Élesen kritizálta egy tévés interjúban Hollywood új normarendszerét Richard Dreyfuss. Az Oscar-díjas színészt az amerikai köztévé Firing Line című műsorában arról kérdezték, hogy mit gondol a 2024-ben élesedő új szabályokról, amelyek szerint csak akkor lehet nevezni egy filmet az Oscarra, ha az eleget tesz bizonyos inkluzivitási előírásoknak. A szereplőgárdának és a stábnak például bizonyos százalékban kisebbségiekből kell majd állnia.

Hánynom kell tőle”

– kommentálta tömören az új szabályokat az itthon talán leginkább a Cápában nyújtott alakításáról ismert Dreyfuss. Azzal folytatta, hogy senki se mondhatja meg neki, hogy idomulnia kell „a moralitás legújabb ideájához”.

Mit kockáztatunk? Tényleg azt kockáztatjuk, hogy megsértjük az emberek érzéseit? Erről nem lehet törvényt hozni. Hagyni kell, hogy az élet élet legyen, és sajnálom, de szerintem nincs egyetlen olyan kisebbség vagy többség ebben az országban, amelyet így ki kellene szolgálni.”

A kritizált, új szabályok szerint a 2025-ös Oscarra csak olyan filmeket lehet nevezni, amelyek a négy új kritériumból kettőt teljesítenek. Ezek egyike, hogy legalább az egyik főszereplőnek „alulreprezentált etnikai csoportból kell származnia”. Egy másik kritérium szerint a stáb legalább 30 százalékban két alulreprezentált csoportból kell, hogy álljon – ez lehet kisebbségben lévő rassz, az LMBTQ+ emberek vagy fogyatékkal élők csoportja, de egyszerűen csak a nőket is jelentheti.

Ma már a nyugati mainstreamben elfogadhatatlan a blackface – vagyis az, hogy fehér emberek feketére festik az arcukat, mivel ez a XIX. század Amerikájában hagyományosan a feketék kigúnyolásának eszköze volt. Bár nem gúnyolási szándékkal, de Laurence Olivier is blackface-szel játszotta el Shakespeare Othellóját a darab 1965-ös filmadaptációjában, ami a mai normák szerint már nem elfogadható.

Dreyfuss ezt a szerepet is megvédte, szerinte Olivier briliánsan játszotta Othellót. Azután egy másik híres Shakespeare-darabra utalva felvetette, hogy akkor a blackface-logika mentén vajon olyasvalakinek sem szabadna eljátszania az ismert zsidó antihős velencei kalmárt, aki nem zsidó? „Megőrültünk? Hát nem tudjuk, hogy a művészet az művészet?” Dreyfuss szerint ez az eljárás atyáskodó, és gyerekként kezeli a felnőtt embereket.

Az interjú: