Van aki a szerelmet is a kibertérben éli meg © secondlife.com

A számítógépes játékok időről-időre az érdeklődés középpontjába kerülnek. Hol azért, mert egy-egy újonnan kiadott játék minden addiginál véresebb jeleneteivel borzolja a kedélyeket, hol azért, mert valamelyik felhasználó cselekszik olyasmit, amely saját, vagy mások testi épségére nézve káros. Előbbire már több példa is akadt, ugyanis nem egy fiatal lett olyan mértékben bizonyos programok megszállotja, hogy nem állt fel a gép elől, sokszor akár napokon, heteken keresztül. Ez a jelenség már halálos áldozatokat is követelt legyengülésből, illetve szívrohamból kifolyólag.

A CNN-en megjelent beszámoló tanúsága szerint Keith Bakker az amszterdami Smith & Jones szenvedélybetegséggel foglalkozó tanácsadó cég igazgatójaként már húsz – 13 és 30 év közötti – játékfüggőt gyógyított meg január óta. Közülük néhánynak konkrét elvonási tünetei voltak, ugyanis izzadni és remegni kezdtek, amikor megláttak egy számítógépet.

Az újabb elvonókúra júliusban kezdődik, s négytől nyolc hétig tart. Ez magában foglal beszélgetéseket terapeutákkal, illetve olyan foglalkozásokat, amelyeknek célja, hogy felkeltse a páciensek érdeklődését egyéb tevékenységek iránt.

„Olyan gyerekek is vannak a pácienseink között, akik egész egyszerűen nem tudják, hogyan kommunikáljanak szemtől-szembe más emberekkel, ugyanis az elmúlt három évben kizárólag számítógépen keresztül beszélgettek másokkal” – magyarázta Bakker.

A játékfüggőség kialakulásának nincs pontos „receptje”. Elkezdődhet egy kvarcjátékkal is, amelyet a szülők azért adnak a gyerek kezébe, hogy távol tartsák a folyamatos tévézéstől. Innentől nem nehéz eljutni a többszintes, interneten játszható szerepjátékokig, amelyeknek végső célja nincs, pontosan azért, hogy a felhasználók minél többször bejelentkezzenek a rendszerbe (és természetesen ezért fizessenek).

Bakker, saját bevallása szerint már nyolc éves gyerekeken is látta a szenvedélybetegség első jeleit. Egyik páciense, a most 28 éves Hyke van der Heijden nyolc évvel ezelőtt kezdett videojátékokat játszani. Egyetemi évei során akár napi 14 órát is eltöltött a képernyő előtt, s különféle stimulánsokat használt, hogy hosszabb ideig ébren tudjon maradni. Ebből kifolyólag végül tavaly októberben felkeresett egy kábítószer-elvonót, azonban hamar rájött, az igazi problémát a számítógépes játékok jelentik. Amióta sikerrel átesett a kúrán, azóta nem játszott és a drogokkal is leállt.

Bakker szerint a többi szenvedélybeteghez hasonlóan a játékosok is valós életbeli problémáik elől menekülnek. Amikor játszanak, az agyuk endorfint termel, így hasonló állapotba kerülnek, mint a szerencsejáték-megszállottak, vagy a drogfüggők.

„Sokan közülük úgy ülnek le a gép elé, hogy lejátszanak két menetet, aztán megcsinálják a házi feladatot” – magyarázta Bakker. A szakember szerint a játékfüggőség egyik legnagyobb veszélye, hogy a drogtól vagy az alkoholtól eltérően itt gyakran a szülők adják a játékot a gyerekek kezébe. „Ez egy elég új típusú szenvedélybetegség, ezért a szülők sokszor nem ismerik fel a benne rejlő veszélyeket.”

A szakértő szerint a függőség tünetei könnyen felismerhetőek. A szülőknek érdemes odafigyelnie, főleg ha gyermekük hanyagolja szokásos hobbijait, órák hosszat a képernyő előtt ül, vagy ha nincs szociális élete, kerüli a barátait.

„A játékfüggő gyerekek szülei gyakran ugyanazt a hibát követik el, mint a kábítószerfüggőkéi” – mondta Bakker. „Tudják, hogy valami nincs rendben, de nem jönnek rá, mi az. Ilyenkor kell elbeszélgetni a gyerekkel, hogy időben fény derüljön a problémára.”