Az idei a választások éve Magyarországon. Itt van például az a nagy kérdés, hogy melyik lesz emlékezetesebb koncert: a Johnny Lydon (lánykori nevén Johnny Rotten) által vezetett Public Image Ltd vagy a Sex Pistols bulija? Még tovább egyszerűsítve a kérdést:
Mi a jobb: Johnny Rotten a Sex Pistols nélkül vagy a Sex Pistols Johnny Rotten nélkül?
Csütörtökön a This Is Not the Last Tour turné budapesti állomásán, a Dürer Kertben be is jelentkezett az első versenyző, és nagyon magasra rakta a lécet. (A Frank Carter énekessel felálló Sex Pistols július 20-án a Budapest Parkban próbál visszavágni. Ezután lehet majd a kérdésben eredményt hirdetni.)
A Sex Pistols gyakorlatilag egyetlen albummal változtatta meg a popkultúrát 1977-ben, majd viharos gyorsasággal meg is szűnt. A frontember azonban már 1978-ban egy merőben új, kicsit sem punkos, inkább a krautrockra és dub/reggae-re építkező albumot jelentetett meg új zenekarával, a PIL-lel, és ezzel Lydon a posztpunkkorszakban is megkerülhetetlen figurává vált. Lydon újra történelmet írt, egy olyan műfajt teremtett, amelyre a Red Hot Chili Pepperstől a Radioheadig máig sokan hivatkoznak.
Johnny Rotten és a Public Image Ltd koncertje a Dürer Kertben 2026. május 20-án
HVG / Cabrera Martin
A PIL egy aprócska, húszéves szünetet leszámítva máig működik, és mint most is bizonyították, nem akarnak a nosztalgiavonatra felülni, ma is érvényes, erős műsorral sokkolják a közönségüket.
Bár a zenekar egyik legnagyobb slágere, a Rise fő mantrája szerint még mindig a dühből táplálkozik az energia, és a telt házas Dürer Kert is hosszasan üvöltötte, hogy „Anger is an energy”, igazából ez a punkra volt jellemző. A PIL-ről inkább a mindenen zsörtölődés, a mindennek fricskát mutató ironikus és önironikus attitűd jut eszünkbe. Az, hogy semmit nem lehet komolyan venni. Ha valaki bele akarja hallani a szövegekbe a szélsőjobbos beállítódást, megtalálhatja, ha valaki a balos vagy a liberális kijelentéseket keresi, az is szemezgethet.
Johnny Rotten és a Public Image Ltd koncertje a Dürer Kertben 2026. május 20-án
HVG / Cabrera Martin
Hogy mindezeket Lydon komolyan gondolja, csak épp nem áll össze egységes gondolatisággá, vagy pedig csak direkt provokál, azt nem tudni, de a Galla Miklós gesztusaira hajazó és a rajzfilmhős Grút idézően görnyedt tartással levezényelt show inkább az utóbbit sugallja.
„Ha a világ Lipótmezején egyszer bulit tartanának, az egyik fő fellépő egyértelműen a PIL lenne” – írtuk a zenekar 2015-ös lemezéről szóló írásunkban. Ezt az állításunkat láttuk beigazolódni csütörtökön a Dürerben és 2010-ben a Szigeten is. Pontban nyolckor, mindenféle fakszni nélkül felmentek a színpadra, és a Home című dallal elkezdődött az őrület.
A zenei séma nagyjából úgy néz ki, hogy a groovos-dubos basszusra és a monoton, feszes dobra, illetve a szintikből elővarázsolt elektronikára jön az éles, idegtépő gitárszólam (olykor az égnek álló hajú, torzonborz szakállas, Lu Edmonds gitáros lecseréli a hangszerét valami torzítós mandolinra, amit időnként vonóval szólaltat meg), és erre a szinte technós, indusztriálos zenére kántál, sikít, hörög, ordít a frontember a szóvégi mássalhangzókat viccesen megnyomva. Az az egzaltált, őrült hangulat, amit Lydon hangja mindig is közvetített és közvetít azóta is (oké, most mélyebben, mint 40-50 éve), most is átjön. Az egész produkció egyszerre kaotikus és összeszedett.
Johnny Rotten és a Public Image Ltd koncertje a Dürer Kertben 2026. május 20-án
HVG / Cabrera Martin
Lydon a számok között általában köp egy nagyot, és az orrából is kifújja a zavaró anyagot, különösebben nem szónokol a közönséghez. Egy ponton valaki egy rózsával kedveskedik neki, azt át is veszi, és betűzi a zubbonya zsebébe. Néha tapsoltat, vagy bemondja a következő szám címét, de ennyi.
Másfél óra után, amikor talán már picit eltelni látszik a közönség ezzel a kaotikus indusztriál-punkkal, Lydon három perc cigiszünetet jelent be. De csak azért, hogy visszajöjjenek még elővezetni néhány ismertebb, punkosabb dalt a végére (Public Image, Rise), majd egy egyveleggel búcsúznak.
„This is PIL and this is Hungary” – állapítja meg Lydon. Hosszasan integetnek Kenneth Williams idétlen The Marrow Song (Oh! What a Beauty!) című dalára, majd levonulnak.
Reméljük, tényleg nem ez volt az utolsó turné.
