HVG

Nem garasoskodik az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) a Bajnokok Ligája (BL) moszkvai döntőjének a résztvevőivel: a győztes a kupa mellé 7 millió eurót is kap, a vesztesnek pedig 4 millió jut. Ez már csak a prémium, a fináléig ugyanis mindkét csapat szorgosan gyűjtötte a pénzt: a Manchester United a korábbi mérkőzéseken nyújtott teljesítményéért 16,4, a Chelsea pedig 15,8 millió eurót kasszírozott. A különbség oka, hogy a manchesteriek a csoportkörben jobban szerepeltek a londoniaknál.

A BL a focivilág legjövedelmezőbb nemzetközi kupaküzdelme. Az UEFA becslése szerint a most véget ért 2007- 2008-as szezonban a korábban vártnál és az előző évinél némiképp több, 825 millió euró folyhat be televíziós jogdíjakból és szponzori, hirdetői pénzekből. Ennek 75 százalékát - de legfeljebb 530 millió eurót - a csoportküzdelmekbe bejutott 32 csapat között osztják szét. A fennmaradó összegből kapnak a selejtezők során kiesett klubok, valamint a nemzeti szövetségek. De bőven marad pénz az UEFA-nak is, amiből a működési költségek fedezése mellett különböző európai futballprogramokat támogat.

Az UEFA pontosan és bőkezűen porciózza a pénzt. A 2007-2008-as szezonban a 32 résztvevő mindegyike csak a bejutásért 3 millió eurót kapott, a csoportküzdelmek során pedig meccsenként 400 ezer euró járt. Ezen felül a győzelemért 600 ezer eurót, a döntetlenért ennek a felét fizette az UEFA. Az egyenes kieséses szakaszba került 16 csapat mindegyike 2,2 millió eurót, a legjobb nyolc 2,5-2,5 milliót, az elődöntősök pedig újabb 3-3 milliót zsebeltek be. Az elérhető maximum 23,7 millió euró, ettől - ha diadalt arat a lapzártánk utáni fináléban - a Manchester United csupán 300 ezerrel maradhat el, mert a csoportjában aratott öt győzelem mellé becsúszott egy döntetlen is.

A meccsprémiumokon túl a 32 klub együttesen 280 millió eurót kap, amelyet az általuk képviselt tévépiac nagysága alapján, bonyolult számítás végén osztanak szét. Tavaly e címen 271 millió eurót fizettek ki, a legtöbbet, 19,9 millió eurót az olasz Inter Milan kapott. A BL nyertesének, az AC Milannak csak az ötödik legnagyobb summa, 17,4 millió euró jutott. Mindezeken felül a klubok kasszáját gyarapítja természetesen a jegybevétel, de a hazai találkozóikon megszokott saját hirdetéseiket nem helyezhetik el a BL-meccsek idején, olyankor csak az UEFA hivatalos szponzorainak a reklámjai lehetnek a pálya mellett.

A Bajnokok Ligája győztesei - Manchester United © AP

Jól fial a BL a résztvevőknek, bírálói szerint viszont a pénzeszsák liga elmélyítette a gazdag és a szegény európai klubok közötti szakadékot. A BL a nagy nyugat-európai csapatok nyomására jött létre, az UEFA feje fölött ugyanis az 1990-es évek elejétől ott lógott a fenyegetés: ha nem alakítja át a legrangosabb európai kupasorozatot, a gazdag klubok egy, a szponzorok és a hirdetők számára sokkal vonzóbb kontinentális szuperligát hoznak létre. A futballba áramló pénz növekedésével a nagyokat bosszantotta, hogy a kiemelés hiánya és a véletlenszerű sorsolás szeszélye miatt hamar találkoznak egymással, egyikük így korán búcsúzik, és ezzel fontos bevételtől esik el. 1986-ban például a spanyol Real Madrid már a második fordulóban összefutott az olasz Juventusszal. Egy évvel később a madridiaknak az első fordulóban az argentin Maradona vezérelte olasz Napolival, a másodikban pedig a címvédő portugál Portóval kellett játszaniuk, míg 1989-ban szintén az előző évi győztes, az olasz AC Milan jutott nekik a sorozat kezdetén.

A megváltozott szabályok nyomán mégis egyfajta európai szuperliga alakult ki, ahová csak ritkán - és akkor is epizódszerepre kárhoztatva - jutnak be klubok a kontinens kevésbé erős nemzeti bajnokságaiból. A vezető európai futballnemzetek ugyanakkor több - akár négy - csapatot is indíthatnak, nem csak a bajnokukat. Az UEFA elnöki posztját éppen a kisebb tagországok támogatásának köszönhetően elnyert egykori francia futballsztár, Michel Platini több elképzelést is megfogalmazott az esélyek kiegyenlítésére, mire az idei év elején végre kompromisszumra jutott az európai elit lobbiszervezetével, a 18 tagú - nevében alapítóinak számát jelző - G14 csoporttal. A jövőre bevezetendő reformok értelmében a jelenleg négy klubot is adó országok - a mostani szezonban Anglia, Olasz- és Spanyolország - már csak hármat nevezhetnek, igaz, azoknak nem kell selejtezőt játszaniuk, hanem azonnal a BL főtábláján találják magukat. Velük együtt az előző öt év kupaszereplését figyelembe vevő, bonyolult módon kiszámított rendszer alapján a 12 legjobb európai bajnokság legalább egy-egy képviselőjének biztos helye lesz a 32 csapatos elitben. Ötöt kap a 38 gyengébb bajnokság címvédője, és ugyanennyit a 15 erősebb pontvadászat képviselői. A múltbeli sikerek már jelenleg is gyorsítópályára állíthatnak csapatokat: Románia például klubjai korábbi eredményeinek köszönhetően három helyet ugrik előre, így a 2001-ben még a harmadosztályból induló idei bajnok, a romániai magyar üzletember, Pászkány Árpád tulajdonában lévő kolozsvári CFR a 2008-2009-es szezonban selejtezők nélkül a csoportmérkőzéseken kezdheti, ami eurómilliókat jelent számára.

A terv ellenzői - akik főleg a helyüket féltő erős európai ligákból kerülnek ki - úgy vélik, miközben a reformok a kontinentális szakadékot próbálják szűkíteni, mellékhatásként az országon belüli különbségeket mélyítik. Érvelésük szerint - amelyre példaként egyesek a magyar pontvadászatból legutóbb próbálkozó, az idén is bajnokesélyes Debrecent említik - a BL-be jutás biztos, 2007-2008-ban minimum 5,4 millió eurós bevétele olyan előnyt nyújt a kis futballnemzetek egy-egy képviselőjének, ami a saját környezetükben könnyen egyoldalúvá teheti a hazai pontvadászatot. Ez a veszély már most is fennáll, a BL-ben általában gyengén szereplő görög Olimpiakosz például az utóbbi 11 évben tíz bajnoki címet szerzett odahaza. Igaz, ellenpélda is van: az elitbe - Magyarországról mindeddig egyedüliként - bejutott FTC nem tudta kamatoztatni az 1995-1996-os, több mint 3 millió svájci frankos BL-pénzt.

NAGY GÁBOR