Kokó szerint ideje a szemléletváltásnak |
Dr. Csötönyi Sándor, a boksszövetség elnöke nemrég úgy nyiklatkozott az olimpiai bíráskodásról, hogy „Pekingben még egy olyan klasszis, mint Kovács István stílusát sem díjazták volna.” Egykori világbajnokunk erre így reagált: „Az elnök úr valószínűleg nem így értette, amikor a pontozási rendszerről nyilatkozott. Amikor Atlantában aranyérmes lettem, akkor sem nyomtak sokkal több pontot a bírók, mint Pekingben, a közte lévő két olimpián viszont szórták a pontokat. Arról nem beszélve, hogy fikciókkal nem szerencsés magyarázni az eredményeket, sem a szereplést. Senkitől nem hallottam azt, hogy Balczó Pekingben esetleg leesett volna a lóról, vagy Darnyi és Egerszegi nem ért volna célba” – fogalmazott Kovács István.
Szóba került a szeptember 2-án megtartott MÖSZ elnökségi ülés is, melyen a volt WBO bajnok szerint nagy részben az olimpiai bíráskodás, a pontozógép, valamint az ökölvívásunk körüli problémák voltak terítéken. „Kevés szó esett a jelenlegi állomány szakmai helyzetéről, de az is egyértelmű, hogy egy átfogó, hosszú távú tervre van szükség, hogy a magyar boksz visszaszerezzen valamit elveszett presztízséből. Nem lebecsülendő a Pekingben megszerzett két pont, jó pár magyar sportág elégedett lenne vele, de maximalista vagyok, mint ahogy az elnökség, én is többet várok a magyar bokszolóktól” – nyilatkozta lelkesen az egykori olimpiai aranyérmes.
„Minél gyorsabban le kell vonni a pekingi szereplés konzekvenciáit, s el kell kezdeni a munkát. Nem csak beszélni kell a problémáról, hanem meg kell keresni a megoldást. Ezért kértem a szövetség szakmai vezetőitől, hogy minél hamarabb kerüljön az asztalra egy mindenre kiterjedő szakmai program. Ha eredményeket akarunk, össze kell fognunk, egyszerűen nincs más lehetőség! Teljes mellszélességgel kiállok a jövőben lefektetendő terv mellé, számíthat rám Balzsay kapitány és Kovács László, az edzőbizottság elnöke.”
A volt profi világbajnok szerint elodázhatatlan az ökölvívás bázisának jelentős növelése, úgy véli, újra vonzóvá kell tenni a sportágat a fiatalok számára, fel kell építeni a piramisrendszer minél szélesebb alapját. „A MÖSZ munkatársainak azon kell dolgozniuk, hogy minél több gyereket behozzanak a boksztermekbe, s minél eladhatóbbá tegyék a sportágat a média számára. Hiába állnak ma rendelkezésre minden korábbinál nagyobb összegek, ha a sportágunk jelenlegi bázisa egytizede a húsz évvel ezelőttinek. Azt mondom, ebből még az is megfelelő eredmény, ha a felnőtt állomány eléri a nemzetközi szint közepét. Így bármennyire is szeretnénk, nem lehet világklasszisokat kinevelni.”
Kovács István azt is kijelentette, az olimpián szerepelt bokszolóink vereségét hiba lenne csak a bírókra fogni. „Egyetlen meccs sem arról szólt, hogy káprázatos formában lévő versenyzőnket galád módon megverették. Igaz, kaphattunk volna győzelmeket is, de a bíráskodást illetően olyan nagy felháborodásra nem lehet okunk. Pekingben amellett, hogy bunyósaink nem tudtak alkalmazkodni a teljesen kiszámíthatatlan pontozói felfogáshoz, szakmailag sem nyújtottak közepesnél többet. Való igaz, volt két olyan mérkőzésünk, ahol érezni lehetett a sportdiplomácia erejét, amely nem nekünk kedvezett. De ez csak egy ok a számtalan közül. Remélem, 2012-ben már nem a bíráskodással kell foglalkoznunk, mikor az eredményeket vesszük górcső alá. Nem szeretném megélni azt az időszakot, amikor már annak is örülnünk kell, ha valaki megszerzi az olimpiai kvótát. A múltunk, de a jelenünk is kötelez minket az eredményes szereplésre.”
A szövetség tiszteletbeli elnöke azt azonban elismerte, hogy a nemzetközi bíráskodásban uralkodó trendeket a jövőben nem lehet figyelmen kívül hagyni. „Ha egyszer letisztul, és teljesen világos lesz a bírói felfogás, akkor arra fel kell, és fel is lehet készülni. Most nagyon zavaros a kép, alig lehet tudni, mi az értékelhető pont. Hiába az egykor virtuóz magyar technika, vagy Papp Laci bácsi kőkemény ütései, ha eredményt akarunk elérni, meg kell tanulni a pontozógépnek bokszolni! De rögtön tegyük is hozzá, hogy a látványos, nagy erejű, pontos, mindenki által látható ütéseket azért Pekingben is elfogadták a bírók. A felvázolt stílushoz alkalmazkodni tudó bokszolókat kell nevelnünk. Ez így papíron egyszerűnek tűnik, ám a kivitelezés jóval bonyolultabb, hiszen a meglévő ökölvívóinkból kell gazdálkodnunk, akik közül Pekingben nem láttam a leendő londoni olimpiai bajnokot.”
Az ökölvívás mellett boncolgattuk a magyar sport pekingi, az elvárásoktól elmaradó eredményeit is. „Peking a realitásokat hozta, ám csodás hagyományainktól jócskán elmaradtak az eredmények. A magyar sport jövőjét átfogó stratégiai döntések határozhatják meg. A politikának el kell döntenie, mit akar a sporttal csinálni. Vagy megteremt minden lehetőséget a kiemelkedő eredmények eléréséhez, vagy el kell fogadni, hogy a jövőben az ország lélekszámához, gazdasági lehetőségeihez mérten, a pekingihez hasonló szerepléseink lesznek. Az utóbbival sincs semmi gond, nálunk gazdagabb országok, vagy a hozzánk hasonló lehetőségekkel rendelkező szomszédaink végeztek sokkal mögöttünk. De egyértelmű, a hagyományaink köteleznek! A mostani olimpiai szereplés nem csak egy-két, vagy öt évvel ezelőtti problémákat vetett fel, hanem egy hosszú, a ’90-es évek elejétől tartó folyamat végeredménye. Kiderült, a „király meztelen”, mégsem történt eddig egyetlen szövetség részéről sem egy igazán tényfeltáró, a hibákra rávilágító állásfoglalás. Nem túl szerencsés ilyen olimpiai támogatás mellett visszafelé mutogatni, hogy az állam nem ad több pénzt, vagy a feltételrendszer hiányára panaszkodni. ”
Kovács István már többször elmondta, időszerű lenne, ha a magyar sport vezetésében is megtörténne a rendszerváltás. Ezt a véleményét a pekingi eredmények tükrében most is hangsúlyozta, nem titkolta, pályatársaival közösen örömmel vállalnának feladatot, számukra nem pénzkérdés a pozíciók ellátása. „Erőnk teljében vagyunk, a pekingi olimpiai szerepléstől függetlenül az elhatározás és akarat már korábban megérett volt olimpiai bajnok társaimban is, hogy szeretnénk segíteni a magyar sportnak. Volt már tőlünk fiatalabb gazdasági minisztere és miniszterelnöke is ennek az országnak, s milyen érdekes, a koruk miatt nem kérdőjelezték meg rátermettségüket. Bántó és méltánytalan, hogy az élet számtalan terén elért sikereink ellenére nem tartanak minket alkalmasnak olyan feladatok ellátására, mely feladatok talán már meghaladják a mostani sportvezetés erejét. Úgy hiszem, egy új sportvezetői generációval nagyobb esély lenne az előrelépésre. Remélem, ebben a politika is partner lesz, mert ha nem, és marad a jelenlegi támogatási rendszer, valamint a felépítmény, a 40 éve regnáló sportvezetőkkel - akik korábban valóban tettek le asztalra, de már nem biztos, hogy tudnak alkalmazkodni a mai viszonyokhoz -, akkor nem várok lényegi változást. A mi generációnknak már rég szerepet kellett volna kapnia. Nem kérdés, előbb-utóbb nem lehet minket kikerülni, a nagyobbik baj az, hogy lassan már egy tőlünk még fiatalabb generációnak is fel kellene tűnnie a sportvezetésben.”
monokli.com
