Nem sztárokat hívunk, de sztárokat szeretnénk csinálni – interjú a Magyar Zene Háza vezetőivel
„Ha jól akarom érezni magam, kimegyek a Ligetbe és elmegyek a Zene Házába” – ezt a gondolatot szeretnék elültetni minél több emberben a január 23-án nyíló, világszinten is egyedülálló épületet kapó Magyar Zene Háza vezetői. Horn Márton operatív igazgató és Batta András ügyvezető igazgató mesélt lapunknak a – koncertteremmel, zenepedagógiai intézettel és kiállítótérrel rendelkező – háromfunkciós intézményről. Mi az a zenei planetárium? Hogyan inspirálták a kiállítást a Harry Potter filmek? Miként lehet dobolással állatokat előhívni az erdőben? Interjú.
hvg.hu: Óriási a várakozás a január végén nyitó Magyar Zene Házával kapcsolatban, ezért arra számítottunk, hogy egy igazán nagy húzónévvel, egy jelentős külföldi vagy hazai headlinerrel nyitják majd meg a kapukat, de a programot elnézve, kifejezetten visszafogottan indítanak.
Horn Márton (H. M.): Az első időszakban szeretnénk „bejáratni” az épületet, fokozatosan töltjük fel a programot, egyelőre főleg a hétvégékre koncentrálunk. Másrészt, szerettük volna, ha az elején inkább a fiatal tehetségeket mutathatjuk meg. Nem az a fő koncepciónk, hogy sztárokat hozzunk ide, már csak azért sem, mert ehhez kicsi a koncerttermünk: ültetve 320, állva maximum 550 férőhelyes. Lesz persze, azért sok blockbuster-programunk is, de inkább újfajta megközelítésekre fókuszálunk a koncertek terén.
hvg.hu: Mondanának példaképp ilyen nagy neveket? Meglehetősen drága intézményről van szó, mintegy 25 milliárd forintba került – van egy olyan elvárás, hogy ennyi pénzért cserébe nemcsak az épületnek kell jól kinéznie, de a programkínálatnak is meggyőzőnek kell lennie.
H. M.: Sok koncertünk külföldi és magyar együttműködésen alapszik. Például Sena, a magyar-ghánai gyökerű énekesnő meghívja a ghánai zenésztársait, akikkel közös projektet hoznak létre, direkt a Zene Háza részére. A Kerekes Band a Huun-Huur-Tu tuvai zenekarral ad majd akusztikus koncertet. Az első két hónap után – a hétfő kivételével – folyamatosan, minden nap lesznek programok, amelyek között a már a meghirdetett időszakban is vannak nagy nevek. Említhetném Robert Henkét, aki jelentős művésznek számít az elektronikus zenében, több híres, elektronikus zenészek által használt szoftver feltalálója. Ő a 80-as évek Commodore számítógépeivel hoz majd létre egy zenei installációt. De jön John Grant, Marina Satti, vagy a Grammy-díjas Aoife O'Donovan, akik szintén nem kis nevek a popzenében.
Batta András: Mivel a Magyar Zene Háza egy beavató, ismeretterjesztő intézmény, a koncertek érdekeségét a különös zene vagy a műfajok különös társítása adja, és talán kevésbé az, hogy nálunk szerepeljenek a legnagyobb sztárok. Azt szeretnénk, hogy ide ne este 7 óra előtt három perccel essenek be az emberek, hanem sétáljanak a Ligetben, aztán üljenek be egy kávéra, sörre, és esetleg nézzék meg, hogy „van-e valami érdekesség ma este” a Magyar Zene Házában, és ha van, hallgassák azt meg, legyen akár koncert vagy más audiovizuális élmény. Fiatal közönségnek fiatalok fognak jellemzően játszani.
Nem sztárokat hívunk, de sztárokat szeretnénk csinálni, fel akarunk fedezni olyanokat, akik később a Zeneakadémián, a Müpában lesznek fellépők.
A felfedezés izgalma hajt minket a program összeállításakor is. Az amfiteátrumban (a Magyar Zene Háza kültéri színpada – a szerk.) kifejezetten a tehetséggondozásra fókuszálunk majd. Ott közel 200 ember tud leülni, mellette kialakítunk egy szabadtéri vendéglátóhelyet is.
hvg.hu: Ezek a kinti rendezvények ingyenes koncertek lesznek? Egy beavató intézménynek, mennyiben kell gondolnia azokra, akik nem tudják kifizetni a jegyek árát?
H. M.: Azt gondolom, hogy mindenért fizetni kell, és nem jó precedens, ha elkezd a kultúra teljesen ingyenessé válni. Egy zenekar értéket hoz létre, ha azért nem fizetünk, az azt jelenti, hogy kevésbé becsüljük meg ezt az értéket. De ettől még fontosnak gondoljuk, hogy időről időre legyenek nyílt napok is, amikor ingyen lehet látogatni a Magyar Zene Háza programjait, és a szabadtéri színpadon minden eseményünk ingyenes lesz. Így is indulunk most január végén: csaknem egy hétre zeneakadémisták veszik birtokba a Házat. Egyébként sem lesz drága a jegy nálunk; közintézmény vagyunk, így a jegyárakat normális szinten tudjuk tartani. Úgy gondolom, ezt már most lehet érzékelni a meghirdetett programjainknál.
B. A.: A zene nem a Házban kezdődik, hanem már kint a szabadtéren. Lesz kint egy – ingyenes – zenélő játszóterünk is. A Ház egyik szlogenje ugyanis az, hogy „játsszunk zenét”. Aki idejön, az játékos formában kerüljön közel a zenéhez, játsszon zenét velünk, az előadókkal, az előadók a közönséggel. A föld alatti részen található a Hangdóm, ami egy külön világ, „a hangok planetáriuma”. Ez nagyszerű terepe lehet például az elektroakusztikus zenének, a hangokkal való kísérletezésnek. Ezzel kapcsolatban már több hang-műhely is megkeresett minket, többek között a Zeneakadémia is. Van továbbá egy „kreatív hangterünk”, amely egyfajta „zenei csodák palotája”. Itt olyan szerkentyűk lesznek, amelyekkel zenét lehet előidézni: ritmust, hangmagasságot, hangszínt vizsgálhatnak a játékos kedvű felfedezők. Ez áprilisban nyílik majd.
H. M.: A „kreatív hangteret” a Medence Csoporttal közösen alakítjuk ki. Olyan elsősorban kísérleti hangszereket találtunk és állítunk ki, amelyeket a gyerekek vagy bárki meg tud szólaltatni, és van, amelyik még arra is alkalmas, hogy komponáljunk rajtuk. Lesz például egy robotzenekar, amely szabadon vezényelhető. Ez, adott esetben akár zenészek, akár laikusok által komponált műveket is megszólaltathat. Vagy itt lesz az úgynevezett ritmushajtány, ahol a kerekekben találhatunk ütőshangszereket, amelyeket ki-be tudunk kapcsolni, a hajtánnyal a sebességet (azaz a tempót) tudjuk változtatni. Nagyon fontos, hogy a Magyar Zene Háza nemcsak egy koncertterem (a különleges, üvegfalú koncertteremről itt írtunk bővebben – a szerk.), minket az érdekel, hogyan lehet a zenét még közelebb hozni az emberekhez. Ez egy zenei ismeretterjesztő hely az állandó és az időszakos kiállítással, illetve a zenepedagógiai programokkal együtt.
hvg.hu: Mit jelentenek a gyakorlatban a zenepedagógiai foglalkozások, és hogy fogják ebbe a rendszerbe bevonni az iskolákat?
B. A.: Ennek a szervezése már elindult, meghívjuk az iskolai csoportokat, és be is lehet hozzánk jelentkezni. Úgy kell elképzelni egy ilyen programot, hogy mondjuk tíz órakor megjelenik egy 30 fős csoport, amelyet két részre osztunk, felhozzuk őket a gombába és az üvegfalú termekben felkészítjük őket az élményre, aztán lemennek a kiállítást megnézni, majd a Hangdómba, ahol a múzeumpedagógusoktól feladatokat kapnak, utána jön egy kis együtt éneklés, zenélés. Ami nagyon fontos, hogy a gyerekek szinte minden alkalommal élő zenét kapnak fiatal zenészektől.
hvg.hu: Erre pályáznia kell az iskoláknak, vagy fizetnek majd érte?
B. A.: Igyekszünk támogatást szerzeni, lesz valamiféle nagyon kicsi, jelképes belépődíj, de itt nem is ez a nagy probléma, hanem az ideutazás. Azt kell elérni, hogy bármelyik kis faluban beüljön az osztály a buszba, és eljöjjön ide. Erre vonatkozóan vannak most tárgyalások vidéki városokkal, és e mellett erősen lobbizunk, hogy pénzt szerezzünk az utaztatásra.
hvg.hu: Nincs könyvtára a magyar könnyű zenének, és ezt a hiányt is pótolná a Magyar Zene Háza – fogalmaztak korábban. Ezek szerint kutatni is lehetne a ház falain belül a magyar könnyűzenét?
H. M.: Most kezdünk beköltözni a könyvtárunkba. Jávorszky Béla Szilárd könnyűzenei író a szakmai vezetője, ő kezdte el másodmagával összegyűjteni azokat a tartalmakat, amelyek kézen-közön forognak.
Valóban nincs tudatos gyűjtése ma a könnyűzenének, mi itt hosszabb távon erre teszünk kísérletet.
A Filmarchívumtól megkaptuk az összes könnyűzenében érintett magyar filmet, továbbá előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a Hungarotonnal. Úgy néz ki, hogy bemutatjuk majd a teljes Hungaroton-archívumot, amely jelen pillanatban a széles közönség számára nem hozzáférhető, csak fizetős tartalomként. Itt a könyvtárban mindez kutatható lesz, illetve közel 400 könyvet már digitalizáltunk, amelyek ugyancsak elérhetők. Emellett sok fontos hagyatékot is elkezdtünk gyűjteni, és helyet adunk itt a témához kapcsolódó beszélgetéseknek. Az elsőt már meg is hirdettük Rock’n’Roll szabadegyetem címen.
hvg.hu: Batta András egy másik interjújában azt mondta, hogy az alagsori szinten található „zenetörténeti kiállítás bizonyos szempontból én vagyok”, hiszen az a 40 éves zenetörténészi pályafutásának a leképeződése. Tudna valamit mondani arról, hogy mit fogunk látni az állandó tárlaton?
B. A.: 2015-ben kerültem a Városliget Zrt.-hez, akkor elmeséltem a zenetörténetből azokat a momentumokat, amelyeket fontosnak tartottam, aztán éveken keresztül gondolkodtunk, mi ebből az érdekes, élményszerű egy teljesen laikus számára, és főleg, hogy mit hogyan lehet vizualizálni. A kiállítás címe: Hangdimenziók - zenei utazások térben és időben. Ez nagyon jól kifejezi a tárlatot, mert ott egy másik dimenzióba kerül az ember az installációkkal, az atmoszférákkal, a hangzóanyaggal. Az egész nagyon interaktív. Az első teremben például dobok vannak, és minél többen dobolnak rajtuk, annál több minden történik egy vetített felületen, annál több állat bújik elő az erdőből, majd megjelennek különös maszkok, totemek is – ezzel érzékeltetjük, hogy a zene közösségi tevékenység és az ember a zenével a transzcendenst szólaltatja meg.
H. M.: A zenetörténet hét nagy fordulópontjára építettük fel a kiállítást, és ezeket lefordítottunk izgalmas eszközökre. Az lebegett a szemünk előtt, miként lehet kicsit kevésbé poros, de mégis sokak számára érthető módon, korrekten bemutatni a zene történetét. Merítettünk ötleteket innen-onnan, a hallott zenét illusztráló, megmozduló festmények animációiról valószínűleg mindenkinek eszébe jutnak majd a Harry Potter mozgó festményei. Ez egy családoknak szóló kiállítás, 3-4 éves kortól 100 éves korig mindenkinek élmény lesz. Az állandó tárlat mellé – hasonló szellemiségben – időszakos kiállításokat tervezünk. Az első ilyen augusztusban fog nyitni, és a magyar populáris zene történetét mutatja majd be az 50-es évektől a 90-es évekig, az első Sziget-fesztiválig.
hvg.hu: Mekkora intézmény lesz a Magyar Zene Háza? Hányan fognak itt dolgozni?
B. A.: Mintegy 70-80 fős a munkatársi gárda. Nem nagy a ház, de ez tulajdonképpen egy iskola, egy koncertközpont és egy kiállítóközpont egyben.
hvg.hu: Mennyi lesz az évi működési költsége a Magyar Zene Házának?
H. M.: Egymilliárd forint fölött van az éves büdzsénk. A Városliget Zrt. leányvállalata vagyunk, rajtuk keresztül érkezik a támogatásunk.
hvg.hu: Mennyi napi látogatóval számolnak?
H. M.: Most fogunk megnyitni, úgyhogy még csak nagyon óvatos becsléseket tudok mondani, de én éves szinten legalább 120 ezer emberre számítok.
hvg.hu: Van egy másik különleges, világszinten is egyedülálló épület Budapesten, a Bálna, amelynek máig nem találták ki a funkcióját, így enyhén szólva nem tekinthető sikertörténetnek. Önök mit tekintenének mondjuk, öt év múlva sikernek a Zene Házával kapcsolatban?
H. M.: A Bálna egy építészetileg izgalmas épület, de talán többek között épp az vele a probléma, hogy a funkciója nem lett megfelelően kitalálva. Nem tudták, hogy pontosan mit szeretnének az épülettel kezdeni.
B. A.: Nálunk ennek az ellenkezője történt. Egy bizottsággal évekig gondolkodtunk csak a ház koncepcióján, így már a tervpályázat kiírásakor megvolt, mi alapján kell megálmodnia a tervezőnek a házat. Mi pedig Fudzsimoto Szószuke fantasztikus épülete alapján tovább tudtuk vinni az eredeti koncepciónkat. Ez egy hosszú, mintegy tíz éves folyamat volt. Azt tartanám sikernek, ha bekerülne a köztudatba a Magyar Zene Háza.
Ha az intézmény a magyar gyerekek körében minél inkább ösztönözné a zenetanulást.
Az is fontos továbbá, hogy a ház kisugárzása nemzetközi szinten is vigye hírét a magyar zenekultúrának. De, hogy egyszerűen fogalmazzak: szeretnénk, ha bekerülne az emberek gondolkodásába az, hogy „ha jól akarom érezni magam, kimegyek a Ligetbe és elmegyek a Zene Házába”.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
