Bármennyire érdekesnek tűntek a régi televíziókon futó felvételek, interjúk, a műtárggyá nemesült lemezek, plakátok, az egykori punk falfestés rekonstruált mása a legendás underground szórakozóhelyet, a Fekete Lyukat megidéző kiállításon, még izgalmasabb volt a helyszín. A Budapesti Történeti Múzeumhoz tartozó óbudai Kiscelli Múzeum ezzel a kiállítással adta át a közönségnek az új, 400 négyzetméteres kiállítóterét, ami nem más, mint az egykori légoltalmi barlangpince.
Fazekas István
A második világháború után, az atomháborús para időszakában épült bunker berendezéséből igyekeztek megőrizni néhány elemet. Látható az eredeti beton biztonsági ajtó, a villanyvezetékek porcelánaljzatokkal. A robbanás terjedését gátolni hivatott, rossz állapotú válaszfalak zömét azonban kibontották. Az atombunkert annak idején egy XVIII. századi, a kolostorral egyidős borospince bővítésével hozták létre. Most letisztították, és láthatóvá tették a barokk korból megmaradt pompás, rakott kőfalazatokat, a XIX. századból pedig egy eredeti fa ajtókeretet mentettek meg.
Rostás Péter, a múzeum igazgatója egy 1860-as évekbeli jégveremhez vezet, amiből kihordták a törmeléket, és hidat építettek fölé: innen lehet majd megtekinteni a mélyben berendezett tárlatokat. Az új kiállítótérbe a múzeum előcsarnokából vezet az út, ahol a XVIII. században is a pince bejárata volt. Megújult a múzeum két gyönyörű, barokk üveges kapuzata is, és a korábban sötét, huzatos, portásfülke őrizte helyiség korszerű múzeumi előcsarnokká változott. Az újonnan lerakott burkolat egy pesti bérház körfolyosójának vörösmárvány lapjaiból való.
Az 1980-as évekbeli, már-már ipari műemléknek tetsző kazánházat is takarékosabbra cserélték a mintegy 350 milliós beruházás során. A felújítást az tette lehetővé, hogy a Budapesti Történeti Múzeum központi, várbeli épületéből idekerült a metszettár, mert rekonstruálják az annak eddig helyet adó egykori Szent István-termet.
A város zajától távoli dombon a XVIII. század elején emeltek kápolnát a Mariazelli Madonna-szobor másolatának, ennek nyomán a környéket zarándokok lepték el. Amikor a Zichy család a XVIII. század közepén templomot és kolostort akart építeni a fogolykiváltásokra szakosodott trinitáriusoknak, ők nem a família városi palotája melletti telket választották, hanem a dombtetőt. Azt remélték, hogy a népszerű kegyhely több adományt hoz nekik, és lelki üdvükre is jó hatással lesz. Fél évezredes fennállása során a szerzetesrend legalább egymillió foglyot, köztük körülbelül 200 ezer magyart váltott ki. II. Józsefet azonban nem hatotta meg a buzgalmuk, a kalapos király feloszlatta a rendet, az épületet pedig a hadseregnek adományozta.
Az 1910-es években az akkor már jó egy évtizede üresen álló épületet Schmidt Miksa osztrák bútorgyáros vásárolta meg a hozzá tartozó 11 hektárnyi parkkal, hogy a mai lakberendezési áruházakhoz hasonló, felső kategóriás bemutatóteremmé alakítsa át. A kastély barokk termeiben történelmi stílusokban készült bútorok, a parkban szobrok, kerti díszek között lehetett válogatni. Az arisztokraták körében ekkoriban jött divatba, hogy történeti bútorok másolataival rendezzék be palotájukat. Schmidték ebben verhetetlenek voltak: ők bútorozták be az Esterházyak fertődi kastélyát és budai, Tárnok utcai palotáját, de Ferenc Ferdinánd számára is terveztek. Az Osztrák Iparművészeti Múzeum dísztermében évtizedekig az általuk készített díszenteriőr volt látható.
Schmidt az egykori kolostort saját darabjaival és a bécsi barokk épületekből elbontott elemekkel dobta fel. A Kiscelli Múzeum hatalmas, üveges bejárati kapui a bécsi Hadügyminisztériumból kerültek ide. A kertre néző két másik, most szintén restaurált barokk kapu az ugyancsak bécsi Alser kaszárnyát díszítette valaha. A múzeum udvara ma is tükrözi a bútorgyáros idejéből való, romantikus parkszerkezetet. A bejáratot a Dunai Gőzhajózási Társaság belvárosi Duna-partszakaszáról származó öntöttvas sárkány őrzi, az udvaron a Schmidt-gyűjtemény római szarkofágjai állnak. Mindez csupán maradéka az egykori pompának: hol vannak már a Krúdy Gyula által megénekelt, érckoporsókban szeretkező kurtizánokkal izgalmassá tett estélyek és a parkban tartott lampionos partik?
A múzeum madártávlatból
HVG
A dúsgazdag bútorgyárosnál csak a szeretője volt akkoriban ismertebb celeb. Turcsányi Emíliáról Krúdy is megemlékezett: „Fagyottan, unottan, haltekintettel, ajkán örökké gunyoros, elbizakodott mosollyal (mint azok a nők, akiket végül megölni szoktak a férfiak, vagy pedig magukat ölik meg értük) ült (...) bár egy mosónőnek volt a leánya: még műveletlenségében is oly hidegnek és előkelőnek tudta magát maszkírozni, hogy a szegény, érzelmes zsidó lányok, akik többnyire pénztelen pincéreknek voltak a titkos szeretői: csakhamar elnevezik vala Mágnás Elzának.” Az író jóslata beteljesült, Mágnás Elza holttestét 1914-ben egy ruháskosárban találták meg a Duna-part lépcsőjén. A gyilkosság a dualizmus egyik legnagyobb port kavart bűnügye volt. Kosztolányitól Bródyig alig van korabeli magyar író, hírlapíró, aki ne szentelt volna tárcát a rejtélyes bűnesetnek. Pedig az ügy meglehetősen szimpla volt. Mágnás Elza megölését a házvezetőnője tervelte ki, a gyilkosságot az ő szeretője, Nick Gusztáv „foglalkozás nélküli péksegéd” hajtotta végre. A bútorgyárost annyira megviselte szeretője elvesztése, hogy kastélyában kápolnát rendezett be az emlékére.
A századfordulón Budapestre áttelepült Schmidt elmagyarosodott, és a fővárosnak adományozta a kiscelli kastélyt és a sokholdnyi birtokot. Két kikötéssel: a főváros a budai gyerekeknek létesítsen közparkot a területből, kivásárolva néhány közbeékelődő magántelket, a kastélyban pedig nyisson iparművészeti múzeumot a gyűjteményéből. A város egyiket sem teljesítette, az ötezer darabos, értékes kollekció javát elárverezte. Igaz, a maradék háromszáz – részben saját gyártású, részben a Wiener Secession kiállításain vásárolt – műtárgy is páratlan értéket képvisel, ezek egy része 1961-ben az Iparművészeti Múzeumhoz került. A Schmidt-archívum maradt a kastélyban, ami végül mégis közgyűjtemény otthona lett, méghozzá a mai Kiscelli Múzeumé, ami 1948-ban nyílt meg itt.
A múzeum legizgalmasabb tere a templomtér. Eredeti stukkói és az egykori szentély kupoláját díszítő freskók a háborúban elpusztultak, tetőzete beszakadt. Az 1970-es években nem állították helyre a templombelsőt, hanem romként, vakolatlanul őrizék meg. Rostás Péter szerint ezt így kell meghagyni, ám a homlokzat rendbehozatala esedékes. A park felújítása is napirenden van. Ehhez az itteni, egykor szükséglakásként szolgált történelmi épületeket fel kellene újítani. A 150 éves présházban éttermet és borozót lehetne kialakítani, a szintén XIX. századi egykori Etelka-villában cukrászdát, egy harmadikban, az 1871-es villaépületben pedig gyermekfoglalkoztatót. Szó van arról is, hogy játszótér épülne, ennek tematikáját a XIX. századi történeti munkák által itt sejtett Attila-vár legendája adhatná.
HAMVAY PÉTER
