10 + 1 film, amelyet nagyon várunk még idén
Végre a mozikban is pezsegni fog az ősz, a járvány miatt halasztásokba fulladt bemutatókat ezúttal talán komolyan lehet venni. Összegyűjtöttük az idén még várható nagy dobásokat.
A Gucci-ház
Ridley Scott soron következő mozifilmje tipikusan az a produkció, amelyről az előzetes alapján már biztosan el lehet mondani, hogy nagyon dögös és szexi lesz. Sztárparádé Lady Gagával, Adam Driverrel, Jared Letóval, Salma Hayekkel és Al Pacinóval, látványos jelmezekkel – elvégre egy divatház legendás urának a meggyilkolásáról szól a történet –, elképesztő helyszínekkel, mindez pedig egy krimibe fűzve. A filmet elronthatja az erőltetett kamu olasz akcentus (a magyar szinkront el sem akarjuk képzelni!), de ha ezt esetleg szándékosan túlzásba viszik majd, akkor az akár még ironikusan vicces is lehet.
Maurizio Gucci meggyilkolását a felesége Patrizia Reggiani szervezte meg, aki nem olyan rég, 2016-ban szabadult a börtönből a 18 évig tartó büntetése után. Az igaz történeten alapuló film főszereplője Reggiani lesz, akit Lady Gaga alakít, és akinek ez a második nagyjátékfilmes dobása. A Gucci-ház nagyobb kihívás lehet a számára, mint a Csillag születik, ahol azért mégiscsak támaszkodhatott az énekesi képességeire, itt azonban valami egészen újat kell csinálnia. Kíváncsiak vagyunk, hogyan lényegül át a „fekete özveggyé”. (Cs. H.)
A francia kiadás
„Szerelmeslevél az újságírókhoz, akik egy amerikai lapnál dolgoztak a XX. századi Párizsban” – így írta a rendező új (a bemutatójával többször is csúszó, de ez mostanában a normális) filmjéről. Wes Anderson sajátos világa, valamint az impozáns szereplőlista (Bill Murray, Frances McDormand, Tilda Swinton, Benicio del Toro, Jeffrey Wright, Timothée Chalamet, Adrien Brody, Léa Seydoux, Edward Norton, Saoirse Ronan, Christoph Waltz és Owen Wilson) önmagában az év egyik leginkább várt alkotásává teszi a filmet. Cannes-i bemutatójára mindenesetre tízperces ovációval reagált a közönség.
A több szálon futó cselekmény egy fiktív, huszadik századi francia városban játszódik majd, és a The French Dispatch magazinban megjelent történeteket eleveníti meg. Leginkább azt az embert mutatja be, aki ezt az újságot működteti, és harcol azért, hogy megírhassa, amit szeretne – erről maga a rendező beszélt egy interjúban.
Már a trailer is maga az őrület, alig várjuk, hogy elmerülhessünk Wes Anderson pasztellszínű, szimmetrikus, gyönyörű és rémesen furcsa babaházában. (B. I.)
Mátrix 4.
Év elején még azt írtuk, a harmadik rész végének köszönhetően megtippelni sem tudjuk, miről szól majd a Mátrix folytatása, és hogyan tér vissza Trinityként Carrie-Anne Moss. Azt mostanra már tudjuk, hogy a negyedik rész címe Mátrix: Feltámadások lesz, és az előzetest ugyan még nem hozták nyilvánosságra, de a Las Vegas-i CinemaConon már levetítették.
A Hollywood Reporter szerint a trailer azzal kezdődik, hogy Neo, vagyis Thomas Anderson (Keanu Reeves) a terapeutájával (Neil Patrick Harris) szemben ülve arról beszél, hogy rendkívüli álmai vannak, amelyek nem is annyira álomszerűek. „Őrült vagyok?” – teszi fel a kérdést. Anderson érzi, hogy valami nincs a helyén, de a Mátrixra nem emlékszik. Később egy kávézóban fut össze egy nővel (Moss), és bár kezet ráznak, egyiküknek sincs emléke a másikról. Korábban Reeves már elárulta, hogy „a Mátrix 4. szerelmes film lesz, egy másfajta verziója annak az üzenetnek, hogy ideje felébredni”.
Az előzetes tartalmát ismerve már sejtjük, mit jelenthet ez a mondat, de őrülten várjuk, Lana Wachowski mit hoz ki a negyedik részből több mint húsz évvel a debütálás után. A film karácsony előtt néhány nappal érkezik az amerikai mozikba, a magyar premier dátumáról egyelőre még nincs információ. (Cz. F.)
Spencer
Most már szinte minden évben kijön egy Diana hercegnővel kapcsolatos film vagy sorozat, érvényes alkotásból azonban kevés akad. A chilei Pablo Larraín néhány évvel ezelőtt kiváló munkát végzett a Jackie Kennedy életéről szóló filmmel, így várhatóan a Diana-film, a Spencer is komoly hullámokat vet majd.
A királyi család életét fiktív elemek segítségével feldolgozó A korona című Netflix-sorozat még épp csak ott jár, hogy a hercegnő végérvényesen is összeomlik a Károly herceggel kötött házasságában, a film viszont csak arra a három napra koncentrál majd, amikor a család 1991-ben a sandringhami kastélyban tölti a karácsonyt, Diana pedig eldönti, hogy válni akar.
Az Alkonyatból, a Hófehér és a vadászból, illetve a legújabb Charlie Angyalaiból ismert Kristen Stewart ígéretes Dianának tűnik, mellette Károly hercegként Jack Farthing tűnik majd fel a vásznon, a forgatókönyvre pedig Steven Knight (Birmingham bandája) neve jelent garanciát. A Spencer premierje szeptember 3-án volt a Velencei Filmfesztiválon, az amerikai mozikba november 5-én érkezik, így várhatóan még idén eljut a magyar mozikba is. (Cz. F.)
Dűne
A komoly sztárparádét (Timothée Chalamet, Zendaya, Josh Brolin, Rebecca Ferguson, Jason Momoa, Dave Bautista, Oscar Isaac és Javier Bardem) felvonultató Denis Villeneuve-sci-fit nemcsak azért várjuk nagyon, mert részben Magyarországon forgatták, hanem azért is, mert elképesztő látványvilágot, sodró történetet ígér. Az Érkezés, a Sicario és a Szárnyas fejvadász 2049 rendezője Frank Herbert sci-fi klasszikusát álmodta újra vászonra (Korábban is többen próbálkoztak az adaptációval, de egyik sem lett az igazi. A kétrészes film első epizódja nagyjából a könyv első felét dolgozza majd fel, és az Arrakison, azaz a Dűnén élő Atreides-házról, a brutális rivális Harkonnen-házról és a bolygó Fremen néven ismert őslakosairól, valamint az ő csatáikról szól majd.
Villeneuve úgy gondolja, a Dűne „messze az eddigi legjobb” filmje, az alkotók három évet szántak az életükből arra, hogy különleges, nagy vászonra teremtett élményt kapjanak a nézők. Az egyik szereplő (Jason Momoa) annyira szerette a forgatást és a már elkészült jeleneteket, hogy ő minimum 4-6 órás filmet szeretne látni a végén, nem akarja, hogy a mozi-kompatibilitás miatt rövidebbre vágják. Hamarosan megtudjuk, mi lett belőle, hiszen októberben – egyszerre a mozikban és az HBO Max platformon – debütál a Dűne.
A trailer mindenesetre nagyon sokat ígér, nem véletlen, hogy a bemutatása napján nyolcmilliónál többen megnézték. (B. I.)
Quo Vadis, Aida?
Szívet tépő, idegszálakat pattanásig feszítő, felkavaró filmnek ígérkezik Jasmila Zbanicnak a srebrenicai mészárlások idején játszódó mozifilmje. Olyannak, amellyel még napokkal később is dolgozni fognak az érzelmeink, és kattogni fog rajta az agyunk. A film főszereplője egy, az ENSZ-nek dolgozó tolmács, Aida (Jasna Duricic), aki két hatalom között közvetít: fordítja az ENSZ mellébeszéléseit és a szerbek hazugságait, miközben tudja, hogy bár ő talán valamivel nagyobb biztonságban van, a muszlim szomszédjai, barátai biztosan nem fogják túlélni Ratko Mladic terrorját.
Aidának kötelessége Srebrenica üldözöttjeit – akiket később Mladic buszokba, teherautókba kényszerít, majd lemészárol –, megnyugtatni arról, hogy minden rendben lesz, holott teljesen világos a számára, hogy mi is fog történni. A fojtogató helyzetben az az egyetlen dolog tartja benne a lelket, hogy a családját megmentse a fenyegető erőszak elől, férjének és gyerekeinek védelmet szerezzen az ENSZ-bázison.
A Quo Vadis, Aidát? a legjobb idegennyelvű filmek között jelölték idén Oscar-díjra. Magyarországon egyelőre csak a CineFest programjának részeként lesz megtekinthető Miskolcon vagy a Távmozin keresztül. (Cs. H.)
Az unoka
Nem egy mindennapi helyzet, hogy egy filmrendező már évekkel ezelőtt Oscar-díjat kapott, a közönség pedig még mindig az első mozis nagyjátékfilmjét várja. De Deák Kristóffal ez a helyzet, és ezzel nincs is semmi baj. A Mindenki című rövidfilm Oscarja után Deák hihetetlen türelemmel és alázattal nem rohant előre: készített azóta újabb rövidfilmet, minisorozatot és „egész estés” tévéfilmet is. De mostanra, szerencsésen két, járvány miatti lezárás között leforgatta az első mozifilmjét, Az unokát, bár azért ennyi várakozás persze már valamivel több volt a szerencsésnél, de ez a járvány hibája.
A filmnek ráadásul nemcsak az alkotója, a témája is izgalmas. Olyannyira, hogy tulajdonképpen meglepő, másnak miért nem jutott eszébe forgatni róla: az úgynevezett unokázós csalásból fog kiindulni a sztori, azaz abból, amikor egy csaló pánikot színlelve azzal hív fel egy idős embert, hogy az unokája hatalmas bajba keveredett, és a nagypapának vagy nagymamának most azonnal át kell utalnia egy nagyobb összeget egy számlaszámra, mert ha hezitál, az az unoka életébe kerülhet. A film pedig – a cím után nem meglepő módon – az unokáról szól majd, aki a csalás után a fejébe veszi, hogy igazságot szolgáltat. Így aztán az egész egyúttal sajátos felnövéstörténet is lesz, mindez pedig akkor is ígéretesen hangzana, ha nem egy Oscar-díjas rendezőről lenne szó. (K. B.)
A feleségem története
A feleségem történetéről nem is kéne semmit írni, csak annyit, hogy ez lesz Enyedi Ildikó új filmje: már ez is bőven elég ahhoz, hogy az év egyik, ha nem a leginkább várt filmje legyen. Enyedi a Testről és lélekről-lel hosszú szünet után megmutatta, hogy csúcsformában van, és ezt nem is az Arany Medve-díj vagy az Oscar-jelölés bizonyította, hanem az, hogy mennyire csodálatosan érzékeny, mesteri és gyönyörű volt a film. Ezek után nincs izgalmasabb kérdés a magyar filmben, mint hogy mi jön tőle legközelebb: igaz, a cannes-i fesztiválon született angol nyelvű kritikák kíméletlenül elbántak A feleségem történetével (interjúnkban erről is beszélt Enyedi Ildikó), de ez csak még inkább kíváncsivá tett, a lelkesedésünket ennyi még nem tudta megtörni.
Enyedi ezúttal évtizedek óta dédelgetett tervét vette elő, Füst Milán világhírű regényének megfilmesítését, nemzetközi szereplőgárdával. Füst regénye egészen szokatlan perspektívából beszél a szerelemről, és nagyon valószínű, hogy ez a szokatlan perspektívákban egyébként is erős Enyedi kezei között még izgalmasabb lesz, nem is beszélve arról, hogy vajon hogyan szűri majd át magán ezt az akár macsó férfisztoriként is olvasható művet részben vagy egészben női nézőpontú történetté. Akármilyen is lesz A feleségem története, az egész biztos, hogy semmilyen értelemben nem lesz hétköznapi film. (K. B.)
Külön falka
A Külön falka egy tizenkét éves kislány (Horváth Zorka) és a börtönből szabadult, jelenleg kidobóként dolgozó apja (Dietz Gusztáv) megismerkedésének története. A gyereket, Nikit a nagyszülei nevelték, mivel édesanyja meghalt, az apja meg ugye a sitten ült, de miután a lány megtudja, hogy a balhés és agresszív, nyakig tetovált férfit kiengedték, mindent megtesz azért, hogy a közelében lehessen. A filmben a gyermeki ártatlanság és a kérlelhetetlen kíváncsiság kontrasztban áll egy megacélosodott, sötét múltat takargató férfi zárkózottságával és durvaságával, és ebből az alapállásból kell majd a két szereplőnek valahogy egymás felé nyitnia és közelednie. Ha működni fog kettejük közt a kémia, akkor ez egy olyan szívet melengető film lesz, ahol szem nem marad szárazon.
Kis Hajni első nagyjátékfilmjének másik vonzereje, hogy a főszereplői teljesen friss arcok, eddig vásznon nem látott szereplők, ennél fogva a történetnek jó esélye van arra, hogy autentikus legyen. Dietz Gusztáv pedig már most biztosan a film nagy felfedezettje: a lila öves brazil Jiu-Jitsu MMA harcos és volt ketrecharcos karizmatikus kisugárzása már a film előzetesén is átjön – valószínűleg az isten is kamera elé teremtette. (Cs. H.)
Eltörölni Frankot
„Feszes, szikár, erőteljes, valódi és igaz film, univerzális példázat az anarchiáról és az elnyomásról. Fabricius víziója hibátlan, rendezése elképesztően kortárs, felejthetetlen vizualitással és tartalommal mutatja be egy generáció dühét, lázadását” – indokolta Beatrice Fiorentino, a Velencei Fesztivál szekcióigazgatója, miért is hívták meg Fabricius Gábor filmjét az International Film Critics' Week-be, ahol szeptember 5-én vetítik.
Máris jött egy kis ízelítő, konkrétan a film nyitójelenete, amely megadja az egész sztori nyomasztó, feszült, orwelli hangulatát. Elvileg a történet a 80-as évek Magyarországáról szól, de mint a rendező korábban a hvg.hu-nak elmondta, igazából általánosan mutatja be a diktatúrák természetét. A disztópia főszereplője Frank, egy underground zenekar frontembere (Fuchs Benjámin), aki nem tud beilleszkedni a fennálló rendbe, ezért a kor bevett „megoldási módszerével” pszichiátriára küldik, hogy így hallgattassák el. Itt kezdődik az a súlyos trip, ami a társadalom sorsdöntő dilemmáira keresi a választ. A rendező azt is elárulta, hogy a kutatásaihoz a két alapmű, Hajnóczy Péter Jelentések a süllyesztőből című 1975-ben részleteiben publikált szociográfiai regénye és Pákh Tibor Szálegyedül című emlékiratai voltak, de többször előkerült az 1984 is.
Nem a felhőtlen szórakozás, pláne nem valami rózsaszín Kádár-kor utáni nosztalgiázás miatt várjuk nagyon a filmet, sokkal inkább egy ütős, sötét, sodró alkotásra számítunk. A Rockéritő megmutatta annak idején az akkor létező underground zenei világot, ez a film remélhetőleg a zenén túl bemutatja a hatalom nagyon is ismerős gonosz természetét. (B. I.)
+1
007 Nincs idő meghalni
Erre a járvánnyal terhelt korra nagyon is jellemző, hogy nem először – de reméljük, utoljára – írjuk le, hogy ha van élmény, amelyet most már tényleg nagyon megérdemlünk, akkor az a 25. Bond-film. Megannyi halasztás után úgy néz ki, szeptember 30-án most már a tervek szerint tényleg bemutatják a filmet, amelyet már 2020 áprilisában látnunk kellett volna. A sztorileírás szerint „Bond otthagyta a titkosszolgálatot és élvezi az életet Jamaicán. Nyugalmának vége szakad, amikor felbukkan régi barátja, a CIA-s Felix Leiter, és a segítségét kéri. A cél egy elrabolt tudós megmentése, ám a küldetés a vártnál sokkal kockázatosabbnak bizonyul, és a 007-es egy új, veszélyes technológia birtokában lévő, titokzatos gonosztevő nyomába ered.”
Nagy valószínűséggel ez lesz Daniel Craig hattyúdala 007-esként, de azt is izgalmas lesz megnézni, hogy az alkotók miként viszik tovább a leghíresebb titkosügynök evolúcióját női irányba. Lashana Lynch színre lépését mindenesetre már heves indulatok kísérték.
A korábbi Bond-stáb közül visszatér Christoph Waltz, Lea Seydoux és Ralph Fiennes is, a női 007-es szerepében debütáló Lashana Lynch mellett pedig a gonosz szerepében üdvözölhetjük Rami Maleket. És persze azt is kíváncsian várjuk, hogy miként kezelik az alkotók a Bond-franchise védjegyének számító szexizmust. (V.É.)
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: