Az Oregoni Egyetem kutatói egy olyan lépésről-lépésre haladó demonstrációt dolgoztak ki, amely bemutatja, hogy akár csak a genetikus gépezet legapróbb változási miként képesek létrehozni komplex rendszereket. Joseph W. Thornton a tudóscsoport vezetője eredményeiket „ The evolution of complexity is a long standing issue in evolutionary biology” – A komplexitás evolúciója régi téma az evolúciós biológiában – címmel a Science című folyóirat legutóbbi számában tette közzé.

Thorton és kollégái eredményeikkel jelentős rombolást vittek végbe a mostanában egyre népszerűbb „intelligens tervezés”  érvrendszerében. „Szerettük volna megérteni, hogy ez a rendszer hogyan fejlődött molekuláris szinten. Nincs tudományos vita abban, hogy ez a rendszer vajon evolúciós fejlődésen ment-e keresztül. A kérdés az a tudósok számára, hogy ez miként történt, s ez az amit a mi tanulmányunk bemutat” – közölt Throton professzor. A tanulmány egy hormon és az annak érzékelésére kifejlődött receptor kulcs és zár kapcsolatát tárja fel. Az intelligens tervezés teoristái azt mondják, hogy egy ilyen komplex folyamat demonstrálása annyira összetett, hogy képtelenség a kívánt bonyolultságú rendszert létrehozni vele. Ez azt jelenti, hogy nincs elfogadható magyarázat néhány biológiai elképzelésre. Ezzel szemben a szóban forgó tanulmány világosan érthető bizonyítékkal szolgál arra, hogy milyen komplex rendszerek fejlődhetnek ki hosszú idő alatt.

A kutatók fejlett genetikai technikákat alkalmaztak annak érdekében, hogy ismét megteremtsék a szóban forgó receptor elődjét, amely a vizsgált aldosteron hormon elődjének felelt meg. Ez a hormon a test sóháztartásának egyensúlyban tartartásért felelős. „Gyakorlatilag létrehoztunk egy gént, ami már 450 millió éve nem létezik” – mondta Thornton. „Ez ugyan önmagában is nagyszerű, de ez csak a tudományos lehetőségek sorát nyitotta meg számunkra. Van egy hihetetlenül régimódi receptorunk a hozzá tartozó hormonnal, mi több ezek remekül működnek együtt” – lelkesedett a professzor. A tudósok beszámolójából kiderült, hogy mindössze két mutációra volt szükség, hogy az ősi receptor elnyerje mai formáját. „A lépegető folyamat, amivel képesek voltunk rekonstruálni a receptort és a hormont, tökéletesen megfelel a darwini evolúciós elméletnek. A gének korábbi formájának elérésével képesek voltunk bemutatni, hogy ez a fontos hormon-receptor pár miként fejlődött az evolúcióban” – szögezte le Thornton.