„Nem számítottam arra, hogy 237-re kell ugranom. Reggel azért eszembe jutott, hogy 2023-ban 236-tal nyertem ebben a stadionban, és azt mondtam magamnak: azóta három éved volt edzeni, szóval meg kell mutatnod, hogy javultál. Ez persze nem olyan egyszerű” – válaszolta nevetve a HVG kérdésére a vasárnap véget ért Atlétikai Világdöntő férfi magasugróversenyének győztese, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Gianmarco Tamberi.
A látványos és szenvedélyes kifakadásairól és ünnepléséről ismert 34 éves olasz atlétát amerikai ellenfele, JuVaughn Harrison hajszolta bele a jó eredménybe – amely mindössze 2 centiméterrel marad el az egyéni legjobbjától. Harrison csak a 230-on jutott át, a 233 pedig elsőre kifogott rajta. Tamberi, akinek éllovasként először kellett ugrania, megcsinálta, ahogy a 235-öt is. Az amerikai viszont mindkétszer passzolt, és azután csatlakozott vissza a versenybe, hogy az olasz a 237-en is túljutott. Ő viszont hiába taktikázott, mindháromszor leverte a lécet.
„Amikor sikerült a 237, azt gondoltam, hogy meg kell próbálnom a 241-et. Nagyon-nagyon rég volt, hogy utoljára megkíséreltem ezt a magasságot. Mielőtt nekifutottam, lepörögtek előttem a karrierem fontos pillanatai. Az is, amikor 2016-ban Monacóban ennél a magasságnál eltörtem a bokámat, ami miatt aztán ki kellett hagynom a riói olimpiát. De visszatértem. Ezek a dolgok hatalmas motivációt jelentenek számomra. Őszintén, ma nem voltam közel ahhoz, hogy megcsináljam, de muszáj volt megpróbálnom”.
A magasugró visszatérése nehézkes volt, az első versenyén teljesen összeomlott, miután sikeres kísérlet nélkül zárt. Akkor riválisa, egyben barátja, a katari Mutaz Essza Barsim is azok között volt, akik igyekeztek lelket önteni belé. Bár fizikailag felépült, Tamberi még a következő évben is szenvedett, mentális küzdelmei az eredményességére is kihatottak, később azonban egyre magabiztosabbá vált, és a 2021-es tokiói olimpián már az esélyesek között emlegették. Oda magával vitte a gipszét is, amelyet a műtétje után kapott, hogy emlékeztesse magát, milyen messzire jutott. Az a finálé ma már sporttörténelem: nagyot versenyeztek Barsimmal, akivel aztán megállapodtak abban, hogy nem vállalják a szétugrást, inkább mindketten kérik az aranyérmet.
AFP / Odd Andersen
A következő két Európa-bajnokságot és a három évvel ezelőtti budapesti vb-t megnyerte, azt követően azonban újra sérülésekkel és más egészségi problémákkal küzdött. A párizsi olimpia előtt a combjával bajlódott, majd már a játékok ideje alatt vesekővel került kórházba, a döntőre is onnan érkezett a Stade de France-ba, ahol 11. lett. A tavalyi világbajnokság előtt sem volt egészséges, fontolgatta, hogy kihagyja. Végül elindult, de nem jutott túl a selejtezőn. Idén júliusban csatlakozott a mezőnyhöz, augusztusban pedig megnyerte pályafutása negyedik Eb-aranyát. Mégis: a budapesti világdöntős szereplését pedig úgy vezette fel, hogy az lesz számára az év versenye.
„Őszintén mondhatom, hogy bár nyertem Birminghamben, az még nem érződött igazi visszatérésnek. Ez a mostani verseny volt az. Nagyszerű érzés. Ma bebizonyítottam, hogy visszatértem a sérüléseim előtti szintre. Tudtam, hogy így van, mert jól ment az edzés, de ezt most a nagyközönségnek is meg tudtam mutatni” – mondta győzelme után a vegyes zónában.
Azt is felidézte, hogy a szezon elején csak a 14. volt a világranglistán – emiatt, mivel a Világdöntőre automatikusan csak az aktuális olimpiai és világbajnokok, az adott év Gyémánt Liga-győztese, valamint az aktuális év világranglistájának élmezőnye indulhat, kivételes meghívót kapott. „Kemény a pályafutásom, tele van hullámhegyekkel és -völgyekkel, nem is tudnám megmondani, hogy melyik után volt a legnehezebb felállni. Azután, hogy tavaly Tokióban nem jutottam döntőbe, az emberek mondogatni kezdték, hogy itt az idő visszavonulnom, amit fájó volt hallanom és nehéz volt megküzdenem az érzésekkel, amelyeket ezek a szavak kiváltottak. De végre itt vagyok, 237 centivel. Most már mondhatom bárkinek: »sose veszítsd el a bizalmad az álmaidban, sose szorítsd magad korlátok közé«”.
Szóba került az is, hogy immár a kislánya, az épp a birminghami győzelme napján egyéves Camilla is figyeli a lelátóról a versenyeit. „A jelenléte mindig extra lökést ad. Meg akarom mutatni neki, hogy mi mindenre vagyok képes a sportban és az életben, hogy le lehet küzdeni bármilyen akadályt, ha igazán akarjuk és nem adjuk fel. Ez a nagy lecke, amit át akarok adni neki” – mondta a magasugró.
https://hvg.hu/sport/20260913_ferfi-magasugras-atletikai-vilagdonto-budapest-gianmarco-tamberi-juvaughn-harrison
Fotó: AFP / Ben Stansall
