Tanítani való mozdulat. Ebből a szabadrúgásból is gól lett © AP

Miután Francesco Totti, aki sokáig az olasz válogatott jelképe volt, a világbajnokság után bejelentette visszavonulását a nemzeti csapattól, Andrea Pirlo szerepe és fontossága az Azurri számára igencsak megnövekedett. A játékos ennek ellenére az olaszok egyik legszűkszavúbb, ugyanakkor leginkább magának való játékosa is. Néha egyenesen úgy tűnik, mintha nem lenne tisztában saját nélkülözhetetlenségével.

„Ilyen vagyok. Nem érdekel, hogy híres vagyok-e vagy sem – mondja az érintett ezzel kapcsolatban. – A szabadidőmet inkább a családommal töltöm, mintsem hogy eladjam magam valakinek. Megteszem, ami a kötelességem, de magamnak őrzöm a szabad időmet. Amiből egyébként sincs túl sok.”

Fantasztikus tehetségnek tartották már akkor is, amikor tizenhat évesen bemutatkozott az olasz első osztályban. A most 29 esztendős középpályás 1998-ban az Internazionale csapatába igazolt és alapembere lett Olaszország U-21-es csapatának is. Sztárjátékossá azonban csak akkor vált, amikor 2001-ben a városi rivális AC Milanhoz szerződött.

Carlo Ancelotti, a milánóiak trénere sosem egyszerű középpályásként kívánta játszatni és kezdettől fogva karmesterként tekintett Pirlóra. Bár Francesco Totti árnyékában szürke eminenciásként tette a dolgát a válogatottban, a tény, hogy eddig 46-szor hívták be a nemzeti csapatba bizonyítja: ott is nélkülözhetetlen lett.

Idővel szabadrúgás-specialista vált belőle, csapattársai edzésen is az ő módszereit próbálják ellesni. „Próbálom elmagyarázni és megmutatni a többieknek, mit hogyan csinálok A válogatottnál Di Natale, Quagliarella és Iaquinta, a Milannál Seedorf próbálja utánozni a módszereimet.”

„Kakával is szeretek együtt edzeni, de mondtam már neki, hogy lemásolni valamit egyáltalán nem egyszerű. Mivel büntetőlövőként úgy hiszem, már átvette a szerepemet, ennél több bizonyíték nem is kell arra, hogy jól halad a gyakorlással. Én is sokat tanultam, aminek köszönhetően kifejlesztettem a saját stílusomat. Idővel rájöttem, hogy mindenre figyelni kell és a lábak mozgása a lényeg. Sok mindent tanultam a brazil Juninhótól" – árulta el Pirlo.

Érdekes, hogy a legtöbb ember számára az maradt a 2006-os világbajnokság legemlékezetesebb pillanata, amikor a francia Zinedine Zidane lefejelte Marco Materazzi mellkasát. Arra viszont kevesen emlékeznek, hogy kit választottak a döntő legjobb játékosának: Andrea Pirlót. Sőt, az olasz válogatott hét világbajnoki mérkőzéséből háromszor kapta meg ezt a címet

„Született brazil! – mondta egyszer róla Luiz Felipe Scolari, a portugálok szövetségi kapitánya. – Személyisége és játéka abszolút feljogosítja, hogy a jövőben az olasz válogatott vezére legyen.” Andrea Pirlo a 2008-as Európa-bajnokságon igazolhatja e szavakat.