Valkai Ágnes (labdával) éremről álmodik |
Valkai Ágnes és Erzsébet Athénban még együtt küzdött, igaz, akkor a magyar csapatnak csak a hatodik helyre futotta. Egy évvel később viszont jött a világbajnoki ezüst, aztán 2006-ban Erzsébet a férje, és ez által az olasz válogatott mellett döntött. A magyar csapat egy dobogós helyezésért jött Pekingbe, a címvédő olaszok pedig az aranyért. Ha minden a vágyak szerint megy, akkor a nővérek bizony szembekerülhetnek egymással.
„Találkoznunk kell, mert az azt jelenti, hogy menetelünk előre. Tény, hogy jó lenne kitolni a találkozó időpontját. Nem mondom, hogy nem beszéltünk erről egymással. Mindenkinek vannak álmai, nekem az, hogy a fináléban fussunk össze – mondta Valkai Ági. – Most azonban a hollandokra kell koncentrálnunk, hiszen ellenük kezdünk, de remélem, hogy ezt a kérdést augusztus 16-ika után ismét feszegethetjük, akkor lesznek ugyanis a negyeddöntők”.
„A döntőben én is benne lennék – vette át a szót Erzsébet. – Ennél nagyobb örömet el sem tudnék képzelni. Bár ugye a mérkőzés alatt az ember nem gondolkodik, csak játszik és megpróbálja a legjobbat kihozni magából. Ilyenkor az sem jut eszébe, hogy a másik csapatban valakinek azonos vér csörgedez az ereiben. Akkor és ott játékosok vannak, de ha vége a meccsnek, Ági ismét a húgom lesz. Tény, hogy azért az ember nem kapcsol ki teljesen. Sosem tudnám „bántani”. Előfordul, hogy elkövetek ellene egy-egy apróbb szabálytalanságot, de valami belső hang ilyenkor mindig feljajdul bennem: jaj, bocs, ez te voltál!”
Akkor álmodjunk mi is. Fináléról és arról a pillanatról, amikor Ági ismét Erzsébet húga lesz. Arannyal a nyakában.
Kolozsi Ildikó / Peking
