Krasznahorkai László La Repubblicának adott interjújának az Indexben megjelent értelmezése alapján nyilvánított véleményt az abban elhangzottakról Ókovács Szilveszter. A Nobel-díjas író többek között a magyar nyelvhez és a magyar származáshoz való viszonyáról is beszélt, amit Ókovács a posztja alapján a magyarság ellen támadásként értelmezett, és emiatt már bánja, hogy annak idején lelkesedéssel fogadta az író Nobel-díját.
https://hvg.hu/kultura/20260310_krasznahorkai-laszlo-la-repubblica-interju-magyar-nyelv-nobel-dij
„Azért nem könnyíti meg Krasznahorkai László, hogy egy nemzet lehessen büszke a Nobel-díjára. Amikor megkapta, lelkes posztot írtam, önmagam ellen érveltem mellette, örömmel (sajnos, nélküle, sőt, válasza nélkül) játszottuk a könyve alapján készült Eötvös-operát – elkapkodtam a dolgot, azt hiszem. A viszonzatlan szerelemnek is vannak határai, pláne, ha már a sértegetés és a hányinger határvidékén jár, és nyilatkozatán übermensch lenézés is átsüt” – írja Ókovács.
Krasznahorkai László a La Repubblica-interjúban ezt mondta: „Magyarnak születtem, az anyanyelvem a magyar. De magyarnak lenni – ez ellen minden erőmmel küzdök. Miért cserélném el a világpolgárságot arra, hogy csak magyar legyek? A viszonyom a magyarságomhoz olyan, mint az embernek egy folyóparton fekvő kőhöz. Nem tudom, miért nem albánnak vagy szlováknak születtem. (…) Szeretem a magyar nyelvet, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy anyanyelvem képes ilyen finom árnyalatokat kifejezni. De más nyelveket is ugyanúgy tisztelek.
Ókovács ezt így értelmezte: „Tartok tőle, hogy bár az író úr szerelmes a nyelvünkbe, az abban élő nemzettől csak viszolyogni tud, és mintha nem értené a Nobel-díj alapítása előtti nagy magyar (bocs, ez van) nyelvművelők sorait. A Krasznahorkai által láthatólag kedvelt Magyarország-tébolyda mint metafora előtti helyzetleírás már nem is egy kampányba beletérdelt művészt, hanem konkrétan egy igazi ápoltat mutat, amennyiben komolyan gondolta azt, és nem az újságíró hamisított szöveget. (Nincs nyoma tiltakozásnak.)”
Az interjú olasz nyelven jelent meg, a sokat támadott mondat így hangzik: „L’ungheresità, la combatto con tutte le mie forze”. Az Index fordításában – amelyre Ókovács is hivatkozik – ez úgy jelent meg, hogy „a »magyarság« ellen minden erőmmel küzdök”. Az olasz kifejezés azonban nem a magyarságra nem mint a magyarok tömegére vagy a magyar nemzetre vonatkozik, inkább úgy fordítható, hogy „magyarnak lenni”, „magyar lét”, esetleg „magyarkodás”.
Ókovács támpontot ad arra is, hogy egy Nobel-díjasnak hogyan kell viselkednie: „Hogy miként kell Nobel-díjat kapni és szuverén módon viselni, arra Kertész Imre, de még inkább Karikó Katalin és Krausz Ferenc gyönyörű példa.”
Majd a végére tartogatja a csattanót azzal, hogy
Krasznahorkai Nobel-díját Vörösmarty Mihálynak!
