Tavaly 13 580 magyar szerző, jogutód részesült valamilyen mértékű jogdíjban, igaz ezek több mint 60 százaléka havi ötezer forintot sem kapott. 90 szerzőnek legalább félmillióval, és ezek közül 40-nek több mint egymillióval gazdagodott havonta a bankszámlája. 17 413 új zeneművet regisztráltak a magyar szerzők, ha ezt mind egymás után lejátszanánk, az 50 napig tartana – derül ki az Artisjus oldalára kikerült adatokból.

A művek – minden esetben a szerző által megadott – műfajában komoly átrendeződés figyelhető meg. A rock/metal nagyon megerősödött, és átvette a popzenétől a vezető szerepet: az új dalok 18%-át sorolták a rockhoz a szerzők (2017-ben ez 11% volt), míg a popzenéhez 17%-át (az előző évben 21%). Visszaesett az electro/dance és az alternatív is.

A szerzők számát tekintve 2018-ban született egyértelmű rekorder volt az Animal Cannibals Tarolnak az emszík című, a magyar hiphopról körképet adó száma 36 szerzővel. Általában viszont nem jellemző a magyar zenére, hogy különösen magas volna az egy-egy dalra jutó szerzők száma. A rádiókban legtöbbet játszott 30 magyar dalban egy-egy számra átlagban 3,5 szerző jutott; a YouTube top 30-ban ez a szám még alacsonyabb, 3,1.

Pedig a nemzetközi trend már évek óta az, hogy egyre több szerző dolgozik a slágereken. A brit Music Week számítása szerint a 2016-os top 100 slágernek átlagban 4,5 szerzője volt, ami egy évtized alatt eggyel nőtt; a Music Business Worldwide pedig a 2018-as amerikai stream top 10-et vizsgálta, ahol 9,1 szerző jött ki slágerenként – de még a hangmintázás miatt 15-21 szerzős dalokat leszámítva is 5,6 az átlag.

Ennek az egyik fő oka az, hogy a nemzetközi popzenében már egy ideje igen elterjedt módszer az, hogy a legnépszerűbb előadók számára ún. dalszerző táborokban írnak dalokat az összeválogatott szerzők, producerek. Nálunk egyelőre csak egy-két ilyen van.