Hajnali 5-kor érkezett, rendőrök kísérték közrefogva. Márta akkor lett nevelőszülő az SOS Gyermekfalvaknál, a mai napig emlékszik rá, amikor megpillantotta a tizenhárom éves apró kislányt.
„Vadonatúj világba csöppent, ahol szabályok voltak, tisztaság és rend. De ő csak a káoszt ismerte” – emlékszik vissza Márta.
Az ellenállása falat vont köré: nem akart iskolába járni, rendszeresen ellógott az órákról, agresszív volt, elutasította, ha bárki közeledett hozzá. A kislány a legfájdalmasabb traumát hozta magával: prostitúcióra kényszerítették.
Az emberkereskedelem áldozatainak 16 százaléka Magyarországon kiskorú, a gyermekvédelembe kerülők közt számuk felülreprezentált.
Julinak legalább egy évig tartott, mire megszokta a nevelőszülői család rendjét, az az év azonban szökésekről, éjszakai rendőrségi telefonokról, sok sírásról szólt. Egy újabb szökés után hajnalban hívta Mártát, hogy azonnal menjen érte. Márta nem kérdezett, nem ítélkezett, rohant. Egy halálosan rettegő kislányt talált az éjszaka közepén, akkor dőlt el minden. Márta nem fordult el tőle, nem korholta, nem tett megjegyzéseket. Csak megfürdette, átöltöztette, átölelte a megtört lányt, aki először fogadta nyitottan nevelőszülője közeledését. Abban az ölelésben ott volt minden: az új kezdet ígérete.
Hosszú volt az út odáig, hogy Juli maga mögött hagyhassa az átélt traumákat. Az SOS Gyermekfalvak pszichológusa segítségével és Márta végtelen türelmével lassanként levetette a múltját, képletesen és szó szerint is: a régi életére emlékeztető tetoválásokat saját kérésére műtéti úton távolították el a16. születésnapján.
Ma már nem az az ellenséges kislány, aki a rendőrök elől menekült. Érettségire készül, és határozott célja van: óvónő szeretne lenni.
Az SOS Gyermekfalvak Magyarországon 40 éve ad otthont a szülők nélkül élő gyerekeknek. Támogasd adód 1%-ával az SOS Gyermekfalvakat, hogy segíteni tudjanak talpra állni az olyan nehéz sorsú gyerekeknek is, mint Juli.
Ezt a cikket nem a hvg.hu szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről itt olvashat: (link)
