Javaslat a dinnye- és Klubrádió-ügy komplex megoldására
Egy banánköztársaságban nem pusztulhat ki az összes banánfa, mert egy banánköztársaságban a banán a fügefalevél.
Para-Kovács Imre
Para-Kovács Imre: Deutsch Tamás kijutott az olimpiára
Félreértették Schmidt Máriát a baloldalon: egyértelmű, hogy a történész pontosan fogalmazott, és tágan értelmezve a kormányzó pártokról, szűkebben a Fideszről, konkrétan pedig Deutsch Tamásról írta nagy visszhangot kiváltott esszéjét.
Para-Kovács: A nemzeti Közgép-osztály felemelkedése
Örkény István nagyon szépen köszöni, hogy a századik születésnapjára a Terrorelhárító Központ ilyen szép ajándékot adott, de nem kellett volna, tényleg. A történések önmaguktól állnak össze groteszk novellává, mint oly sok esetben, ha a magyar politika egyszerűen csak megmozdul. Az irodalmi vénával rendelkező állampolgárnak nincs más dolga, mint feszülten figyelni, cserélni az akkumulátort az ultrabookban, helyet csinálni az adatfelhőben, és írni, írni jobb korok művelt közönségének szórakoztatására.
Para-Kovács verses mesét ír Simicska felemelkedéséről
Para-Kovács Imre nagy fába vágta a fejszéjét: Simicska Lajos felemelkedéséről ír verses mesét kisgyermekeknek. A címe: A nyúl, aki megette Nógrád megyét. Íme a mű szinopszisa.
Melegek márpedig nincsenek
Már megint nem engedélyezte a melegfelvonulást a rendőrség. Rejtély, hogy miért, hiszen a Békemenet idején meg lehet oldani a közlekedést, a Kocogó Fesztivál alatt szintén, de amikor melegek akarnak ott vonulni, akkor nem és kész.
Para-Kovács Imre: Miért nem kaptam Kossuth-díjat?
Minden március vesszőfutás és idegbaj, legalábbis az első fele, aztán kiderül, hogy megint nem kaptam Kossuth-díjat, és onnantól kezdve valahogy csak elvagyok. Nem mondom, hogy vidáman, mert azért mégiscsak fáj, de idővel túlteszem magam a dolgon. Idén azonban bajba kerültem, nem tudom egykönnyen elhessegetni a kérdést, mikor honfitársaim, polgártársaim, lakosság, emberek, független választópolgárok és munkások sírva tudakolják, hogy én miért nem kaptam, hogy tényleg, miért nem?
Nem azt mondták, Feri!
„…hanem azt, hogy menj a p...csába!” – hangzott négy éve a tudományos igényű elemzés arról, hogy az ún. szociális népszavazás akkor most a vizitdíjról, úgy általában a szociális jogokról, vagy csupán arról szólt, hogy a nép rühelli a kormányát úgy, ahogy van. A történelem ismételheti önmagát: az LMP a hétvégén bejelentette, hogy népszavazást kezdeményez azzal az alig titkolt céllal, hogy az egzisztenciális félelmeket összekapcsolja kormánnyal szembeni egyéb indulatokkal. A referendumot elindító tanácskozásra – egyedüli újságíróként – bejutott Para-Kovács Imre is. Erősen szubjektív beszámolóját olvashatják.
Szebb jövőt, főpolgármester úr!
Tarlós már óbudai időszaka alatt bizonyította, hogy agresszív, narcisztikus és homofób, tehát tökéletesen megfelel a budapesti választók relatív többségének, körülbelül ilyen elvárások érvényesülnek, ha a fővárosi átlagpolgár polgármestert választ, mivel a fentieket összekeveri a férfias, öntudatos és határozott szavakkal leírt tulajdonságokkal.
Para-Kovács Imre: Geréb és a Pál utcai fiúk
Geréb Ágnes bilincsben toporog valami bíróság koszlott folyosóján. Nyilvánvalóan kontraproduktív és eltúlzott büntetést kapott. Az egész megrázó és megalázó, nincs semmi értelme, csak bámulok én is, hogy mi történik itt. Az ATV és az Echo tévé meglepő módon versenyt szörnyülködik, és elég valószínűtlennek tűnik, hogy családok ugrottak fel a fotelból, „Vesszen Geréb!” felkiáltással, vagy örömmel töltené el őket az ügyész kérésénél is súlyosabb ítélet. De hogy jön ide Schmitt Pál?
Para-Kovács Imre: A Polgári Underground Minisztériuma
Karsay Dorottya kétségtelenül nő, tehát a Mandiner konzervatív szerzőjének (európai értelemben vett keresztény, jobboldali értékrend) elsőként a dugás jut róla eszébe (természetesen kizárólag gyermeknemzés céljából), de elfelejti hozzátenni, hogy utána a konyhában a helye, mert olyankor megéhezik az ember.