A Schalke-Bilbao párosítás például szenvedélyt is ígért, nem csak taktikát. Marcelo Bielsa, a Bilbao argentin edzője – sokak szerint abszolút megfelelő lenne bármelyik óriásklub vezetésére – a hét végén a Nou Campba látogat majd csapatával, előtte viszont neki akar rontani a tavalyi BL-elődöntősnek. Kérdés, mit szól ehhez Raúl, aki még madridiként megtapasztalta, hogyan kell lehűteni a baszkokat. A Bilbao a Manchester United kiütése után nem állna meg „egy” Schalkénál.

Van egy holland csapat, amelyik vezeti a bajnokságot, az előző körben pedig 75 percig emberhátrányban játszva jutott tovább egy olasz ellenfél ellen. Az AZ Alkmaar mentális állapotáról ezzel mindent elmondtunk – de most azt a Valenciát fogadják, amelyik már egy másik hollandot, a PSV-t gond nélkül félrerakott az útból. Az AZ nyolc meccse nem kapott ki hazai pályán az EL-ben. Izgalmas lesz.
Újabb spanyol-német: az Atletico Madrid a Hannover ellen esélyesnek tűnik, pláne, hogy a Laziót és a Besiktast is oda-vissza verte. De mennyire lehet esélyekről beszélni egy német csapat ellen, ha eljutott a legjobb nyolcig egy kupában…?
Végül a „surranópályán” egy portugál-ukrán csata: a Manchester Cityt kiejtő, igaz tetemes előnyét majdnem elszórakozó Sporting megtapasztalhatja, milyen kellemetlen ellenfél a Metalliszt Harkiv. Az ukránok úgy verték ki az Olympiakoszt, hogy az idegenbeli visszavágó 80. percéig simán kiesésre álltak. Nem szokták a latin futballkultúrában szeretni az ilyen „nem szép, de szívós” ellenfeleket.

A Bajnokok Ligája negyeddöntőinek első meccsei kevés igazi izgalmat hoztak. Talán a másodvonal kárpótol majd. Ami közös a két sorozatban: a spanyol házidöntő még simán összejöhet mindkettőben.
Vagy nem annyira simán – mert itt nincsenek esélyesek.