Nem lehet már tiszta szívből szorítani, majd örülni a sportolók sikerének, hiszen nem tudni, hogy a szenzációs eredmények mögött a tehetség, a kiváló edzésmunka, avagy az ezeket helyettesítő, fokozó ajzószerek állnak. E rémkép sejlik fel a napokban kipattant legújabb, minden eddiginél súlyosabbnak tűnő doppingbotrány láttán. A német ARD televíziós társaság és a brit Sunday Times napilap ugyanis egyszerre rukkolt elő azzal, hogy 2001–2012 között több mint nyolcszáz atléta használhatott illegális teljesítményfokozó szereket.
Állításukat a Nemzetközi Atlétikai Szövetségtől (IAAF) nekik kiszivárogtatott információkra alapozzák. Ezek szerint a több mint ötezer közép- és hosszútávfutó 12 ezer teszteredménye azt mutatja, hogy több mint nyolcszáz versenyző legalább egy vérmintájának az értéke tért el a normálistól. A gyanúba keveredett sportolók 146 érmet, ebből 55 aranyat szereztek a különböző világversenyeken, jelesül három olimpián, hat szabadtéri világ- és négy Európa-bajnokságon. Kizárólag olyan sportolókról van szó – állította az ARD–Sunday Times-páros -, akik nem buktak le, tehát azóta is birtokolják az érmeiket. A legutóbbi, 2012-es londoni olimpián dobogóra állt atléták közül például tíznek kétes a teszteredménye. Vannak olyan világversenyek, amelyek mindhárom érmesének a mintája gyanús. Eddig csupán Oroszországot, Ukrajnát és Kenyát nevezték meg, e szerint az előbbi kettő versenyzői által megnyert érmek birtokosainak több mint 80 százaléka használhatott ajzószert, míg Kenya 18 érmét szerezhette kétes vérmintájú sportoló. Az a vád is megfogalmazódott, hogy az állóképességi számokban – a közép- és hosszútávfutásban, valamint a gyaloglásban – a világ legjobb eredményeinek több mint egyharmadát érték el gyanús teszteredményű atléták.
A doppingvétségen ért amerikai futó Tyson Gay
AFP / Fabrice Coffrini
Elfogadott bizonyítékok híján ezek az állítások éppúgy nem vehetők készpénznek, mint az, amit a két médium sietett leszögezni, miszerint a brit futózseni Mo Farah, a jamaicai rövidtávfutó-fenomén Usain Bolt és a szintén brit Jessica Ennis hétpróbázóklasszis nem produkált gyanús teszteredményeket. Nehezíti az eligazodást – sugallják külföldi elemzők –, hogy a sport történetének messze legsúlyosabb, legnagyobb létszámra kiterjedő doppingvádjai pont most, a pekingi atlétikai világbajnokság előtt három héttel szivárogtak ki, amikor a kínai fővárosban egyúttal az IAAF tisztújító közgyűlésére is sor kerül. Márpedig az ott leköszönő elnök, a szenegáli Lamine Diack helyére a Mo Farah és Ennis révén makulátlannak beállított angolok korábbi kiváló középtávfutója, Sebastian Coe és a kipellengérezett ukránok egykori rúdugrózsenije, Szergej Bubka pályázik.
Ami – hogy tovább bonyolódjon a helyzet – nem feltétlenül azt jelenti, hogy a britek azért akarják besározni az oroszokat és az ukránokat, hogy Coe futhasson be. Egy másik értelmezés szerint ugyanis mindössze szeretnék megtisztítani az atlétikát – éppúgy, mint ahogy hasonló kísérletet tettek néhány éve a kerékpárosok –, ezért tűzték napirendre az IAAF-ben e meglehetősen kétes értékű húzással a doppingügyet. Arra, hogy lehet alapjuk a vádaknak, az ARD tavalyi dokumentumfilmje utalhat, amely az orosz atléták doppingolásáról készült, s amely után lemondott a helyi szövetség elnöke, az ország atlétáinak idei teljesítménye pedig már messze nem annyira kiugró, mint volt azt megelőzően. Az orosz atlétika elszigetelődését jelzi, hogy a dokumentumfilm sugárzását követően egyetlen képviselője sem került be az európai atlétikai szövetség végrehajtó tanácsába.
A sportok királynőjének tartott atlétika népszerűségének megőrzése érdekében az IAAF-nek azonnal tisztáznia kellene, van-e valóságalapjuk a vádaknak. Ez elemi érdeke, hiszen ha a levegőben hagyott gyanúk miatt kevesebben fognak érdeklődni a sportesemények iránt, az súlyos bevételektől foszthatja meg a sportági szövetséget. Ezért furcsa, hogy az IAAF első reakcióként közleményben ingerülten ítélte el „az IAAF tulajdonát képező és szigorúan titkos orvosi információkat tartalmazó adatbázis kiszivárogtatását”. Konstruktívabban állt a botrányhoz a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA), amely létrehozott egy vizsgálóbizottságot arra, hogy 3000 orosz mintát újravizsgáljon, emellett az úgynevezett biológiai útleveleket is górcső alá veszi. Utóbbiak a sportolók biológiai paramétereit – például vér, szteroidprofilok, hormonszintek – tartalmazzák tíz évre visszamenőleg. Ám ha azokban eltérés van – amire a mostani doppingvád épül –, az szakértők szerint még nem jelenti automatikusan azt, hogy a sportoló doppingvétséget követett el. A kapott eredményeket még tovább kell vizsgálni, esetleg mintavételekkel, ami kétségtelenül hosszabb időbe is telhet.
| Tiltott doppingfajták és -módszerek |
Tiltott doppingfajták – Androgén anabolikus szteroidok (AAS): a fehérjeképző szereket magába foglaló egyik alcsoport, szerkezetében és működésében a tesztoszteron nevű férfihormonnal áll rokonságban, ilyen többek között a stanozol, a metalon, a nandrolon. Teljesítménynövelő hatásuk nagy, de káros mellékhatásaik is erősek, így ez a legveszélyesebb doppingfajta. – Narkotikumok: morfin, heroin, pethidin és methadon, melyek elsősorban fájdalomcsillapítóként hatnak. Komoly mellékhatásként fennáll a légzési nehézségek, illetve a fizikai és pszichikai függőség kialakulásának veszélye. – Stimulánsok: az éberséget növelő és a fáradtságérzetet csökkentő kábító- és izgatószerek – az amfetamin, a koffein, a kokain és az efedrin – fokozhatják a versenyzési készséget. A koffein esetében akkor pozitív a minta, ha a koncentráció a vizeletben meghaladja a 12 mikrogramm/millilitert. Ezt a mennyiséget 4-5 adag kávé, 2 liter kóla vagy 3-4 doboznyi Red Bull energiaital tartalmazza. – Tetrahidrogesztrinon (THG): szintetikus anabolikus szteroid, hatása több hónapig tart, de legfeljebb egy hétig mutatható ki. – Vízhajtók: rohamos súlyvesztést idéznek elő, vagy a tiltott szerek koncentrációjának csökkenését a vizeletben.
Tiltott módszerek – CERA: az EPO után lett sláger a kerékpárosoknál, mivel annál lényegesen könnyebb használni, heti 1-2 helyett elegendő havi 1-2 kezelés, mert olyan hordozóanyaghoz kapcsolódik, amelyet lassabban dolgoz fel az emberi szervezet. Viszont az EPO-nál használt teszt finomított verziójával kimutatható. – EPO: a vér oxigénszállító képességét fokozó szer. A különösen nagy állóképességet igénylő sportágakban, mint a kerékpározás vagy a hosszútávfutás, előnyhöz juttatja a sportolókat. Nagyon hamar, két nap alatt kiürül a szervezetből, ami különösen megnehezíti kimutatását a doppingtesztekben. – Gyógyszeres, vegyi és fizikai beavatkozások: minden olyan szer vagy módszer – a vizeletcsere, a katéterezés és a vesekiválasztás megakadályozása –, ami a doppingellenőrzéshez felhasznált vizeletmintát „meghamisítja”. – Vérdopping: a sportolótól a versenyt megelőző hetekben vért vesznek, amit eltárolnak. A sportoló vérmennyisége rövid idő után ismét eléri a normál szintet. A korábban levett vért verseny előtt – transzfúzió formájában – visszaadják. A vérdopping megnöveli a vörösvérsejtek számát, ezáltal a vér oxigénszállító kapacitását. Ez az aerob állóképesség javulását eredményezi, ami döntő fontosságú a kerékpározásban és a távfutásban. |
Mindenesetre annyi bizonyosnak látszik, hogy a sportrajongók többé már nem tudnak úgy tekinteni az atlétikára, mint korábban, akár beigazolódnak a vádak, akár nem. Mindig bennük lesz a kisördög, vajon utólag nem derül-e ki, hogy az eredmény nem szabályos eszközökkel született. A magyar atlétikáért szorítók egy része is kétellyel figyeli a dobóatléták teljesítményét azóta, hogy a 2004-es athéni olimpián ketten – Annus Adrián kalapácsvető és Fazekas Róbert diszkoszvető – is doppingvétség miatt kénytelenek voltak visszaadni aranyérmüket. Márpedig nehéz elképzelni, hogy ekkora méretű doppingbotrány végkimenetele az lesz, hogy egyetlen esetben sem igazolódnak a vádak, és mindenkit tisztának találnak.
A doppinggyanúk alapvetően az egyéni sportágakban merülhetnek fel, a csapatsportágakban tiltott teljesítményfokozó szerek használatának nem igazán lenne értelme. Míg azonban korábban a súlyemelésben derült fény doppingesetekre, előbb a kerékpárosok, most pedig a futóatléták kerültek sorra, s egy ideje már az úszók hihetetlen világcsúcsaira is árnyék vetül. Például annak kapcsán, hogy az ausztrálok olimpiai bajnok úszója, Kylie Palmer 2013-as barcelonai vb-n levett mintájáról két év elteltével – a legújabb vizsgálati módszerekkel, a lefagyasztott mintákat újraelemezve – megállapították, hogy pozitív, emiatt eltiltották a vasárnapig tartó kazanyi vb-ről. Amelynek 200 méteres vegyesúszószámában hétfőn világcsúccsal győztes Hosszú Katinkát is megvádolták doppingolással a Swimming World Magazine internetes oldalán május végén, amit azonban ő és Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke is cáfolt. Állítását a gyanúsító azóta sem tudta tényekkel alátámasztani.
