Európa-bajnokságot kellene nyerni, ez pedig utoljára 1999-ben sikerült. Miközben olimpián sorozatban háromszor is diadalmaskodtunk és világbajnoki aranyból is jutott, a kontinens nagy seregszemléjén rendre akadt rivális, amely előttünk végzett, néha nem is egy. Jövőre megint olimpia lesz, előbb azonban januárban Eb Eindhovenben – a felkészülés most ezt célozza, persze az agyakban alighanem ott motoszkál, 2012 fő versenyét Londonban rendezik.

Zseni a fedélzeten

- Húzd vissza! – kiabálja Szécsi Zoltán a kapuból a megúszó Katonás Gergelyt üldöző Török Bélának, a szegedi pólós pedig előbb utoléri, majd szófogadóan vissza is húzza a kéksapkás ellenfelet. A kétkapuzás közben szigorú retorziótól ezúttal nem kell tartania, nincs kiállítás, a sípmester célja adott szituációban nem az emberelőnyös helyzetek gyakoroltatása. Mivel Kemény Dénes fújja a sípot, nincs is vita.

A kapitány szemei előtt tizennyolc játékos igyekszik a legjobb arcát mutatni, mert csak tizenháromnak lesz lehetősége a kontinenstornán is vízbe ugrani. A keretszűkítés mindig szívszorító pillanata még odébb van; azért nem kell nagyon bennfentesnek lenni, hogy sejtsük, kik azok, akik biztosan ott lesznek az Eb-n – és alighanem az olimpián is. A Kemény-csapat a pekingi diadala óta átalakult, de nem forradalmi mértékben. Sokan most is a biztos alapot jelentik a 2008-as hősök közül, sőt, ez az alap most még szélesebb, mint tavaly óta bármikor. Visszatért ugyanis Kásás Tamás.

Nagyítás-fotógalériánkhoz kattintson!

Stiller Ákos

- Különben nem lennék itt – válaszolja a világ egyik legjobb játékosa a felvetésre, hogy az utóbbi öt Európa-bajnokság (persze viszonylagos) eredménytelensége mennyire motiválja most, amikor ismét megpróbáljuk. - Nagyon régen nyertünk Eb-t, még ’99-ben, azóta „csak” három olimpiát és egy vébét, ezért talán van, akiben olyan kép alakult ki, hogy ezek a „köztes” versenyek minket nem érdekelnek igazán. Ez nem így van, egyszerűen csak a többi csapat jobban fel volt készülve, vagy nem jött ki a lépés, de ugyanúgy az aranyéremért mentünk. Aki vízbe ugrik, nem tud ötven százalékosan játszani. Most is így van, jó lenne nagyon nyerni, már csak azért is, mert akkor Eb-aranyból is három lenne, ebből is tripláznék.

A triplázásban Kásás nagyon otthon van, nemcsak az olimpiai aranyak számát tekintve. Amikor Kemény Dénes irányítása alatt első Eb-aranyérmét nyerte a válogatott, az 1997-es, sevillai Európa-bajnokság döntőjében a jugoszlávok ellen mindhárom magyar gólt az előzőleg korosztályos szinten mindent megnyerő zseni lőtte. 21 évesen volt nyerőember. "Nagyon megmaradt az emberek emlékezetében az a döntő, a három gól, pedig saját véleményem szerint azon az Eb-n nem is játszottam túl jól. Csak a döntőn kijött a lépés. Ma ez nekem nem több egy szép emléknél. Szeretek inkább a jelenben élni, a múlt lezárult" – mondja erre a 35 éves játékos, aki maga zárta le élete legutóbbi, válogatott nélküli fejezetét, amikor jelezte a kapitánynak, ha szükség van rá, jön megint. A feltételes mód ebben az esetben legfeljebb kötelező udvariasság lehetett a részéről, mert a világ egyetlen győzelemre törő csapata sem nélkülözhetné Kásás Tamást.

Sem Messiás, sem varázsló

- Most az  a legfontosabb nekem, hogy újra itt vagyok, együtt a régi társakkal, hallgathatom a régi rossz dumáikat, néhány szöveget megint memorizálnom kell. Volt bennem egy kis drukk, sokáig nem voltam itt, de ismerek mindenkit. Szerintem már a holnapi edzésen tök laza lesz a hangulat. Az olimpia éve lesz, de most nekünk az Eb az olimpia, az a legfontosabb, utána is ráérünk Londonnal foglalkozni. A visszatérésben a legnagyobb szerepe az emberek felém áradó szeretetének volt. Olvasgattam, hallottam a véleményeket, volt, hogy potyogtak a könnyeim az interneten böngészve a hozzászólásokat. Ez a bátorítás volt a legfontosabb, de amikor a világbajnokságon, már kipihenve magamat néztem a fiúkat, az se volt jó.

Stiller Ákos

Eindhovenben Kásás már közöttük lesz, szakvélemények szerint hátul mínusz, elöl plusz egy gólt jelent a jelenléte. Ez egyben komoly elvárás is, de Kásás szerint nem rajta múlik a siker.

"Nem a Messiás érkezett meg, varázsló sem vagyok, aki csak int a pálcájával és minden rendben lesz. Egy nagyon jó csapatba jövök vissza, nagyon szeretném hozzátenni a játékhoz, amit tudok, remélem, ez elég is lesz egy jó eredményre, de én is olyan vagyok, hogy akkor működöm, ha van kinek adni a labdát. Ha van körülöttem egy jó csapat. És van, ennek szeretnék a részese lenni. Megnyerhetjük az Eb-t, simán benne van a pakliban."

Eb-aranyak nélkül talán olimpiai se lett volna

Ahogy Kásás, a szövetségi kapitány is harmadik aranyát szerezheti a kontinensviadalon. Kemény Dénes belépője az említett sevillai diadal volt, két évre rá pedig Firenzében minden idők egyik legnagyobb döntőjét nyerve duplázott vezetése alatt a válogatott. Meghatározó pillanatok voltak ezek az annak idején Olaszországból hazatérő szakember életében, talán a három olimpiai arany sem született volna meg nélkülük.

- A 97-es sevillai Eb előtt nagy drukk volt bennem, mert az előző eredmények, a felkészülési tornák alapján látszott, hogy nyerhet a csapat, de tudtuk, ez azért más muzsika lesz. Nagy elvárások közepette, kicsit nyögvenyelősen, néhány bravúros teljesítménnyel végül is sikerült nyerni. Ezzel én átestem a tűzkeresztségen, kiderült, hogy képes vagyok erre, a játékosok pedig az addigi munkát, a stílusomat használhatónak és értékesnek ítélték meg a győzelmet követően. Két év múlva egy megváltozott elnökségnek kellett bizonyítanom, amely már úgy örökölt engem, és azt gondolom, nem is kellett volna nagyon rossz eredmény ahhoz, hogy Sydney-ben már ne én legyek a kapitány. Vagyis a tét Firenzében az volt, hogy végigcsinálhatom-e a négyéves ciklust, amit elvállaltam – emlékezik a két, arannyal záruló tornára Kemény a szentendrei medence partján. Mint tudjuk, ő és a csapat megfelelt a vizsgán, Firenzében az ötgólos, akkor berobbanó Biros Péter vezérletével álomdöntőt nyert Horvátország ellen a magyar válogatott. A kapitány szerint nem véletlen, hogy „ikonikusnak” tekintik azóta is a sevillai és firenzei döntőket.

Stiller Ákos

Biros és Kásás, a két akkori nyerőember most is itt van, célba veszi a harmadik Európa-bajnoki - és negyedik olimpiai aranyat.

- Azok a meccsek sem csak róluk szóltak, Sevillában kellett egy csapat is ahhoz, hogy csak két gólt kapjunk a döntőben, Firenzében pedig, ahol Péter szenzációsan játszott, Tamás kritikus pillanatban egy előnyt hét méterről csuklóból bebiggyesztett a kapus válla fölé – tesz tanúbizonyságot tökéletes memóriájáról Kemény. – Az, hogy most is itt vannak, főleg azért lehet, mert nagyon tehetséges vízilabdázók. Amikor vízben vannak, nagyon indokoltnak kell lennie, ha lecserélem őket, mert olyan játékosok, és szerencsére több ilyen is van a keretben, akik még rosszabb napjukon is bármikor hozzá tehetnek valamit, egy villanást, aminek döntő jelentősége van az eredmény alakulásában. Így aztán sírnak-rínak, de ritkán cserélem le őket.

Stiller Ákos

Az Európa-bajnokság januári időpontja elég szokatlan, de még tavasszal az olimpiai selejtezőnek is helyet kellett találni a naptárban. Minket ez már nem érint, a világbajnoki helyezésünkkel kijutottunk Londonba, ahol történelem írható. Addig pedig, már csak a tekintély és az Eb-k kapcsán felhalmozott hiányérzet miatt is jó lenne Eindhovenben is nagyot alkotni. 

- Minden nem megnyert versennyel kapcsolatban van hiányérzetem – mondja erre a kapitány. - A „nem aranyérmes” világversenyeink mindig az olimpiák között voltak, ezekben Európa-bajnokságok is vannak, nem is egy. A kívülről érkező észrevételeket erre a hiányérzetre vonatkozóan egyébként a játékosok is osztják, úgy néznek az Eb-re, hogy ezt most meg kell nyerni. Én úgy gondolom, elsősorban jól kell játszani, annak következtében meg is lehet nyerni, de az sem nagy tragédia, ha néhány olyan tapasztalatot gyűjtök, ami most még nem kézenfekvő. Persze semmi olyat nem fogok csinálni, ami az Eb-esély rovására megy, mert én is rohadtul szeretek győzni.

Stiller Ákos