Mona Lisa, avagy Gioconda. Festészettechnológiai szintézis

A nagy titok az a bizonyos „sfumato", az a lebegés, amely a világ legismertebb mosolyát jellemzi. Jacques Franck azt a célt tűzte ki maga elé, hogy rekonstruálja az olasz mester munkamódszerét, erre utal a kiállítás alcíme is, amely „a munka egyetemes zsenijeként" határozza meg Leonardót.

Franck gondosan tanulmányozta a korabeli írásokat, köztük az alkotó feljegyzéseit, majd – saját festői gyakorlatát is felhasználva – hat pannót készített, amelyeken újra felidézte Mona Lisa szemének megalkotását, illetve annak különböző szakaszait. A „sfumato” titka abban van, ahogyan szinte észrevehetetlenül kapcsolódik a fény és az árnyék – magyarázta el a művészettörténész.

Lenardo a „mikrofelosztás” módszerét alkalmazta – fejtegette Franck. Az imprimatúra nevű alapozással enyhén sárgás színt adott, majd a kontrasztok létrehozásához fogott hozzá, igen oldott, vöröses színeket alkalmazva. Ezt követően igen gondosan újra kiemelte az árnyékokat, finom vonalkázó, árnyalásos technikával. Ezt újabb, fátyolos hatású imprimatúra réteg követte, amely betakarta és álcázta a formát. Egymást követték a mind finomabb, nagyon oldott ecsetvonások, minden réteget újra elfedett ez a türelmesen felhordott fátyol, s az egész vastagsága nem haladja meg az 1-2 millimétert.

Franck szerint Mona Lisa arcán Leonardo de Vinci vagy harmincszor is elvégezte ezt a műveletet. Feltehetően nagyítóval dolgozott, mert harmincad vagy negyvened milliméter vastagságú rétegekről volt szó, és a munka évekig tartott. A művészettörténész emlékeztetett rá, hogy a vonalkás árnyalás a római idők óta használatos módszer a mélység megadására, az olajfestmény pedig maga is lehetővé teszi a domborzatot. Leonardo a két módszer szintézisét valósította meg abbeli törekvésében, hogy különleges felületet teremtsen – magyarázta el a művészettörténész.

E folyamat állomásait jelenítik meg a Jacques Franck által festett, a firenzei Uffizi-képtárban kiállított pannók, amelyek a kutatómunkát irányító Jean-Pierre Mohan véleménye szerint az eddigitől eltérő, nem annyira elemző, mint inkább kísérleti módszer termékei. Ezzel azt igyekezett bizonyítani, hogy a Mona Lisa „lassú, nagyon lassú, nagyon alapos munka gyümölcse, olyan munkáé, amely nagyon sok gondolkodás és tapasztalat összegezése".

"És mindez egy olyan mosoly szolgálatában, amely talán negyed másodpercig tartott csupán!" - jegyezte meg Mohan.