Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
„Számítottam rá. Az elmúlt öt év eredményei magukért beszélnek, kiérdemeltük, hogy folytathassuk” – mondta Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház újabb öt évre kinevezett igazgatója a sajtófőnökének adott interjújában, amit a világhálón osztottak meg a direktor munkatársai. Úgy tudjuk, az egyedüliként indult igazgató szinte osztatlan elismerésben részesült a pályázatát elbíráló bizottság tagjaitól is. Ha azonban megnézzük a színház nézőszámait, korántsem beszélhetünk sikerről. Vidnyánszky nem csak az Alföldi Róberttől örökölt repertoártól és a színészek jó részétől vált meg. A 2013-ban erős politikai hátszéllel megszerzett kinevezése után lényegében az addigi nézőket is szélnek eresztette.
Pályázatában a régi-új igazgató azt írja, hogy a „kezdeti időszakban tapasztalt visszaesést követően a nézőszám növekedésnek indult, és fokozatosan sikerült elérnünk a két előző igazgatói ciklus átlagát”. Ám a színház jegybevételi adatai mást mutatnak. Az Alföldi utolsó teljes naptári évében kasszírozott 208 millió forint után 2014-ben több mint 40 százalékkal kevesebbel, 120 millió forinttal kellett beérnie a Nemzetinek, és ezt a következő két évben is mindössze átlagban 12 százalékkal sikerült növelnie. Hogy ne fél házak előtt játsszon és a statisztikái se legyenek botrányosan rosszak, a színház számos előadására ingyen mehetnek diákcsoportok. Ezt Vidnyánszky misszióként tálalja, a budapesti színházigazgatók viszont versenytorzító hatásról és állami forintokból fizetett vattázásról beszélnek.
Balog Zoltán miniszter és Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház tavalyi évadnyitójn. Nagy falatnak bizonyult
MTI / Balogh Zoltán
Igazuk is lehet, ugyanis a kulturális statisztika legfrissebb, 2016-os adatsorából kiderül, hogy minden ötödik néző tiszteletjeggyel érkezett a Nemzetibe. Míg Alföldi színházába az utolsó évben 4 ezren látogathattak fizetés nélkül, Vidnyánszkyéban csaknem hatszor annyian. Ennek ellenére a nagyszínpad 2016-os előadásain minden negyedik szék üresen maradt. Ugyanis a 620 fős nézőterű színház 140 előadására csupán 66 ezren voltak kíváncsiak. Ráadásul – mint Szabó István, a Színházi Intézet volt igazgatóhelyettese megjegyzi – roppant gazdaságtalanul működik a Nemzeti, ugyanis csaknem félszáz előadást tart repertoáron, s köztük vannak még Debrecenből hozott darabok is. Ezek zöme évente csak néhányszor megy, ami jelentős raktározási, díszletépítési költségeket jelent, nem is beszélve arról, hogy egy-egy ritkán színpadra kerülő alkotás idővel erősen megkopik. Vidnyánszky szerint a hatalmas repertoár a Nemzeti Színház eszméjéhez tartozik, ám figyelembe véve, hogy az előadások csaknem felét ő maga a rendezi, inkább saját kultuszának áldozik vele.
A csökkenő jegybevételeket és a pazarló gazdálkodás okozta hiányokat az állam nagyvonalúan kipótolja. A Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) minden évben megkapott 200 milliós extra támogatásával együtt épp megduplázódott az állami támogatás, amióta Vidnyánszky ül a direktori székben. Ám a politika csak lojalitást kér tőle, saját útját járhatja. Megszabadulhatott a rá erőltetett, elszabadult hajóágyúként viselkedő helyettesétől, Eperjes Károlytól is, és nem kell „pántlikás”, magyarkodó színházat csinálnia. Folytathatja a magyar nézők számára meglehetősen szokatlan, az orosz, román, francia színházi hagyományokhoz illeszkedő költői, a történeteket dekonstruáló, a látvány mögé helyező, asszociatív rendezéseit. Tompa Andrea kritikus szerint Vidnyánszky színházának legfőbb baja, hogy nem sikerült igazán erős társulatot felépítenie, dacára annak, hogy számos jelentős színész lett és maradt a társulat tagja. Az utóbbi időben – elsősorban annak köszönhetően, hogy a Vidnyánszky-osztály végzett Kaposvárott – több fiatal színész is csatlakozott a csapathoz, de a társulat „összeérésének” folyamata még nem fejeződött be.
HVG
A Nemzeti arculatát továbbra is alapvetően az igazgató rendezései határozzák meg. Bár számos kiemelkedő külföldi rendező dolgozik nála – így Viktor Rizsakov, Silviu Purcarete –, fontosabb magyar művészt keveset sikerült megnyernie. Csak Zsótér Sándor tekinthető visszatérő vendégnek, és róla mondható el a meghívott magyar rendezők közül, hogy emlékezeteset alkotott itt. Bár a Nemzeti Színház feladata kortárs magyar művek színpadra segítése is volna, viszonylag kevés ősbemutatót vállalt, ezek is inkább adaptációk voltak, jelentős mű nem született. A repertoár zömét a magyar és nemzetközi klasszikusok adják, az előbbiek közül kiemelkedik a Bánk bán. Pozitívumként mindenki hangsúlyozza, hogy a nemzetközi kapcsolatok építésében Vidnyánszky nagyon erős, nagy nyeresége a hazai színházi kultúrának a MITEM létrehozása.
A következő öt évben ideológiailag karakteresebb színház lesz a Nemzeti – legalábbis ez derül ki az igazgató új pályázatából. Egyik legfontosabb terveként említi, hogy a helyszínen viszi színre, majd hosszú turnéra készül a Csíksomlyói passióval. A 2020-ban Budapesten megrendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra is készül a színház: a magyar szentek életét bemutató, 20–30 perces darabokra ír majd ki drámapályázatot. De előadással készül a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára is. Nagy bánata az igazgató-rendezőnek, hogy az utóbbi öt évben nem sikerült filmeket létrehozni a színház bázisán. Ezen változtatni kíván: elsőként Bánffy Miklós Erdély-trilógiájából forgatnak majd tévésorozatot. Szerinte ez nemcsak arra lesz alkalmas, hogy hitelesen mutassa be a Trianon előtti éveket, hanem arra is, hogy „újrapozicionálja a magyar színházi elitet”. Bármit jelentsen is ez.
