Bernie Tuch professzor – akinek kutatásairól a cukorbetegeknek szóló ausztrál lap online kiadása számolt be – tengeri hínárból kivont alginátból 300 mikrométer átmérőjű kapszulákat készített, s ebbe helyezte az inzulintermelő-sejteket, amelyek így átültethetőek. A tengeri hínár anyaga egyfajta bevonatot képezve megvédi az átültetett sejtet attól, hogy a szervezet immunrendszere felkutassa és elpusztítsa. A kapszulákon lévő apró lyukak lehetővé teszik, hogy az inzulin kijusson a „csomagból”, az oxigén és a tápanyag viszont be tudjon hatolni, de olyan aprók, hogy az immunsejtek nem tudnak átmenni rajtuk.

A sikeres állatkísérletek után az eljárást most egy 51 éves nőn próbálták ki, akinél tízéves korában diagnosztizálták az 1-es típusú cukorbetegséget. A félórás eljárás során a nő szervezetébe mintegy 200 ezer sejtet tartalmazó 75 ezer kapszulát fecskendeztek. (A sejteket egy halottból vonták ki és helyezték a kapszulákba.)

A remények szerint hamar megindulhat a beteg szervezetében az inzulin-termelés, s ezzel lehetővé válik a napi inzulinadag fokozatos csökkentése. Tuch szerint akár egyetlen injekció is kitarthat az egész életre, bár erre vonatkozóan még nincs tapasztalat.

Dr. Bronwyn O'Brien immunológus – aki korábban maga is kísérletezett inzulint termelő sejtekkel –, úgy vélekedett, hogy Tuch módszere igen ígéretes, de felhívta a figyelmet a lehetséges komplikációkra: ha a kapszulában lévő sejtek nem jutnak elég oxigénhez, elhalnak. Az immunsejtek esetleg a kapszulákon kívül megtelepedve blokkolhatják az inzulináramlást. Végül az úgynevezett hírvivők át tudnak jutni a kapszulák apró lyukain, és gyulladásos reakciót válthatnak ki – mondta O,Brien.

Az utóbbi lehetőség Tuch szerint is fennáll, ezért megelőzés gyanánt gyulladáscsökkentő szedését javasolja. A kutatás igen ígéretes, de egyelőre semmiképpen nem jelent közeli megoldást, csak kecsegtet az inzulininjekció elhagyásával.