Sikerül állva maradni?

Az afrikaiak azon háborodtak fel, hogy a versenyek előtt az új-zélandi rögbicsapat pénzdíjas bemutatóversenyeket tartott a Dél-afrikai Köztársaságban, és ezzel megszegte az apartheid-bojkottot. A kongói sportvezető, Jean Claude Ganga felhívására 28 ország bejelentette, hogy nem vesz részt a játékokon, ha Új-Zéland is jelen lesz. Az NOB azonban hajthatatlan maradt, azzal indokolta a döntését, hogy a rögbi nem olimpiai sportág, így az afrikai kontinens legtöbb csapata távol maradt vagy távozott Montrealból. Marokkó, Kamerun és Egyiptom sportolói az első napon még rajthoz álltak, majd visszaléptek. Fekete-Afrikát mindössze Szenegál és Elefántcsontpart képviselte.

A müncheni események miatt a versenyek kivitelezését a minden korábbinál szigorúbb biztonsági intézkedéseknek rendelték alá. Az olimpiai fáklyát az utolsó szakaszon nem egy, hanem két sportoló vitte: egyikük a francia-kanadai Montreal, másikuk az ország lakosságának nagyobbik, angol-kanadai része előtt tisztelgett. Kanada egyetlen aranyat sem szerzett a játékokon, ez azóta is egyfajta negatív rekord. Az éremtáblázat csúcsára Szovjetunió került, mögötte pedig az NDK, az Egyesült Államok és az NSZK foglaltak helyet.

A záróünnepségen, mialatt a montreali polgárok azt számolgatták, hány évig kell nyögniük a játékok megrendezésére felvett kölcsönök visszafizetését, egy meztelen ember futott be a pályára, ahol lepelbe öltözött fiatal leánykák éppen egy ógörög ihletésű táncot lejtettek. Az illető hosszasan ugrált a hivatásos táncosok között, míg a rendőröknek végre sikerült elkapniuk. Az angol nyelvű sajtó bizarr esztétának aposztrofálta, a franciák egyszerűen hülyének titulálták a férfit, aki csupán az akkoriban divattá váló, úgynevezett streaking hóbortjának hódolt. A kifejezés nagyjából azt takarja, hogy egyesek úgy akartak bekerülni a tévébe, és ha csak percekre is, de híressé válni, hogy meztelenül rohantak be különböző sporteseményekre.

A montreali olimpia fontos újítása volt, hogy megszigorították a doppingellenőrzést. Az olimpikonokat nem kizárólag a versenyeket követően, hanem már az akkreditálásuk, az olimpiai faluba költözésük alkalmával is vizsgálatra rendelhették, és az ellenőrzést az anabolikus szteroidok néven ismert tiltott izomerősítőkre is kiterjesztették. Három dobogós súlyemelő, a lengyel Kaczmarek és a bolgár Hrisztov (arany), valamint a bolgár Blagoev (ezüst) eredményét is megsemmisítették a pozitív eredmény miatt, a versenyzőket pedig kizárták. A tiltott előnyszerzés mellett egy nyilvánvaló csalásra is fény derült az ötkarikás versenyen. Borisz Onyiscsenko müncheni ezüstérmes szovjet öttusázó olyan ravasz szerkezetet szerelt a párbajtőrébe, amivel működésbe tudta hozni a találatjelzőt, azaz valós találat híján is jelzett a gép. Leleplezése után őt is kizárták a versenyből.

Montreal magyar szempontból a csalódások olimpiájaként került be az almanachokba, a csapat 22 érméből ugyanis csak négy lett arany. Az elsőt a tornász Magyar Zoltán szerezte, aki lólengésben bizonyult a legjobbnak, és bemutatója világhírűvé vált elemeit (Magyar-vándor, az orsó és a szökkenő-vándor) ma is láthatjuk a tornászversenyeken. A következő aranyérmet Tordasi Ildikó szerezte női tőrvívásban. A döntőben két órán keresztül küzdött az olasz Collinóval, 4-4-es állásnál megsérült, miután az olasz tőre felszakította a sisakját és megsebezte az arcát (a nyomát még ma is őrzi homlokán). A sisakot megpróbálták kikalapálni, megjavítani, de hiába. Tordasi csapattársa, Bóbis Ildikó sisakjában vívott tovább, és szerzett végül olimpiai aranyérmet. Néhány fotón az aláírások szerint Bóbis szerepel olimpiai bajnokként – ugyanis a kölcsönsisakon az ő rajtszáma látható.

Harmadik aranyérmünket a londoni olimpia kalapácsvető bajnoka, Németh Imre fia, Miklós szerezte gerelyhajításban. Németh már első dobásával sokkolta ellenfeleit, világcsúcsot ért el: a gerely 94,58 méterre szállt. A magyar atléta versenyzői pályafutását befejezve új típusú gerelyeket tervezett, amelyekkel óriási világcsúcsokat dobtak. Később ezeket a sporteszközöket betiltották. Montrealból a negyedik aranyérmünket a többek között Csapó Gábort, Gerendás Györgyöt, Faragó Tamást, Szívós Istvánt is felvonultató férfi vízilabda-válogatott hozta el. A gólkirályi címet is magyar pólós, Faragó „Tonó“ szerezte meg 22 találattal.

Montreal, 1972

XXI. kiírás: 1976. július 17–augusztus 1. Résztvevő országok száma: 92 Benevezett sportolók: 6084 (1260 nő, 4824 férfi) Sportágak száma: 21 (198 versenyszám) Atlétika, birkózás, cselgáncs, evezés, gyeplabda, íjászat, kajak-kenu, kerékpár, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, lovassport, ökölvívás, öttusa, röplabda, sportlövészet, súlyemelés, torna, vitorlázás, vívás, vízi sportok

A szurkolók könnyedén kiválaszhatták a játékok hősnőjét: a Károlyi Béla és felesége, Márta által felkészített Nadia Comaneci három aranyérmet, valamint egy-egy ezüstöt és bronzot szerzett. A román tornásznő maga volt a megtestesült könnyedség, amit a pontozók – először az olimpiák történetében – 10 ponttal jutalmaztak. Comaneci legendás felemás korlát gyakorlatára minden bíró a maximális pontszámot adta.

A kanadai metropoliszban kezdődött Comaneci regénybe illő élete: négy évvel később Moszkvában még két arannyal és két ezüsttel gazdagította az éremgyűjteményét, Bukarestben Ceaucescu fiának, Nicunak lett a szeretője, majd az 1989-es román forradalom után kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol modellnek állt és megházasodott – a Los Angeles-i olimpia kétszeres aranyérmes tornászához, Bart Connerthez ment feleségül. A férfi tornászok közül a japán Fudzsimoto úgy ugrott le a gyűrűről, hogy közben eltört az egyik lába, mégis ,,beleállt“ ugrásba, nem esett el – részben ennek köszönhette a nagyszerű Kato által vezetett japán válogatott, hogy megnyerte a csapatversenyt.

A keletnémet Kornelia Ender, az úszószámok sprintversenyeinek arannyal koronázott királynője volt az első úszónő a világon, aki egy olimpia alatt négy aranyat nyert, ráadásul valamennyit világcsúccsal. Utóbb hozzáment Roland Matthes négyszeres olimpiai bajnok hátúszóhoz, de nem születtek úszóklasszis gyermekeik, sőt el is váltak. Később Ender lett az NDK-ban alkalmazott "állami dopping" miatt indult botrányperek egyik koronatanúja.

Az atlétika pályán a kubai Alberto Juantorena tűnt ki a versenyzők közül, aki 400-on és 800-on is győzött, korábban ez a duplázás még senkinek sem sikerült. 400 gáton az amerikai Moses diadalmaskodott, miután a címvédő Akii-Bua a bojkott miatt nem lehetett jelen. Bár a keletnémetek vihették haza a maratoni aranyát Cierpinski révén, az atlétika mégis inkább az amerikaiak felségterületének számított.

Érdemes feljegyezni, hogy a vitorlásversenyeken részt vett egy későbbi sztár: az ausztrál John Bertrand. Ekkor bronzérmet szerzett finn dingiben, 1983-ban pedig az Australia II kormányosaként győzelemre vezette hajóját az Amerika Kupán, megtörve ezzel az amerikai vitorlások 132 éve tartó egyeduralmát. Kosárlabdában viszont az amerikaiak arattak, így kiköszörülték a müncheni csorbát.

Az ökölvívó ringbe csupa majdani klasszis lépett: kisváltósúlyban Sugar Ray Leonard győzött, középsúlyban Michael Spinks, félnehézsúlyban a testvére, Leon Spinks öklözött sikerrel. Mindhárman a profi ökölvívás kiemelkedő egyéniségeivé váltak. Később mindkét Spinks elhódította a nehézsúly trónját. Montreálban azonban Stevenson maradt a nehézsúly királya, akinek a torna során, négy mérkőzésen mindössze 15 percet és 57 másodpercet kellett a ringben töltenie az arany megszerzéséhez.


  ÉREMTÁBLÁZAT:

ORSZÁG	ARANY	EZÜST	BRONZ
SZOVJETUNIÓ (URS)	49	41	35
NÉMET DEM. KÖZT. (GDR)	40	25	25
EGYESÜLT ÁLLAMOK (USA)	34	35	25
NÉMET SZÖV. KÖZT. (FRG)	10	12	17
JAPÁN (JPN)	9	6	10
LENGYELORSZÁG (POL)	7	6	13
BULGÁRIA (BUL)	6	9	7
KUBA (CUB)	6	4	3
ROMÁNIA (ROM)	4	9	14
MAGYRAORSZÁG (HUN)	4	5	13
...	...	...	...