A magyarok a várakozásnak megfelelően teljesítettek lövészetben, ezzel harmadikak voltak az első szám után. Aztán remekül elkapták a fonalat a vívóteremben, szép győzelmeket arattak, kihasználták a hazai pálya előnyét, a közönség biztatását élvezve időnkét szinte extázisban asszóztak. Ennek eredményeként a második tusát megnyerték, összetettben pedig a második helyre léptek előre. Aztán az úszás után már az élen álltak, annak nyomán, hogy a 3x100 méteres stafétában a negyedik legjobb időt érték el. 
 
A lovaglás viszont egyáltalán nem jött össze nekik, nyolc akadályveréssel és egy ellenszegüléssel mentek végig a pályán, ez a teljesítmény pedig az első helybe került. A futásnak másodikként vághattak neki Marosiék, 17 másodperccel az ismét élre álló fehéroroszok mögött. Közvetlenül utánuk, hét másodperces hátránnyal követték őket a jól futó litvánok.

Az biztos volt, hogy - sérülésmentes versenyzés esetén - ez a három csapat osztozik az érmeken, a papírforma alapján a fehéroroszok befogása nem tűnt reálisnak, a litvánok előrelépése viszont igen. Nem is történt váratlan esemény a zárószám során, a magyarok - bár derekasan küzdöttek - a második váltásra már a harmadik helyen futottak, s a végére fehérorosz-litván külön verseny alakult ki. Előbbiek azonban eredményesen őrizték meg pozíciójukat.