Koltay Anna és Turán Eszter korábban már három dokumentumfilmben is elmerült a magyar könnyűzene underground világában. A punk/hardcore-ral, a hiphoppal és az elektronikus zenével foglalkozó munkáik után a rockzenére összpontosító epizód a legkomolyabb vállalásuk. Egyrészt mert talán ez a műfaj a leginkább szerteágazó, rengeteg minden történt abban a 30 évben, amire a film fókuszál.

Bár kitérnek a műfaj itthoni gyökereire is, és megidézik Radics Bélát, a Kexet, a Piramist, az Eddát és a P. Mobilt, sőt még Nagy Feró is megszólal, a középpontban egyértelműen a rendszerváltás utáni zenék állnak. Rengeteg sztori hangzik el arról a korszakról, jórészt ma is aktív zenészek mesélnek a hirtelen jött szabadság hatásairól, hogyan vágtak bele mindenbe, ami „szex, drogok, rock and roll” volt.

Kiderül, hogyan turnézta végig az országot egyetlen Zsigulival a Sex Action, nem kevés botrányt okozva, de az is, hogyan lett a black metal rétegműfajnak magyar világsztárja.

Megjelennek a legendás klubok, az átmulatott éjszakák. Ahogy a 2000-es évekre egyre népszerűbbek lettek a keményebb zenék, újabb együttesek kerültek előtérbe, és szintén megszólalnak a korszak legjelentősebb figurái. Elmesélik azt a történetet, hogy egy magyar metalzenekar azért kerülte el a nemzetközi áttörést, mert az egyik nagy lemezkiadó a promóciós büdzséjét inkább az amerikai Linkin Parkra költötte, amelyik aztán Grammy-díjas lett.

A film erőssége, hogy a „nagy öreg” rockzenészek mellett megszólalnak az utóbbi években ismertté vált előadók. Az alkotók nem történelmi tablót, hanem szubjektív filmet akartak csinálni, amire azzal is ráerősítenek, hogy maguk is szerepelnek benne, elmondják személyes kötődéseiket.

A film készítéséről korábban az egyik rendező is nyilatkozott a hvg.hu-nak:

A két és fél órás filmet moziban is két részben adták, a hvg360-on hat részre osztva látható, eddig három epizód jelent meg.