Mint ismert, az Újszínház végül mégsem mutatja be Csurka István A hatodik koporsó című drámáját, mert erre kérte őket Tarlós István, és tudvalevőleg a főpolgármester dönt a budapesti színházak repertoárjáról. A premier elmaradása azért fájdalmas, mert ekkora rakás szart kőszínházban sose láthattunk volna, és az is kiderülhetne belőle, mit tesz az emberrel a széljobbos elmebaj.
Ki a magyar? Hát aki egyetért a mi kis ufóklubunkkal. Aztán amikor kiderül, hogy kevesen vagyunk, lehet rinyálni, hogy fogy a nemzet.
Ezúton üzenem minden érintettnek, hogy engem nem zavar a lelkesedésük, amit a Risztov Krisztián világrekordja felett éreznek, amíg a négy fal között csinálják. Különbözőek vagyunk, nincs is ezzel semmi gond, de ne tukmáljuk egymásra a mániáinkat, és pláne ne várjuk el, hogy mindenki osztozzon a gyerekes örömünkben.
Leszállt a Marsra a Curiosity szonda, ünnepelhet az emberiség. Nincs az űrhajózásnál fontosabb küldetésünk; ezt a rakétatudomány atyja, Ciolkovszkij sokkal szebben fogalmazta meg: a Föld az emberiség bölcsője, de nem élhetünk örökké a bölcsőben.
Lassacskán ráfordulunk a kampányra, és jönnek az új ígéretek meg nagy tervek. Álljunk meg egy percre, és csodálkozzunk rá előre arra, mennyire rettentő ostobák is lesznek akkor azok a honfitársaink, akik Orbán Viktornak akármit is elhisznek még egyszer.
Na tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, utoljára hangzott el ez a finom megszólítás. Eddig is pukkadoztam a röhögéstől, amikor a tiszteletreméltó magyarságról pofáztam, meg – édes istenem – Brüsszelben arról, hogy mindig is Európához tartoztunk.
Tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim! Mint sajnos értesülhettek róla, a minap letelefonáltam a TF Tanulmányi Osztályára, hogy ugyan engedjék már államvizsgázni a Jencit, ne packázzanak vele.
Ma érkezik hazánkba a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége. Köszöntse őket illendően, aki találkozik velük. Életbevágó, hogy érezzék: az ország egésze nem annyira őrült, mint azok, akikkel nekik tárgyalni kell.
Amikor Imrédy Béláról kiderült, hogy fasiszta létére zsidó, Békeffy László konferansziénak elég volt annyit mondani a kabaréban: nahát. Röhögött mindenki torkaszakadtából. Szegedi Csanádról is elég lenne ennyi.
Biztosan voltak rajongói a Neo FM rádiónak, bár igazából nem akarom tudni, hogy Bochkor Gábor varázsa vagy az ízlésüknek megfelelő zenei szerkesztés vonzotta őket. Talán megtalálják ugyanazt a szórakozást a Classnál vagy akárhol másutt. Mindenesetre ha most nekiállnak újra elsiratni és eltemetni a Bumerángot, azzal nagy szívességet tesznek a hóhérnak. Itt ugyanis nem egy slágerrádió száll a sírba, hanem nemzet süllyed el. Ez az ügy csak göröngy a koporsóján.
„El lehet menni Magyarországról”, mondta réges-régen Gyurcsány Ferenc Széles Gábornak, amikor az adók miatt háborgott a nagyvállalkozói klub. A teljes szöveg a következő volt:
Amikor a Fidesz a választási törvény körül kezd babrálni, teljesen adekvát a pavlovi reakció: fedezéket keresni, és onnan átkozódni, meg azonnal feljelenteni őket a Nemzetközi Atomenergia Bizottságnál. Sőt, ez általában bármely unortodox ötletük elhangzásakor jogos. De a választás előtti regisztráció miatt éppenséggel kár izgulni.
Három törvényt dobott vissza Áder János köztársasági elnök a beiktatása óta. Ezzel máris elért annyit, hogy például nem tűnik aránytévesztésnek simán csak elnöknek nevezni ahelyett, hogy ki kéne találni az ezredik szinonimát az ölebre.
Ön külföldi cégek érdekeit képviseli! – válaszol durcásan a miniszterelnök arra a kérdésre, hogy vajon miért Simicska Lajos nyer minden közbeszerzést akkor is, ha az övé a legdrágább ajánlat. Orbán Viktor Schmitt Pál útjára lépett.
És sikerült, kiloptuk a hamut Romániába! Eszméletlen győzelmeket aratunk minden fronton, pont ezt érezhette a nemzeti oldal a világháborúban. És mekkorát csodálkoztak a végén.
Még mindig népszerű a magukat gondolkodó embernek tartó jobbosok körében a kényelmes öncsalás, miszerint az egyházi befolyáson aggódni fölösleges műbalhé, mert olyan nincs is. Ehhez képest tízezrek életébe mélyen belenyúló döntés, az abortusztabletta megtagadása mögül messzire bűzlik a pata: ezt bizony a Bibliából számolták ki. És hát olyan is.
A rablóvár felépült, állnak a bástyák, nem kell félni az uraknak a parasztoktól. Ugyan ki merné kivizsgálni Simicska Lajost? Számvevőszék? Ügyészség? Bíróság? Hiszen ezek már a várnéphez tartoznak. Marad néhány kellemetlen hang, sajtó és ellenzék, de azok úgyse tudnak bizonyítani semmit, oda lehet vágni nekik, hogy tegyenek feljelentést, ha nem tetszik valami. A nyáj úgyis elhiszi, hogy nem lopunk, a klientúra ezzel szemben boldog, hogy de. És még mindig elég nagy a nyáj, valamint ígéretesen hízik a baráti vállalkozók rétege.
– Te hogyan éled meg a németségedet? – merül fel a jogos kérdés Berlin egyik eredeti állapotában megőrzött, DDR-hangulatú zugszínházában. Azért jogos, mert két nap alatt már nettó nyolc órát taglaltuk, hogy mi a magyar most, és mihez kezdjünk a magyarságunkkal. Továbbá azért is, mert a jelen lévő németek még mindig nem nagyon értik, minek is pörgünk mi ezen ennyit.
Tisztelt Elnök úr, kedves János! Ember kellett ehhez a végeláthatatlan várakozáshoz, lapításhoz, a kifogástalan mosolygáshoz éveken át – de végül sikerült. Benn vagy.
A kormányzás kezdetekor két bevett, sokszor és sokféleképpen kipróbált út állt Orbán Viktor előtt. Sajnos mivel a választást úgy nyerték meg, hogy totális idiótának tettették magukat, mindkettőt elaknásították maguk előtt. Az egyik az lenne, hogy kevesebb pénzt okosabban költünk el, csakhogy ezt reformnak hívják, és ilyet utoljára az a dög Gyurcsány kísérelt meg, tehát rossz. A másik ennél egyszerűbben végrehajtható, a már meglévő tekerentyűk csavargatásával: itt adót emelünk, amott meg elveszünk, aztán majd csak egyensúlyba jön. Ezt viszont megszorításnak nevezzük, és szintén Gyurcsány, valamint Bajnai nevéhez kötődik; ezzel szemben a Fidesz tudja, hogy a megszorítás nem vezet sehova, ezért nem is lesz.