szerző:
Gerlóczy Márton
Tetszett a cikk?

„Megrendülten ül János Áder és a szállodai szobájára gondol. A repülőgépre, és arra, hogy ha isten is megsegíti, valahogy hazaér és megnyugszik.” – Gerlóczy Márton írása.

His Majesty, János Áder, President of the System of National Cooperation megrendülten nézte, amint a hanyatló nyugat megnyitotta 30. nyári olimpiáját. Tapsoltak és mosolyogtak és örvendeztek ott népük zászlaját látva hercegek, királynők, elnökök és főparancsnokok a világ minden tájáról, csak János Áder ült ott megrendülten és szomorúan a hanyatló nyugat bohóckodását látva.

©

Hogy ez a királynő ilyen tiszteletlenül bánjon az ő tiszteletteljességével, hogy kiugrál egy alkoholista ávós mellől egy helikopterből. Hogy az ország büszkesége, a Londoni Szimfonikusok eladja magát egy degenerált, autista humorista feltűnési viszketegségének kedvéért! Mindenféle jöttment bevándorlók, bolondos nénik és bácsik, fegyelmezetlen gyerekek, süketek és vakok, hanyatló gondolatok.

Egészségügyi dolgozók táncikálnak itt a hanyatló nyugat zenéire, mert nem volt pénzük megfizetni egy rendes népi együttest. Nincs egy Vikidál, vagy egy Kovács Ákos, vagy egy Keresztes Ildikó, hogy elénekelje rendesen a himnuszukat, amiről azt sem tudják, ki írta? Tolókocsis, meg siket gyerekek énekelnek pizsamában. Hát nem lehetett volna felöltöztetni azokat a gyerekeket? És egyébként is, mit keresnek itt a stadionban, már elmúlt 11.

©

Megrendülten ül János Áder és a szállodai szobájára gondol. A repülőgépre, és arra, hogy ha isten is megsegíti, valahogy hazaér és megnyugszik.

Én már itt várom. Tinédzserkoromban mindig azt mondták nekem a nagyszüleim meg az anyám, hogy én ezt nem érthetem, hogy nem tudhatom, micsoda szabadság ez, hogy én oda utazom és azt gondolom és azt teszem, amit akarok, hogy én ezt nem tudom megbecsülni, mert én ezt nem érthetem.

Örömmel jelentem, kezdem érteni. Kezdem érteni a fehéroroszokat, az észak-koreaiakat, a kubaiakat és mindenkit, aki elcsodálkozott tegnap este azon, hogy milyen rettenetesen hanyatlik ez a nyugat, mi meg rohadunk itt a bezárt kapuk mögött és várjuk a csatlakozást Etelközbe.

Köszönöm, Viktor bácsi! Köszönöm, János bácsi! Találkozunk a csatában!

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!