Világbajnoki bronzérme 110 méter gáton a magyar futósport valaha volt legnagyobb eredménye. Emellett ötször javított magyar csúcsot és győzött az Universiadén. Mindezek nyomán a sportági szövetség az év legjobb atlétájának, a Magyar Sportújságírók Szövetsége pedig 2017 legjobb férfi sportolójának választotta. De nemcsak ezért volt számára különleges az elmúlt esztendő: átvehette végre állatorvosi diplomáját is, és bár még zöldfülűként, de már dolgozik is, miközben újabb nagy futásokra készül Baji Balázs. HVG-portré.
Ha szeretné látni, miként dolgozik Baji Balázs az edzésén, nézze meg a hvg.hu videóját.
"Realista vagyok, de tavaly megtanultam, hogy a valóság nem feltétlenül áll meg a reális céloknál" – mondja Baji Balázs, aki pályafutása legeredményesebb évén van túl. Békéscsabán nőtt fel, eleven gyerek volt. "Mindenen átmásztam, állandóan szaladgáltam. Anyukám rohant utánam, én meg élveztem, hogy kerget." Iskolásként is aktív volt, akárcsak a bátyja: focizott, kosárlabdázott, úszott. Testnevelőként dolgozó szülei, bár korábban mindketten atletizáltak, nem terelgették a sportág felé, egy véletlen folytán talált rá az atlétikára: nevelőedzője eredetileg a barátját hívta meg egy edzésre, ő pedig csatlakozott. Első felnőtt bajnoki címét 110 méteren 2007-ben nyerte. Részt vett a londoni és a riói olimpián, utóbbin 15. lett, 2016-ban pedig Európa-bajnoki ezüstöt szerzett. A sport mellett állatorvosnak tanult Budapesten és egy évig az Egyesült Államokban. "Sok tapasztalatot gyűjtöttem kint, új mentalitást ismertem meg, angolul tanultam. Óriási kaland volt, de nem éreztem, hogy ott volna a helyem." Tavaly vette át a diplomáját, tavasz óta az egyetemen dolgozik félállásban. "Olyan hivatást akartam, ami ugyanúgy motivál, lefoglal és örömöt okoz, mint a sport, és szívesen foglalkozom vele a későbbiekben is."
Kilenc éve él és edz a fővárosban, tavaly szülővárosából a Budapest Honvédhoz igazolt. A horgászat, a természetjárás kapcsolja ki igazán, "meg az, ha a legjobb barátaim körében lehetek". Szereti az állatokat, kedvencei az agarak. "Kipróbáltam magam ideiglenes gazdiként, de egy hét után beláttam, hogy sem időm, sem energiám arra, hogy felelősségteljes gazdi legyek. Ha viszont majd kicsit megnyugszik az életem, biztosan lesz kutyám."
HVG: Január közepén vehette át az Év Férfi Sportolója díjat azon a gálán, amelyen Hosszú Katinka a nők között lett első. Nem érzi azt, hogy a körülötte zajló események valamelyest elhomályosították az ön elismerését? És mintha ez lenne a helyzet a sportágaikat tekintve is.
Baji Balázs: Katinka mellett nehéz rivaldafényben éreznie magát az embernek, ő a világ egyik legnagyobb sportolója. Semmi baj azzal, hogy sztárként kezelik, megérdemli. Azt viszont sajnálom, hogy most a magánélete miatt volt ekkora körülötte a felhajtás. Azt sem gondolom, hogy az atlétika háttérbe lenne szorítva, de tény, hogy az úszók sokkal több érmet nyernek. Ám úgy érzem, a sportszerető emberek egyre inkább értik, hogy az atlétikában már a nyolcba kerülés is hatalmas eredmény.
HVG: Elképesztő évet zárt tavaly. Valamiféle megérkezés volt ez?
B. B.: Most érett meg hosszú évek kemény munkájának gyümölcse. A gátfutásban a fizikum mellett nagyon komoly technikai tudás és erős mentális háttér is kell az effajta eredményekhez. Fizikálisan talán már korábban is elértem az ideális állapotot, csak valamiért nem tudtam kihozni magamból. Most e három dolog harmóniába került.
HVG: Tizenhárom évesen vágott bele az atlétikába. Egy laikus azt gondolná, ez már kicsit késő.
B. B.: Az atlétikát szerintem nem érdemes túl korán elkezdeni, mert monoton, nagy edzésmennyiséget igénylő sport, amelyben sokáig kevés a visszacsatolás, a sikerélmény. Ez egy fiatalnak nem biztos, hogy a legjobb választás. Persze sok minden függ a megközelítéstől, de egy olyan edző, aki csak az eredményeket hajszolja, nagyon fiatalon ki tud égetni egy tehetséget.
HVG: Maga döntött arról, hogy atléta lesz. Általában is ennyire határozott?
B. B.: A szüleim mindig meghagyták nekem a választás szabadságát, ezért az életem komoly döntéseit magam hoztam meg. Persze terelgettek és segítettek, de alapvetően minden elhatározásommal egyetértettek. Nyilván szót emeltek volna, ha olyasmit csinálok, ami a tanulás rovására megy, de a sport mellett is jó tanuló maradtam.
HVG: Akkor is ennyire önálló, ha edzésről van szó? Mennyire hallgat az edzőjére, ifjabb Tomhauser Istvánra?
B. B.: Ha valakiben szakmailag és emberileg megbízom, akkor sok mindent elfogadok tőle. Szeretem, ha az edzőm megmondja, mit kell csinálnom. Igénylem az edzéstervet, nem vagyok az a magányos farkas, aki mindent magának akar kitalálni.
HVG: Maximalista? Perfekcionista?
B. B.: Érzem a határaimat, és vannak rossz napjaim is, amikor fáradt vagyok, nyűgös, vagy máshol járnak a gondolataim. Ilyenkor nem hajtom magam tovább a szükségesnél. De amikor jól vagyok, minden rendben körülöttem, sokszor az edzőm szól, hogy "Balázs, hagyd abba, sok lesz". Perfekcionizmus? A sportban mindenképp. Arra viszont nincs elég időm meg energiám, hogy mindenhez ugyanígy álljak hozzá.
HVG: Sok sportoló rettentő babonás, bizonyos rutint követ a versenyek előtt. Ön is?
B. B.: Próbálom nem rászoktatni magam az ilyesmire, mert ha valami miatt nem tudom végigcsinálni, borul az egész. Vannak azért dolgok, amelyeket általában ugyanúgy próbálok alakítani. Elmegyek sétálni, megnézek valami nevezetességet, megebédelek, pihenek kicsit – bár ilyenkor a nyugalmi pulzusom általában már nem megy száz alá –, majd jön egy zuhanyozás és a bepakolás. Aztán ellenőrzöm, hogy minden benne van-e a táskában. És újra ellenőrzöm. Aztán még egyszer.
HVG: A világbajnoki döntő előtt látszólag fesztelenül mosolygott a kamerába. Mennyire nehéz nyugodtnak tűnni a rajt előtti utolsó másodpercekben?
B. B.: Az nagyon felfokozott izgalmi állapot, amikor már csak a futás körül járnak a gondolataim, olyan technikai részleteken, amelyekre figyelni akarok. Tudom, kik futnak mellettem, és felkészülésképpen betáplálom magamba, hogy a verseny körülbelül hogy fog kinézni. A bemutatkozás pillanatában ezeket lerázom magamról, és igyekszem nem teljesen betojt fejet mutatni a kamerának, olyankor azért tudok mosolyogni. De ahogy kikerülök a képből, már újra a gátakat nézem.
HVG: Harmincöt századra van a legjobbja a 2012 óta élő 12,80-as világcsúcstól. Mennyire lehet ehhez közel kerülni?
B. B.: A 13 másodpercet, azt, hogy innen még másfél tizedet javuljak, nem tartom elképzelhető célnak. Ez egy erős futás végén nagyjából egy métert jelent, ami jelentős különbség. Azt viszont nem zárom ki, hogy 13,10-en belülre kerülök. Ha pedig a pont utáni első számjegy nulla, abba minden gátfutónak belebizsereg a tenyere. A legfontosabb most az, hogy meg tudjam ismételni a 13,20-on belüli futásokat, stabilan, többször. Ha ez sikerül, abból majd már lehet építkezni.
HVG: Milyen érzés ennyire gyorsan futni?
B. B.: Elképesztően jó, és mindezt a gátak fölött... az egészen elképesztő. Ezt csak nagyon kevesen élhetik át, ez nem annyi, hogy valaki beül egy gyors autóba, és tövig nyomja a gázt. Már-már euforikus állapot. Persze hamar vége, de pont ezért izgalmas. Az a legjobb, ha a testet el lehet engedni, ha az elme irányítása nélkül képes végrehajtani, amit kell.
HVG: Megváltoztatta valamelyest a sporttörténeti siker? Tanult valamit?
B. B.: Magabiztosabbá váltam. És sokkal-sokkal elfoglaltabbá. Rengeteg emberrel megismerkedtem, sokat beszéltem, beszélek magamról – megtanultam kezelni ezt, és jobban kommunikálni.
HVG: A doppingellenőrök jobban figyelnek önre?
B. B.: Korábban csak magyar ellenőrök vizsgáltak rendszeresen, azóta viszont havonta legalább egyszer külföldiek csöngetnek fel a lakásomra. Bekerültem a kiemelten ellenőrzött csoportba. Elfogadtam, hogy ez része a sportolói létnek, de elég nyűgös, hogy folyamatosan információt kell adnom a hollétemről.
HVG: Mit gondol arról, hogy a londoni vb-n a többszörösen eltiltott, a 100 méteres síkfutás világbajnoki címét most mégis megnyerő Justin Gatlint kifütyülték a nézők a győzelme után?
B. B.: Nem volt szimpatikus, de meg tudom érteni, hogy Gatlin győzelme ezt váltotta ki az emberekből. Én inkább megtiszteltem volna az eredményét – hiszen az után, hogy letöltötte a büntetését, képes volt visszatérni a legmagasabb szintre –, ahelyett, hogy az élete egyik legszebb pillanatát elrontsam. Az nem az ő, hanem a rendszer hibája, hogy hagyják versenyezni, miután kétszer már eltiltották.
HVG: Azt mondta korábban, hogy sok ajtót megnyitott a bronzérme. Anyagi értelemben is?
B. B.: A világ egyik legjobbja lettem egy sprintszámban, így pillanatnyilag mindenképpen. Hogy ebből milyen egzisztenciát tudok majd építeni, később dől el. De azért is foglalkozom az állatorvoslással, hogy a későbbiekben biztos legyen a sorsom. A sport nagyon intenzív dolog, rengeteg kihívást, sikert, motivációt ad, ami lefoglalja és kiteljesíti az embert. A visszavonulásom után nemcsak anyagilag leszek kevesebb, hanem sok más szempontból is. Ezért is kell ez a hivatás, tudom, hogy meg fogom benne találni azokat a dolgokat, amelyek majd boldoggá tesznek és lefoglalnak.
HVG: A tokiói olimpiáig szól a szerződése a klubjával. És ha Budapest rendezheti a 2023-as vébét?
B. B.: Akkor valószínűleg nem fogok tudni lemondani arról, hogy részt vegyek. Bár húsz év egy sprintszámban nagyon megterhelő – nemcsak fizikailag, hanem még inkább mentálisan –, ez akkora álmom, ami megéri a küzdelmet.
Nem elsőprideozó, szinte minden eddigi felvonuláson is ott volt Kőszeg Ferenc, ám a legendás ellenzéki a HVG-nek azt mondta, most „több százezren voltunk, akik azt üzentük a NER-nek, hogy a társadalomnak elege van az uszításból, a fenyegetésből, a hatalmi arroganciából”. Kőszeg Ferencet a jövő évi választásokról és a Fidesz trükkjeiről is kérdeztük.
Magyarország minden különösebb ellenállás nélkül megszavazta a szankcók meghosszabbítását. Ennek a csomagnak a legnagyobb tétele az Orosz Központi Bank európai bankokban fellelhető vagyonának zárolása.
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Az ő nevén lévő 188 milliárd forintnál sokkal több pénze lehet
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A hírt Havas Henrik jelentette be, mint írta, az utóbbi évtizedeket visszavonultan töltő Forró már hónapokkal ezelőtt elhunyt.
Az elmúlt negyven évben csak egyszer volt itt ilyen erejű földmozgás.
