A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Nem mindig szerettek Mogyoródra jönni a Forma-1 nagyágyúi. Túlságosan kanyargósnak és porosnak tartották a pályát, és a kezdeti lelkesedés – amit az első vasfüggöny mögötti Forma-1-es világbajnoki futam váltott ki – az évek múltán alábbhagyott. Ebben a felfogásban csak az utóbbi néhány évben állt be érzékelhető változás. Most, hogy a pálya „életkora” közelít a három ikszkez, a fiatal pilóták is kezdik respektálni, a klasszikus helyszínek közé sorolni a Hungaroringet.
A címvédő világbajnok, Sebastian Vettel még meg sem született, amikor 1986. augusztus 10-én először dübörögtek fel az öblös hangú turbómotorok a Három forrás völgyében. Rekordszámú, kétszázezer néző toporgott, fetrengett vagy éppen sült a tűző napon a falécekből összetákolt ülőhelyeken, meg a poros kerepestarcsai és mogyoródi domboldalakon. Az óriási érdeklődés persze érthető volt: a magyarok, illetve a környező KGST-országok állampolgárai először láthatták testközelből a „nyugati világ” autócsodáit, először szagolhattak bele (legálisan) a kapitalizmus benzinszagú virágába.
Nigel Mansell az első Magyar Nagydíjon
AFP / Pascal Pavani
Mind a kétszázezer nézőben életre szóló emléket hagyott a két brazil, Ayrton Senna és Nelson Piquet csatája a győzelemért. Senna a fekete-aranyszínű Lotus-Renault turbóval, Piquet a sárga-kék-fehér Williams-Honda turbóval, amelyek – suttogták a jól értesültek – ezer lóerőnél is erősebbek voltak. Az első Magyar Nagydíjat végül Piquet nyerte meg, miután a 76 körös verseny 57. körében kifékezte honfitársát a célegyenes végén, és ördögi erőcsúsztatással a Lotus előtt tartotta a Williamst az első kanyarban. „A budapesti taxisok vezetnek így a délutáni csúcsforgalomban” – írta tudósításában a Bild újságírója, Achim Schlang.
A kanyargós pálya lett a védjegy
Három évvel később már a rendszerváltás előszele fújdogált Mogyoródon. A pilóták által sokat kritizált pályát ekkorra átépítették (levágtak egy kanyarkombinációt), ami felgyorsította a tempót és az eseményeket. Nigel Mansell a tizenkettedik rajthelyről küzdötte magát egyre feljebb a kormányváltós, tizenkét hengeres – vagyis a kanyargós pályára elvileg alkalmatlan – Ferrarival, mígnem már csak a vezető Senna haladt előtte. Az 58. körben éppen a frissen kiegyenesített kanyarnál érte utol a McLaren-Hondát, és amikor a brazil egy pillanatig habozott Stefan Johansson lekörözésénél, Mansell visszaváltott és egy lendülettel hagyta faképnél mindkettőjüket. A „brit oroszlán” ragyogó manőverével megnyerte a versenyt, azóta az ő nevét viseli a dombra felvezető egyenes, illetve az azt követő kanyar a Hungaroring folklórjában.
A többi F1-es pálya közül kanyargósságával kitűnő Hungaroring védjegyévé vált az évek során, hogy gyakran felborította a papírformát. Az 1997-es versenyen Damon Hill okozott vaskos meglepetést azzal, hogy a harmadik helyre kvalifikálta a topautónak csak erős jóindulattal nevezhető Arrows-Yamahát. Miközben a két világbajnoki éllovas, Michael Schumacher (Ferrari) és Jacques Villeneuve (Williams) Goodyear gumijai tíz kör alatt szinte elfolytak a forró aszfalton, a vadonatúj Bridgestone-abroncsokon hajtó Hill könyörtelenül tört előre. A 11. körben kifékezte Schumachert, onnantól ő diktálta a tempót. A Williamstől az előző év végén kirúgott angolt egyszerre hajtotta a bosszúvágy és a becsvágy, hogy megszerezze az évek óta gyengélkedő Arrows első F1-es győzelmét. Két körrel a futam vége előtt azonban „elment” a harmadik és a negyedik fokozat a váltójából, így születhetett meg a tévékommentátor szállóigévé vált mondása: „Hova tűnt Damon Hill?”. Villeneuve az utolsó körben, nagy izgalmában a fűre hajtva megelőzte a csattogó Arrowst, de Hill második helye így is a száguldó cirkusz és a Magyar Nagydíj történetének egyik legmeglepőbb, legbravúrosabb eredménye maradt.
Damon Hill itt még megvolt (1995)
AFP / Jean-Loup Gautreau
Damon Hill egyébként már 1993-ban szívébe zárta a Hungaroringet, amikor nálunk aratta élete első futamgyőzelmét a Williams-Renault-val. A későbbiekben még hárman szerezték meg pályafutásuk első győzelmét Mogyoródon: Fernando Alonso 2003-ban (Renault), Jenson Button 2006-ban (Honda), Heikki Kovalainen pedig 2008-ban (McLaren).
A Hungaroringen rendszerint azok a pilóták tudtak nyerni, akiknek elég stabil volt az autójuk, jól tudtak alkalmazkodni a technikás vonalvezetéshez és bírták a kánikulát. Ayrton Senna háromszor (1988, 1991, 1992) állhatott fel a dobogó tetejére, hasonlóan Lewis Hamiltonhoz, aki első F1-es évadjában, 2007-ben megszerzett sikerét tudta megismételni 2009-ben és 2012-ben. Nelson Piquet, Damon Hill, Mika Häkkinen és Jenson Button neve mellett két-két hungaroringi elsőség szerepel.
Schumacher tartja a rekordot
A győzelmi rekordot azonban a hétszeres világbajnok, tavaly év végén visszavonult Michael Schumacher tartja, négy elsőséggel. Az elsőt 1994-ben szerezte a Benettonnal, majd 1998-ban, 2001-ben és 2004-ben a Ferrarival ismételt. Sikerei közül kiemelkedik az 1998-as, amikor a mezőny legjobb autója, a McLaren-Mercedes ellen kellett helytállnia a németnek. A verseny első felében úgy tűnt, senki sem állhat Mika Häkkinen és David Coulthard útjába, ezért a Ferrari fő stratégája, Ross Brawn cselhez folyamodott. Az első tankolásnál kevés benzint töltetett Schumacher autójába, ami lehetővé tette, hogy gyakorlatilag edzéstempót fusson a német. Brawn a rádión keresztül folyamatosan tájékoztatta Michaelt az aktuális köridőiről, illetve megadta a célidőt, amit „Schumi”, akár egy jól idomított német juhászkutya, teljesített. Tizenkilenc kör alatt 25 másodperc előnyt sikerült így kiautóznia a McLarenekkel szemben, így Schumacher hosszú pályafutása egyik legemlékezetesebb diadalát aratta.
A Hungaroring azonban fájó vereségek és szívszorító drámák színhelyévé is vált. Nigel Mansell utcahosszal vezette a mezőnyt a második Magyar Nagydíjon, 1987-ben, az angolt csupán öt kör választotta el a győzelemtől. Ekkor a Williams-Honda jobb hátsó kerékanyájának menete elkopott, a csavar leesett, Mansell pedig kiesett. Az 1992-es futamon a Benetton (akkor még) ifjú titánja, Michael Schumacher a negyedik helyért csatázott csapattársával, Martin Brundle-lal. Az angol addig-addig noszogatta a németet, amíg kocsija magas orrával nekiment a hátsó szárnyat tartó konzolnak. „Schumi” autójáról a 64. kör elején lerepült a hátsó légterelő, a német pedig nagy sebességgel kiszánkázott a pályáról, az első kanyart szegélyező gumikordon állította meg a Benettont. Brundle-nak két évvel később, az 1994-es Magyar Nagydíjon fizetett vissza a sors. Remek vezetéssel a harmadik helyre hozta fel a McLaren-Peugeot-t, csak a két bajnokaspiráns, Schumacher és Hill haladt előtte. Egy kör volt hátra a futamból, amikor a Peugeot-motor generátora megadta magát, Brundle pedig kénytelen volt kiszállni, ezzel ugrott a biztos dobogós helyezés.
Michael Schumacher tartja a rekordot
AFP / Pierre Verdy
Rubens Barrichello éveken keresztül játszotta Schumacher vízhordójának szerepét, de 2002-ben a Ferrari engedte nyerni Mogyoródon: sikerével az olasz gárda bebiztosította a gyártók világbajnoki címét. Rubens egy évvel később már sokkal sötétebb színben látta a Hungaroringet: a verseny 20. körében, jó 240-es tempónál összecsuklott a Ferrari első futóműve a célegyenesben, és csak az angyalok mentették meg a derék brazil testi épségét. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a felkenődjön a falra 2010-ben sem, amikor egykori csapattársa, Michael Schumacher húzta rá a kormányt a célegyenesben. Ez a hajmeresztő jelenet is bizonyította, hogy még a veteránok sem ismernek tréfát, ha pontszerző pozíciókról van szó.
Eddig négy alkalommal fordult elő, hogy világbajnokot koronáztak a Hungaroringen. Először Nigel Mansellt ünnepelte a fél világ 1992-ben, az angolnak egy lassúdefektet követően az ötödik helyről kellett visszatornásznia magát. A futamot Senna nyerte, de Mansellnek a második hely is elég volt ahhoz, hogy revánsot vegyen a korábbi években elveszített három vb-címért. Michael Schumacher 2001-ben futamgyőzelemmel szerezte meg negyedik világbajnoki elsőségét. Hab volt a tortán, hogy a Ferrari pilótájának az volt az 51. GP-sikere, amivel utolérte az örökranglistát addig vezető Alain Prostot (akinek egyébként meglepően kevés babér termett minálunk). Egy évvel később – mint fentebb utaltunk rá – Barrichello győzelmével és Schumacher második helyével vált teljessé a Ferrari konstruktőr-világbajnoki elsősége, majd 2004-es elsőségével ismét a „kerpeni titán” ünnepelhette nálunk hetedik, egyben utolsó világbajnoki trófeáját a Hungaroringen.
