Így sodornak szakadékba egy országot a populista cikcakkok
Drámai helyzetbe került Görögország, miután múlt hét közepén megbicsaklottak a tárgyalások a szélsőbalos, megszorításellenes görög kormány és a pénzükért megszorításokat követelő nyugati hitelezők között. A görög miniszterelnök a bolondját járatja Európa nagyágyúival, és a politikai cikcakkokért máris borsos árat fizet Görögország: a bankok bezártak, az emberek csak korlátozottan férnek hozzá a pénzükhöz, és az állam gyakorlatilag csődbe ment.
Múlt hét elején még egészen rózsaszínnek tűnt a görög sztori, mindenki azt hitte, Görögország ezúttal is megússza az államcsődöt és elkerüli a bankválságot, mint az elmúlt öt évben többször is. Aztán hirtelen megbicsaklott a történet. A probléma röviden az volt, hogy vészesen közeledett a görög államcsőd réme, ami azzal fenyeget, hogy kiesnek az euróövezetből, és akár az Európai Unióból is. Görögországnak június 30-ig kellett volna törlesztenie egy 1,6 milliárd eurós adósságot a Nemzetközi Valutaalapnak (ez szép kis summa, közel 500 milliárd forint). Ez már meghosszabbított határidő volt, de a január végén szélsőbaloldali, megszorításellenes ígéretekkel hatalomra került miniszterelnök, Alekszisz Ciprasz és kormánya valójában egyáltalán nem akart fizetni, inkább azt szerette volna, hogy engedjenek el a görög tartozásokból. Ciprasz nem egy konszolidált politikus figurájára, inkább „a nép fia” imázsra épít:
Pedig kapott volna pénzt a törlesztésre a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), de cserébe be kellett volna vállalnia egy 2400 milliárd forintnak megfelelő megszorító csomagot, ami egy populista baloldali politikusnak nyilván kemény kihívás és komoly politikai kockázat. Főleg az öt éve súlyos megszorításokban és gazdasági válságban vergődő Görögországban, ahol hatalmas a munkanélküliség és a nyugdíjasok fele a szegénységi küszöb alatt él.
Cipraszék hetek óta egyezkednek a megszorításokról a trojkával (ők az ország nemzetközi hitelezői, az Európai Központi Bank, az Európai Bizottság és az IMF), és az euróövezeti országok vezetőivel. Ez az a hercehurca, amivel sokat találkozhatott a hírekben, amelyek éppen arról számoltak be, hogy közel kerültek a megállapodáshoz vagy éppen arról, hogy kútba esett az egész ügy. A nyugatiaknak kapásból nem volt jó kedve, amikor Cipraszék idén elkezdtek alkudozni velük, ami szintén érthető: 5 éve tart a görögök vergődése, a nemzetközi szervezeteknek most nagyjából 300 milliárd euróval lóg Görögország, és már túl vagyunk azon is, hogy a görög államnak hatalmas adósságot engedtek el 2012-ben.
Ciprasz kezdettől fogva a bolondját járatta az európai nagyágyúkkal, és a végére rendesen magára haragította őket a megszegett ígéretekkel és a váratlan húzásokkal. Volt, hogy jelezte, vállalják a feltételeket, de végül a saját javaslataikkal állt elő, amiben felhígították a megszorításokat, amit a trojka tartott vállalhatatlannak. Végül a nyugatiak megelégelték a dolgot, és múlt héten beintettek a görög kormánynak. Azt mondták jöjjön vissza egy jobb csomaggal, addig nincs alku.
Szárnysegédje, a görög pénzügyminiszter szintén nem egy klasszikus politikus figura, szintén megszorításellenes, és a tapasztalatok szerint bármikor vevő arra, hogy hitegesse a nyugatiakat az éppen aktuális állásponttal:
Ciprasz a legintenzívebb tárgyalások idején, múlt csütörtökön kijátszotta a Putyin-kártyát is. Elment Szentpétervárra, és találkozott az orosz elnökkel, amivel nyilván azokra a nyugati félelmekre játszott rá, hogy Görögországot Putyin karjaiba lökik, ha hagyják csődbe menni, és ennek következménye esetleg az lenne, hogy kiesik az euróövezetből, majd az Európai Unióból.
De amivel igazán felbosszantotta a nyugati nagyágyúkat, hogy kijátszotta a populista kártyát is, és múlt vasárnap népszavazást íratott ki a parlamenttel július 5-re, ahol a görögöknek arról kell szavazniuk, hogy igent mondanak a megszorításokra vagy elutasítják. Ciprasz már a népszavazás kezdeményezésekor elkezdett kampányolni, hogy mondjon nemet a nép, ne hagyja, hogy a nemzetközi szervezetek zsarolják. Hét elején már gőzerővel készültek is a népszavazásra:
És a nép egy jelentős része mélyen egyetért a görög miniszterelnökkel:
Még Brüsszelbe is elmentek tüntetni a megszorítások ellen:
De annyira azért nem áll jól a miniszterelnök szénája. Hiába buzdítja a lakosságot, hogy utasítsák el a trojka ultimátumát a vasárnapi népszavazáson, megszorításpárti álláspontot foglalt el a média nagy része.
És a legfrissebb felmérés szerint relatív többségbe kerültek a nemzetközi szervezetek által kért megszorításokat támogatók hívei a vasárnapi referendum előtt. Kedden már több tízezren tüntettek az igen mellett Athénban:
Az EU-párti tábor a Grexittől tart. Ez Görögország kilépése lenne az euróövezetből és/vagy az Európai Unióból, ami a görög bankrendszer és gazdaság összeomlásával járna, katasztrófa lenne. A németek meg koccintanának rá, hogy végre megszabadultak a görögöktől:
Ehhez félelmetesen közel kerültek a görögök június 30-án kedden éjfélkor, és a helyzet azóta sem változott. Ez volt az a határidő, ameddig fizetniük kellett volna az IMF-nek, de a pénz nem érkezett meg. Történelmi pillanat volt, Görögország lett az első fejlett gazdaság, amely késedelembe esett az IMF-nél, és gyakorlatilag csődbe ment. Olyan országok klubjába került, mint például Szomália és Zimbabwe.
Miközben Ciprasz a megszorításoktól óvná az embereket, a politikai cikcakkok az összeomlás szélére juttatták Görögországot. Hétfőn bezárták a bankokat, csak az ATM-ekből lehetett pénzt felvenni, onnan is csak 60 eurót naponta. Ezt úgy hívják, hogy tőkekorlátozás, amit azért kellett bevezetniük a bankoknak, mert az elmúlt hetekben naponta milliárdokat vettek ki, illetve utaltak el a görög bankokból az ügyfelek. Csak annak köszönhetően van még eurójuk, hogy az Európai Központi Bank pumpálja beléjük a pénzt. A nemzetközi szervezetekkel folytatott játszadozással a görög kormányfő azt kockáztatja, hogy az európai jegybank egyszer csak elzárja a pénzcsapot.
A helyzet a kis keresetűeknek és a nyugdíjasoknak egyre idegesítőbb lehet. Legalábbis ezt mutatják a képek, amelyek szerdán készültek, miután kinyitottak 1000 bankot országszerte, hogy azok a nyugdíjasok is hozzáférjenek a pénzükhöz, akiknek nincs bankkártyájuk.
Szókratész: És vajon képes-e jól kormányozni a várost vagy a házat, vagy akármi mást, aki nem józanul és igazságosan kormányoz?
Menón: Bizony nem.
