Izgalmas társasjáték a Rómába utazóknak: az antik romok között bóklászva megpróbálják elképzelni, hogy nézhettek ki kétezer éve azok az építmények, amelyeknek jobbára csak az alapjuk és néhány oszlopuk, jó esetben faltöredékeik maradtak meg. Persze az ismert sémák segítik a képzeletbeli rekonstrukciót: egy négyzetes alap egyik szélén árválkodó oszlopsor tetejére például nem nehéz gondolatban rárajzolni a timpanont, mögéje pedig az ablaktalan, tömör templomépületet, a belsejében istenszoborral. Az akkurátusabb Forum Romanum-látogatók pedig akár otthon, a telefonjukra is letölthetnek néhány rekonstrukciós rajzot az internetről, amelyek segítségével aztán a helyszínen ráképzelhetik a pompás császárkori építményeket – merthogy a rómaiak már korántsem csak görög módon, oszlopok tetejére helyezett gerendákkal építkeztek – a két évezredes alapokra.
A római múzeumok igazgatósága, a Musei in Comune Roma viszont nem igazán kényezteti el a látogatókat múlt és jelen szemléletes összehasonlításával; csupán néhány műemlék – például Augustus császár fóruma – mellett áll olyan tábla, amely a maradványok eredeti képét felvillantja. Persze annál izgalmasabb a társasjáték, minél több marad a virtuális rekonstrukcióból a látogató fantáziájára, mégis: kellenek a fogódzók, hogy az ember beleláthassa a romos jelenbe a pazar múltat.
Az egyik ilyen kivételes pont, ahol a jelenkori Róma látványos virtuális gesztusokkal támogatja a múltjára kíváncsi látogatók fantáziáját, az I–II. század fordulóján uralkodott Traianus császár vásárcsarnoka, a Mercati di Traiano. A hatszintes egykori üzletház és hivatali épület kihagyhatatlan látnivaló az antik Rómára kíváncsiaknak. Ebben tanulmányozhatók, a fórumok romterületén összegyűjtött szobrok és egyéb faragványok társaságában, olyan rekonstrukciós rajzok is, amelyek látványát érdemes elraktároznia a fejében a turistának, mielőtt beáll a Forum Romanum pénztára előtt kígyózó hosszú sorba. Még az se baj, ha – a kétnapos jegy lehetőségét kihasználva – a Musei dei Fori Imperiali, azaz a Forum Romanum Múzeuma utónevet viselő, félköríves téglaépület bebarangolása előtt is és utána is eltúrázik a romterületre.
Még inkább turistabarát attrakció a Museo dell'Ara Pacis virtuálisvalóság-projektje. A Julius Caesar után uralkodott Augustus által a császári trónért folytatott másfél évtizedes harc végén állíttatott Ara Pacis, azaz A Béke Oltára fölé a múlt század harmincas éveiben modern vasbeton építményt emeltek. De a márványból készült, gazdagon díszített áldozati oltárnak nem ez a fő különlegessége. Hanem az, hogy péntek és szombat esténként a harcos császár békeemlékművének látogatói virtuálisvalóság-szemüveget kapnak, amelynek segítségével kétezer éves időutazásra indulhatnak.
Az élmény nem csupán a régmúlt idők háromdimenziós megjelenítése miatt unikális, hanem azért is, mert a látványos történelmi ismeretterjesztést a valódi helyszínen élvezheti végig a turista. Akinek számára már az is meglepetés, amiről ugyan olvasott valamikor, mégis más a saját szemével látni, hogy a ma egyforma márványszürke domborművek eredetileg színesek voltak.
A XXI. századi multimédia segít felidézni a filmet és a színes fényképezést még csak elképzelni sem tudó korok összművészeti csúcsteljesítményét – ha úgy tetszik, a korabeli multimédiát. Jó, ha ezzel az élménnyel tudja kezdeni az antik romok felderítését a turista; ha ügyesen dolgoztatja a fantáziáját, az Örök Város többi szobor- és domborműfigurájára is rá tudja képzelni a színek pompáját.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
