hvg.hu: Csalódott vagy?
Kammerer Zoltán: Most nem. Ez egy megnyert negyedik hely volt, de persze nagyon hiányzik az érem. Megérdemeltük volna a tegnapi versenyzés után, hiszen talpra álltunk, kihoztunk magunkból mindent, viszont ma ez volt a maximum. Az, hogy tegnap mi lett volna, ha…arra inkább nem mondok semmit és arra sem, hogy mi lett volna ma, ha tegnap összejön.
hvg.hu: Akkor elégedettek vagytok a negyedik hellyel?
K.Z.: Nem a helyezéssel, hanem a versenyzéssel vagyunk elégedettek, nagyon jó pályát mentünk. Az volt a taktikánk, hogy az első és utolsó százon keményen, középen lazítás, ezt tartottuk is, nem rogytunk meg, hanem ez ma ennyire volt elég.
hvg.hu: Tegnap mindenki azt hitte, hogy eltaktikáztátok magatokat.
K.Z.: Nem, ha újra kéne kezdeni, megint ezt csinálnánk. Nem azért rontottunk előre, mert be voltunk rezelve, hanem azért mert elkapott a hév, egész héten nem mentünk jól, az előfutamok sem sikerültek fényesre. Mivel jól rajtoltunk, belelovaltuk magunkat, a sokkhatás csak akkor ért, amikor mellénk ért a két egység, amelyik 700 méterig sehol nem volt.
hvg.hu: Mi jön most?
K.Z.: Idén már nem szeretném azt a két szót hallani, hogy jó vagy rajt. Jövőre elkezdem az edzéseket, nem hagyok ki versenyt, de nem hiszem, hogy topon leszek. 2010-re szeretnék jó formába lendülni, s ha ez sikerül, újra összeülünk Gáborral.
Harcba szállsz a negyedikért?
K.Z.: Igen, az ötödik olimpián. Mivel itt nem jött össze, kénytelen leszek. Három aranyérmem van, még mindig én vagyok a magyar csapat legeredményesebb versenyzője, nincs miért szégyenkeznem. Az mindenképpen megnyugtató, hogy nem hagyod abba. Volt egy olyan fogadalmam, hogy ha Pekingben két aranyat nyerek, akkor befejezem és felkészülök a civil életre. Így maradt a felkészülés Londonra.
Kolozsi Ildikó/Peking
