Tóta W.: Beteg idők mozija
Ahol egyetlen ember korlátoltságán múlik minden, ott a kontraszelektáltak menekülnek a még puhább gerincű nyaloncok elől. Ez a nemzeti együttműködés személyzeti politikája.
Ahol egyetlen ember korlátoltságán múlik minden, ott a kontraszelektáltak menekülnek a még puhább gerincű nyaloncok elől. Ez a nemzeti együttműködés személyzeti politikája.
Bármikor, öt perc alatt fel tudtam húzni magam az LMP-n; kezdve a zöldkommunista alapvetésektől az olyan konkrét ökoszociális kártételeken, mint a plázastop felvetése. De halottról jót vagy semmit. A haszna éppen a halálában van, a bukás tanulságában.
Százezer cég mulasztotta el a kamarai regisztrációt, és vele az 5000 forintos hozzájárulás befizetését, ami örvendetesen nagy szám. Százezer vállalkozást már kicsit vadbarom dolog lenne emiatt törölni, úgyhogy most az lesz, hogy írnak emlékeztető levelet. Epekedve várom, és lenne néhány tanácsom is.
Vannak ezek a reményteli pillanatok, amikre úgy tekintünk, mint apa a kisgyermekére, aki először próbál felállni, de még visszacsüccsen. Amikor elhangzik valami vállalhatatlan, mélysötét bunkóság, és a pártból hangok hallatszanak, arcok formálódnak a nyúlós tésztából, emberré válnak egy-egy percre, és kiszakad belőlük a sóhaj, hogy ők nem ilyenek.
Na most akkor, nagyokosok, volt értelme? Megérte a forradalom meg a szabadságharc, hogy idén, ha minden jól megy, bevezethessük a 13. havi nyugdíjat?
Van egy elhibázott válasz. Egy generáció derékhada tudja le annyival, hogy őt nem érdekli a politika. Sok hangon szólal meg ez a közöny, és sok rétege van. De mind ugyanoda vezet: a strucchoz és az ő politikájához.
Az állami kultúra egyértelműen a giccs irányába tart. Nélkülük és ellenük viszont lehet és érdemes kultúrát csinálni. Már csak azért is, hogy sírjanak.
Lehetnénk büszkék a magyarságra. De csak ha felismerjük, hogy önmagában értéktelen.
Pajzánul ránk kacsintott a belorusz cár: bejön neki, ahogy bontjuk a jogállamot és a piacgazdaságot. Van élet Európán kívül is, és szemez velünk.
Két és fél év sodródás, spontán ötletelés, hasraütés és seggrepacsi után végre van iránya a kormányzásnak. Kirajzolódott a motiváció.
Most pedig lássuk színről színre, mire is jó egy nemzeti-keresztény kormány. Mindkét eposzi jelzője maradéktalanul érvényesül a tanmesében, és mindkettő tökéletes kudarc.
Nem egészséges rajongani a forradalmakért. De ha már ünnepeljük, akkor szomorú ezt úgy tenni, hogy felcicomázzuk magunkat a külsőségeivel meg a szlogenekkel, és máris mind pesti srácnak érezhetjük magunkat, anélkül, hogy elgondolkodnánk legalább azon, hogy gyerekkatonának lenni nem valami fényes pálya, harcba küldeni őket pedig háborús bűn. Ennél azért tanulságosabb is lehetne ez a zaklatott, rendre kellemetlen hangulatú ünnep.
Bajnai Gordon nem türelmetlen trónkövetelő. Hagyott időt, hogy előkerüljön, felemelkedjen bárki más, aztán csinálja, ha van kedve és tehetsége. Nem került.
Valamikor még azt képzeltem, hogy Orbán Viktor mögött gondolkodó, gondosan méricskélő hátország áll. Hogy ezek valamiféle stratégiát, legalább kommunikációs terveket készítenek, amelyekből a pártelnök aztán térfogatnövelővel és állományjavítóval süti ki azokat a szomorú hülyeségeket, amiket mondani szokott.
Régóta vágytunk már az erőskezű vezetésre. Hát tessék, ennyit tud: lopni két erős marokkal.
Ha nem mennek tönkre a hűtők, akkor nincsen remény. Ennyin múlt az utolsó esély.
Drága Cecília! Magyarország hálával tartozik Önnek. Nagy szükség volna arra, hogy sorstársai kövessék példáját.
Isten nyugosztalja Christopher Stevenst. Az Egyesült Államok líbiai nagykövetének azért kellett meghalnia, hogy újra megnézhessünk egy unásig ismert bohózatot az iszlámról.
Kezd elegünk lenni az IMF-ből. Jó lesz észben tartania a háttérhatalomnak, hogy nem játszhat a magyarokkal a végtelenségig!
Idén januárban meglehetős tömeg vonult végig Budapest belvárosán azzal a céllal, hogy megmutassa a világnak: nem leszünk gyarmat. A szervezett aktivistákon és a rajongókon kívül bizonyára ott masírozott rengeteg jó szándékú, naiv magyar. Ma ők is felismerhetik, hová vezetett a nagy fene szuverenitás, és hogyan lehet pénzt szerezni, ha az IMF-é büdös.