-i Metropolitan – kurátori tanácsába is beválasztották, a kortárs szcéna legismertebb művészei és műkereskedői pedig szinte verekedtek a házaspár által rendezett partikra szóló meghívásért.
| Őrült rendszer |
Egy évszázaddal korábban élt elődeik példáját követik a műkincsgyűjtő orosz milliárdosok. A legismertebb moszkvai múzeum, a Tretyjakov Galéria is annak köszönheti a létét, hogy a gazdag Pavel Tretyjakov kereskedő az 1850-es években elkezdte gyűjteni a kortárs orosz festők műveit. A múzeum hivatalosan 1893-ban nyílt meg, s amikor Tretyjakov Moszkva városának ajándékozta gyűjteményét, az már mintegy kétezer alkotásból állt. A múzeum élére 1913-ban Igor Grabart nevezték ki, s ő az után is megtarthatta állását, hogy a cári rendszert elsöprő bolsevik rezsim 1918-ban államosította az intézményt. A Tretyjakov Galéria a szovjet időkben is bővült, a több épületből álló múzeum ma már egy egész háztömböt foglal el. Kevésbé volt szerencsés két másik híres orosz gyűjtő, Szergej Scsukin ruhakereskedő és Ivan Morozov textilgyáros. A főként francia impresszionisták műveiből álló két gyűjteményt ugyanis az 1917-es forradalom után az állam elkobozta, s mivel Sztálinnak nem tetszettek a „dekadens burzsoá és kozmopolita” alkotások, Picasso, Matisse, Monet, Cézanne és Gauguin képei évtizedekre raktárakba kerültek. A remekművek az 1960-as években jelentek meg a moszkvai és leningrádi múzeumokban, s tavaly, amikor a közel 300 képből álló Scsukin-gyűjtemény eljutott Párizsba, ez a kiállítás volt a szezon slágere. Scsukin imádta a XX. század elején Franciaországban is elutasított műveket. Volt, hogy két hétre is bezárkózott egy szobába, hogy megismerje a legújabb Matisse-képek minden részletét. A kereskedő 1907-ben a közönség előtt is megnyitotta gyűjteményét, s amikor a látogatók értetlenkedtek az új stílus láttán, megszólalt: „Egy őrült festette, egy másik őrült pedig megvette a képeket.” |
Bár a válás bejelentésekor mindketten hangsúlyozták, folytatják a közös projekteket, kétséges, hogy a jó viszony és az együttműködés az osztozkodás után is megmarad. A már hétgyermekes Abramovics ugyanis korábbi feleségének, Irina Malandinának sem akart fizetni 2007-ben a válásukkor; állítólag az oligarchával jó viszonyban lévő Vlagyimir Putyin orosz elnök vette rá, hogy akkor több mint 10 milliárd dollárra taksált vagyonából legalább 300 millió dollárt adjon öt gyermeke anyjának. Abramovics mostani házassága, ahogy a korábbi is, egy új barátnő feltűnése miatt került zsákutcába. A híresztelések szerint az oligarcha a híres orosz balerinával, Diana Visnyevával jár, akivel a közelmúltban nyilvánosan is mutatkozott, az ő oldalán jelent meg a Chelsea VIP-páholyában is. Ha a pletykák igaznak bizonyulnak, a következő években a tánc világa számíthat komoly befektetésekre, Abramovics ugyanis máris támogatja Visnyeva néhány projektjét.
A Zsukova–Abramovics-duó mellett az orosz újgazdag elit több tagja is fontos szerepet játszik a nemzetközi műkincspiacon. Egyikük a 12 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező Vlagyimir Potanyin, aki magángyűjteményéből tavaly több mint 250 műalkotást adományozott a párizsi Modern Művészetek Múzeumának. Lépését azzal indokolta, hogy a gesztussal még inkább a világ kulturális életének a részévé akarta tenni az orosz művészetet. A tavaly a Pompidou Központban kiállított alkotások a XX. századi orosz és szovjet képzőművészetről adnak átfogó képet. A bőkezűen osztogató Potanyin már 2010-ben közölte, vagyona nagy részét nem családjára hagyja, hanem jótékony célokra költi. „Nem lenne jó, ha minden a gyerekeké lenne, ezzel csak elrontanám őket” – magyarázta a milliárdos.
Korábban orosz és szovjet művészek alkotásait gyűjtötte, ma már az olaszok és a németek iránt is érdeklődik az Alfabank egyik főtulajdonosa, a Nagy-Britannia és Oroszország között ingázó Pjotr Aven. „Egy moszkvai társbérletben nőttem fel, egyetlen szobánk volt, nyolc család osztozott a vécén és a konyhán” – mesélte újságíróknak Aven, akinek a Londontól délre fekvő Surrey megyében lévő kastélyának falait most egyebek mellett Kandinszkij-képek díszítik. „Gyerekkoromban kezdődött a szenvedélyem. Apám nem vett ugyan műalkotásokat, ám én azt akartam, hogy ugyanúgy képek vegyenek körül, mint ahogy a barátaink lakásában volt” – mondta. Hozzátette: az is élvezet volt, hogy a semmiből teremtette meg a gyűjteményét. „Ha ma kezdeném, más lenne. A kollekció teljesen orosz volt, de most már kezd nemzetközivé válni. Elcsábított az, hogy a totalitárius erők hasonlóvá gyúrták a XX. századi német, olasz és orosz művészetet” – magyarázta a váltást.
Rom Koolhaas és Darja Zsukova. Gyorsan építkeznek
AFP / dpa / Ulf Mauder
Avennel ellentétben az örökmozgó oligarcha, Dmitrij Ribolovljev felhagyott a gyűjtéssel, és miközben több mint százmillió dolláros veszteséggel adott túl néhány műtárgyán – például egy Tahitin festett Gauguin-képen –, beperelte Yves Bouvier svájci műkereskedőt, aki szerinte rendszeresen túlárazta a neki felajánlott alkotásokat. Ribolovljev egymilliárd dolláros átverésről beszél, míg Bouvier azzal védekezik, hogy megbízója minden vásárlást jóváhagyott. A per kimenetelétől függetlenül Bouvier lehúzhatja a rolót: a kereskedő szerint ügyfelei a „kabátügy” miatt nem bíznak benne, és sorra elfordultak tőle.
Kapcsolt kép: Garage Museum of Contemporary Art / Egor Slizyak
A cikk a HVG 2017/35. számában jelent meg.
