"Tetszett egy ing a Lidlben, de 6 ezer forintért már kapok a H&M-ben is"- mondta el az egyik férfi vásárló, aki élelmiszereket nap mint nap a közeli áruházban vásárol, arra azonban még nem tudta rávenni magát, hogy az irodai öltözékéhez is ott szerezze be a ruhadarabokat. Egy apuka viszont arról számolt be, hogy az Aldiban vásárolt vastag gyerekharisnyával jó vásárt csinált: "az anyag tuti bírja a kiképzést, az ár pedig jóval alacsonyabb, mint a C&A gyerekosztályán". A színes babaholmi párjáért például 1500 forintot fizetett. 

„Tescóban a gyerek- és csecsemőruhák jobb minőségűek és jóval olcsóbbak, mint a H&M-ben vagy a Zarában" – véli Piros Panna stylist, aki szerint fehérneműben sem feltétlenül jobbak a ruházati láncok a hipermarketeknél. A felsőruházattal viszont nincs kibékülve a szakértő, aki akkor már inkább turkálóban venné a holmikat, ahol sokkal stílusosabb és olcsóbb ruhákhoz lehet hozzájutni, ráadásul az anyagösszetételük is jobb, mint az áruházak polcaira halmozott termékeké. „Érdemes tudni, hogy az ott kapható akril pulóverek sokkal könnyebben kibolyhosodnak, mint a pamutból készültek, a gyártók kedvencei, a poliésztert és nejlon pedig talán gyűrődésmentesek, de ez kellemetlen és természetellenes viselet.”

Túry Gergely

Szilas Rita divattervező sosem vásárolna élelmiszerüzletben ruhát, és lesújtó véleménnyel van a kínálatról. „Nem nagyon ismerem őket, szerintem a plázákban is ez a minőség van, csak szebben tálalva. A kínai árukat ott azért adják drágábban, mert különben a bérleti díjat nem tudnák kitermelni, az Aldi meg a Tesco azonban meg tudja tenni, hogy megközelítőleg annyiért árulják ezeket, amennyit érnek” – mondta el fenntartásait a hvg.hu kérdésére a Hajós utcában saját butikkal rendelkező dizájner. A divatra érzékenyebb emberek jórészt osztják a véleményét, bár a francia divatguru Ines de la Fressange a Párizsi sikk című könyvében bevallja, ő is vásárol a Monoprix-ben (a francia élelmiszerdiszkonban) olyan alap ruházati cikkeket - például pólót -, amiért nem érdemes sokat kiadni, viszont a mindennapos öltözet egyik alapkelléke.

A franciával abban egyetért a magyar stylist is, hogy egyáltalán nem baj, ha egy-egy darabot beemel az ember a gardróbjába a hipermarketekből, de arra nem számítson a vásárló, hogy minden divatos igényt ki tudnak elégíteni a fagyasztópult és lisztespolc között felhalmozott, egymás hegyén-hátán tornyosuló textilek. „A vonalvezetés és a szabás átlagos és egyszerű, hisz egy átlagigényt kíván kielégíteni” – mutar rá Piros Panna. Méretezésben pedig egyszerre felületes és nagyvonalú a kínálat.  

Egy pink Art 721 feliratú női sportfelsőnek titulált pulóvert például 36/38, 40/42 és 44/46 méretekkel címkéztek fel az Aldiban. Mivel az üzletben nincs próbafülke, ránézésre kell megállapítani, hogy a hat méretet átívelő három variációból melyik fog leginkább passzolni. Egy női nyilatkozónk pepita esőkabáttal tapasztalt hasonlót a konkurens üzletben: "csak 36-38 vagy 42-44-ben létezett, az én átlagos 40-esemet elegánsan kihagyták". Azt viszont többen dicséretesnek találták, hogy nem diszkriminálják a nagyobb méreteket, ahogy teszik azt a 42 konfekcióméreten felülieket emberszámba se vévő ruházati láncok. Cserébe az erősebb testalkatúak is úgy nyilatkoztak, hogy  némi "mamis beütése" azért mégis van a Lidl és Aldi ruháknak. Az Aldi szóvivője úgy fogalmaz: követik az aktuális trendeket, de törekszenek arra, hogy időtálló, klasszikus ruhadarabokat is kínáljanak.  

36/38-as méret, 2999 forintért

hvg.hu

Vannak speciálisan idősebb korosztálynak (60+) készült termékek, és szezonális tevékenységekhez kapcsolódó komplett kollekciók, így most a sícuccokhoz lehet hozzájutni az áruházláncoknál, ahol a beszállítókkal közösen választják ki a kínálatba kerülő darabokat - avat be a részletekbe az Aldi. A Lidl divatpolitikájáról viszont hiába kértünk, nem kaptunk választ e kérdésekre.

A brit Tesco 2006-ban alapította meg a Florence&Fred márkát, és tudatosan próbálja építeni a a divatvonalát. Idén ősszel egy a hipermarketes reklámoktól teljesen különálló marketingkampánnyal vezette be új téli kollekcióját, benne kasmír, továbbá finom sifon és valódi bőr anyagokból készült darabokkal, melyekben vegyíteni próbálják a brit lezseren elegáns stílusjegyeket némi párizsias beütéssel.

Egy brit újságíró stíluskritikájában azonban sznobizmusából merített és praktikus okokkal támasztotta alá ellenérzéseit a tescós shoppingolással szemben: a 100% kasmír pulóvert (40 fontért, ami átszámolva alig 15 ezer forint) nem szívesen rakja be a rácsos fém bevásárlókocsiba, ahol beleakadhat a kiló banán, a fél csülök mellé, amiknek aztán át is veszi a szagát, hogy aztán a kiszóródott liszttől, kifolyt olajtól ragacsos szalagra pakolja a kasszánál.

A kevésbé finnyás vásárlóknál a dilemma a tartósság miatt áll fenn. Egyesek szerint egy szezonnál nem bírnak többet az ábécés holmik: "tavaly nyáron kényszerűségból vettem egy csomag férfi alsót a tapolcai Tescóban. Rossz a szabásuk és az anyaguk is silány, kilyukadtak itt-ott, mára kukaérett mindegyik". Ám vannak ellenpéldák is. Egy személyi edzőként dolgozó nő például az Aldiban vásárolt sportos bakancsot, sportmelltartót és polár dzsekit is több mint egy éve strapálja panaszmentesen.

Aldi a sícuccokra is koncentrál

flickr

„Az áruházlánc polcain található ruhaneműk viselete biztonságos, a vásárlók nyugodtan hordhatják az itt vásárolt termékeket” – nyilatkozta a Magyarországon 2008 óta ma már 91 üzlettel jelenlévő német áruházlánc, az Aldi képviselője. Arról is beszámolt, hogy az Oeko-Tex® Standard 100 egységes vizsgálati- és tanúsítási rendszert használják a termékeik ellenőrzésénél, melyet az Osztrák Textil-Kutatóintézet (ÖTI) és a német Hohenstein Kutatóintézet hozott létre. Ezen intézetek célja az volt, hogy a felhasználó számára megbízható védjegyet, a textil- és ruhagyártók részére pedig az ártalmas anyagok megítéléséhez egységes biztonsági mértékrendszert hozzanak létre, továbbá humánökológiai szempontból is vizsgálják és tanúsítják a - laboratóriumaikban mintegy 100 paraméterre kiterjedő tesztek során - a minőséget.