Tóta W.: Wake the fuck up!
Van egy elhibázott válasz. Egy generáció derékhada tudja le annyival, hogy őt nem érdekli a politika. Sok hangon szólal meg ez a közöny, és sok rétege van. De mind ugyanoda vezet: a strucchoz és az ő politikájához.
Van egy elhibázott válasz. Egy generáció derékhada tudja le annyival, hogy őt nem érdekli a politika. Sok hangon szólal meg ez a közöny, és sok rétege van. De mind ugyanoda vezet: a strucchoz és az ő politikájához.
Nem egészséges rajongani a forradalmakért. De ha már ünnepeljük, akkor szomorú ezt úgy tenni, hogy felcicomázzuk magunkat a külsőségeivel meg a szlogenekkel, és máris mind pesti srácnak érezhetjük magunkat, anélkül, hogy elgondolkodnánk legalább azon, hogy gyerekkatonának lenni nem valami fényes pálya, harcba küldeni őket pedig háborús bűn. Ennél azért tanulságosabb is lehetne ez a zaklatott, rendre kellemetlen hangulatú ünnep.
Leszállt a Marsra a Curiosity szonda, ünnepelhet az emberiség. Nincs az űrhajózásnál fontosabb küldetésünk; ezt a rakétatudomány atyja, Ciolkovszkij sokkal szebben fogalmazta meg: a Föld az emberiség bölcsője, de nem élhetünk örökké a bölcsőben.
Lassacskán ráfordulunk a kampányra, és jönnek az új ígéretek meg nagy tervek. Álljunk meg egy percre, és csodálkozzunk rá előre arra, mennyire rettentő ostobák is lesznek akkor azok a honfitársaink, akik Orbán Viktornak akármit is elhisznek még egyszer.
Az állami kultúra egyértelműen a giccs irányába tart. Nélkülük és ellenük viszont lehet és érdemes kultúrát csinálni. Már csak azért is, hogy sírjanak.
Lehetnénk büszkék a magyarságra. De csak ha felismerjük, hogy önmagában értéktelen.
Pajzánul ránk kacsintott a belorusz cár: bejön neki, ahogy bontjuk a jogállamot és a piacgazdaságot. Van élet Európán kívül is, és szemez velünk.
Két és fél év sodródás, spontán ötletelés, hasraütés és seggrepacsi után végre van iránya a kormányzásnak. Kirajzolódott a motiváció.
Most pedig lássuk színről színre, mire is jó egy nemzeti-keresztény kormány. Mindkét eposzi jelzője maradéktalanul érvényesül a tanmesében, és mindkettő tökéletes kudarc.
Bajnai Gordon nem türelmetlen trónkövetelő. Hagyott időt, hogy előkerüljön, felemelkedjen bárki más, aztán csinálja, ha van kedve és tehetsége. Nem került.
Valamikor még azt képzeltem, hogy Orbán Viktor mögött gondolkodó, gondosan méricskélő hátország áll. Hogy ezek valamiféle stratégiát, legalább kommunikációs terveket készítenek, amelyekből a pártelnök aztán térfogatnövelővel és állományjavítóval süti ki azokat a szomorú hülyeségeket, amiket mondani szokott.
Régóta vágytunk már az erőskezű vezetésre. Hát tessék, ennyit tud: lopni két erős marokkal.
Ha nem mennek tönkre a hűtők, akkor nincsen remény. Ennyin múlt az utolsó esély.
Drága Cecília! Magyarország hálával tartozik Önnek. Nagy szükség volna arra, hogy sorstársai kövessék példáját.
Isten nyugosztalja Christopher Stevenst. Az Egyesült Államok líbiai nagykövetének azért kellett meghalnia, hogy újra megnézhessünk egy unásig ismert bohózatot az iszlámról.
Kezd elegünk lenni az IMF-ből. Jó lesz észben tartania a háttérhatalomnak, hogy nem játszhat a magyarokkal a végtelenségig!
Idén januárban meglehetős tömeg vonult végig Budapest belvárosán azzal a céllal, hogy megmutassa a világnak: nem leszünk gyarmat. A szervezett aktivistákon és a rajongókon kívül bizonyára ott masírozott rengeteg jó szándékú, naiv magyar. Ma ők is felismerhetik, hová vezetett a nagy fene szuverenitás, és hogyan lehet pénzt szerezni, ha az IMF-é büdös.
Mint ismert, az Újszínház végül mégsem mutatja be Csurka István A hatodik koporsó című drámáját, mert erre kérte őket Tarlós István, és tudvalevőleg a főpolgármester dönt a budapesti színházak repertoárjáról. A premier elmaradása azért fájdalmas, mert ekkora rakás szart kőszínházban sose láthattunk volna, és az is kiderülhetne belőle, mit tesz az emberrel a széljobbos elmebaj.
Ki a magyar? Hát aki egyetért a mi kis ufóklubunkkal. Aztán amikor kiderül, hogy kevesen vagyunk, lehet rinyálni, hogy fogy a nemzet.
Ezúton üzenem minden érintettnek, hogy engem nem zavar a lelkesedésük, amit a Risztov Krisztián világrekordja felett éreznek, amíg a négy fal között csinálják. Különbözőek vagyunk, nincs is ezzel semmi gond, de ne tukmáljuk egymásra a mániáinkat, és pláne ne várjuk el, hogy mindenki osztozzon a gyerekes örömünkben.