71 éves korában meghalt György Péter író, esztéta, médiakutató, az MTA doktora – derül ki az ELTE Esztétika Tanszékének közösségi oldaláról. A posztban nem közöltek további részleteket.
Az egyetem honlapján azt írják szakmai pályafutásáról: magyar–történelem–esztétika szakon végzett az ELTE-n, szakdolgozata a magyar avantgarde történetének egy részét dolgozta fel, ezt a témát érintette később disszertációja is. Első monográfiájának témája az Európai Iskola, amelyet Pataki Gáborral közösen adott ki. Megjelentek művei a kortárs amerikai, európai és magyar avantgarde mozgalmakról.
1989 után részt vett a média szak alapításában, tanított a New York-i New School for Social Researchben. Rendszeresen járt konferenciákra, többek között a New York Universityn, Manchesterben, Londonban, Dortmundban, Edinburghben, Koppenhágában, Párizsban, Moszkvában, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Ljubljanában, Koperben és Pozsonyban.
György Péter
Horváth Szabolcs
Doktori dolgozata a múzeumelmélet filozófiai kérdéseivel foglalkozott. 2005 óta volt az MTA doktora, 2006-ban habilitált az ELTE-n (filozófiai tudományok). Az elmúlt években több tanulmányt és könyvet írt múzeumokkal kapcsolatban, műveinek egy része idegen nyelven is megjelent. Folyamatosan részt vett a média és kommunikáció szakok magyar felsőoktatási programjának kidolgozásában, ennek a folyamatnak a részeként jött létre a Filozófia Doktori Iskolán belül a Film-, Média- és Kultúraelméleti Doktori Program, melynek vezetője is volt, emellett az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetében oktatott.
Ahogy a HVG-ben 2012-ben megjelent portréinterjújában fogalmazott: „A szó eredeti értelmében nincs munkám, csak passzióim”. Éles hangú média- és múzeumkritikái, valamint az apjáról, pontosabban a lágert megjárt, mégis a szélsőjobbnál kikötött apja „helyett” írt könyve jogán is az értelmiségi fősodorba tartozott. „Átlagos értelmiségi családjában” – apja kutatóorvos, anyja általános iskolai, majd főiskolai tanár – csak később eszmélt rá:
„Apám Borból jött, anyám a gettóból, és úgy csináltak, mintha mind a ketten a moziból jöttek volna.”
Gyerekkorában a szabadideje jó részét a Szabó Ervin Könyvtárban töltötte, az Apáczaiban sikeresen végigjárt általános iskola után azonban az ugyanott folytatott gimnázium már nagy falatnak bizonyult. „Miután elsőben megbuktam matekból, átkerültem a József Attila Gimnáziumba, ahol az osztályfőnököm mérhetetlen nagyvonalúsággal és tapintattal lökdösött el az érettségiig.” A bölcsészkart Szegeden kezdte, majd az ELTE-n folytatta, belevetve magát az undergroundba.
Diplomázás után a kortárs magyar művészettörténetet kutatta-oktatta, majd egyre inkább a média kulturális összefüggései foglalkoztatták. Részt vett a Mindentudás Egyeteme elindításában.
Halála kapcsán az ELTE Bölcsészettudományi Kara – ahol 1979 óta oktatott – is kifejezte megrendültségét, hozzátéve, hogy „kulturális területen egyetemünk egyik legbefolyásosabb és legtekintélyesebb alakját veszítettük el”.
A Magvető Kiadó – ahol több munkáját, így a már említett Apám helyett című könyvét is publikálta – így búcsúzott tőle:
