Az újkori meteorológia kezdetének 1780-at tekinthetjük, ekkor kezdték összegyűjteni és kiértékelni a rendszeresen működő mintegy 40-45 meteorológiai állomás adatait. A XIX. század közepén felgyorsult a fejlődés, amiben jelentős szerepet játszottak a hadviselés és a hajózás igényei. Az időjárás-előrejelzés tudománya (szinoptika) rohamosan fejlődött az utóbbi évtizedekben, ma már a meteorológusok tíz napra előre tudják olyan biztonsággal prognosztizálni az időjárást, mint negyedszázada egy nappal előre.

Az időjárás megfigyelésére először 1853-ban hirdettek meg nemzetközi programot. Az 1873-ban megalakult Nemzetközi Meteorológiai Szervezet társadalmi jellegű volt, az utódaként 1950-ben létrehozott WMO kormányközi testületnek tekinthető, az ENSZ szakosított intézményeinek egyike. A jelenleg több mint 180 tagországgal rendelkező szervezet összekapcsolja a nemzeti szolgálatok tevékenységét (elsősorban a meteorológiában elengedhetetlen adatcserében), koordinálja, támogatja és felügyeli a földi légkör viselkedésével, az éghajlattal és a víz globális eloszlásával kapcsolatos kutatásokat, feladatokat, kiterjedt tájékoztatási tevékenységet folytat, közreműködik az oktatásban és képzésben.

Az idei világnapon "A természeti katasztrófák megelőzése és hatásainak mérséklése" témakörre irányítják a figyelmet. Március elején Budapestre látogatott Michael Jarraud, a Meteorológiai Világszervezet főtitkára, aki szerint a természeti katasztrófák előrejelzési rendszere nemzetközi szinten jónak mondható
Magyarországon. Rámutatott: hazánk számára különösen fontos a megfelelő időjárás-előrejelzés, a természeti katasztrófák 90 százaléka ugyanis kapcsolatos a vízzel, márpedig az ország medencei fekvése miatt igencsak érzékeny a csapadékkal összefüggő szélsőséges időjárási eseményekre.

Az Országos Meteorológiai Szolgálatnál a világnapi ünnepségen adják át a Schenzl Guidó-díjakat és a Pro Meteorológia kitüntetést.