Kíváncsiak voltunk, tényleg beválik-e a kiber iker, úgyhogy létrehoztunk egy saját botot. A konfigurálás első lépéseként közölnünk kell, milyenek is vagyunk: például melegszívű intelligensek vagy inkább gyakorlatias karakánok - aki nem tudja eldönteni, forduljon a pszichológusához. Azonban valószínűleg kevesen érik be annyival, hogy besorolják magukat az amúgy meglehetősen elnagyolt jellemzést adó öt személyiségtípus egyikébe, úgyhogy jöhetnek a kérdőívek. Ezzel a személyiségrajz-teszttel csupán az a baj, hogy - a honlap állításaival ellentétben - egyáltalán nem rövid, és bizony sok-sok óra kell a kitöltéséhez. Ám ha az ember kipróbálja valaki más cybertwinjét, hamar rádöbben, hogy teljesen felesleges a beírogatás. A robotok ugyanis szégyellősek, valahogy nem akaródzik előjönni belőlük az, amit több órán keresztül beléjük tápláltak. Végső elkeseredésében az ember a „zene", a „könyv", a „sport" stb. szavak lakonikus beírogatásával némi képet kapaz éppen faggatott robot érdeklődési köreiről, de ez nem sokkal szórakoztatóbb, mint elolvasni valakinek az iwiw „magamról" szekcióját.
 
A cybertwinek emellett hihetetlenül buták (még a híres, de két perc után hasonlóképpen bosszantó, díjnyertes Jabberwackyhez képest is), két mondatig nem lehet velük értelmesen beszélni, és fő céljukat sem látják el megfelelően. Létük értelme az lenne, hogy visszaadják készítőik személyiségét, azonban a válaszok a legtöbb kommunikációs helyzetben uniformizáltak és unalmasak, legfeljebb azt szolgálják jól, aki direkt azt szeretné, ha a robottal kommunikálók lefejelnék a billentyűzetet.

20 ezer kiber iker a neten...

A főoldalon - gondolom promóciós jelleggel - kirakott híresség-botok sem muzsikálnak jobban. Bart Simpsontól azután váltak el útjaim, hogy a választott témától függetlenül harmadszorra is megkérdezte tőlem, ismerem-e Skinner (Sintér) igazgatót, és hogy hoztam-e tűzijátékokat. Sajnos Paris Hiltonnal sem jött össze a randi, mert azon túl, hogy néha célzásokat tett a börtönben eltöltött napjaira, nem különbözött semmiben a többi kiber ikertől, akiknek a kedvenc és visszatérő kérdésük lefordítva annyit tesz: "Miért mondod ezt?" George Bush-t meg sem próbáltam, bár lehet, hogy ő nem okozott volna csalódást.

Hogy ne legyünk igazságtalanok, meg kell említeni, hogy a legtöbb, mesterséges intelligencián alapuló beszédmodell idővel komoly fejlődést mutat - itt ezt nem lesz nehéz elérni. Ráadásul a készítőknek azzal is szembe kell nézniük, hogy a nyelv bonyolult dolog, olykor még a nyelvészek sem értik igazán, hogyan is működik, és így nem meglepő, hogy az emberi kommunikációt utánzó gépek sem túl hatásosak. Az egymással versengő beszédrobotok készítésének alapelveiben sincsen egyetértés, az elméletek megragadtak valahol Isaac Asimov szintjén, és kétségkívül érdekesek, de egyben teljesen hipotetikusak is.

A RelevanceNow persze büszkén hirdeti, hogy a kiber iker az élet minden területén, a politikában, a szexben és a vallási kérdésekben is képviselni tudja tulajdonosát, ehhez a kérdőívbe írt infókat használja fel. A Privacy Policyból kiderül, hogy egyelőre még nem adják ki senkinek a robotok elkészítése közben adott válaszokat, de lehet, hogy ez nem mindig lesz így. Ez ugyanis szépen hozhat a konyhára, hiszen a hirdetők imádják az adatbázisokat, és jó pénzt fizetnek egy, az ő kritériumaik szerint lefűzött névsorért. Egyen szavunk sem lehet, végül is senki sem kényszerített minket az adatok megadására, és tudtuk, hogy mit teszünk.

Az ember azonban óhatatlanul elgondolkozik, hogy a készítők vajon a mesterséges intelligenciától, vagy inkább az adatbázisokban rejlő lehetőségektől kapták a kezdeti lelkesedést. A szolgáltatás jelen minősége mellett mindenesetre gyanús, hogy egy zseniális adatbázis-építő ötlettel állunk szemben, az AI (mestersége intelligencia) csak azért kellett, hogy rá lehessen venni valamivel az embereket, hogy olyasmiket mondjanak el magukról, amiket egyébként titokban tartanának. Jogosan merül fel a kérdés az olvasóban, hogy akkor vajon nem ugyanerről szól-e az iwiw vagy a Myspace. Ezt biztosan nem tudhatjuk, mindenesetre az adatkezelési nyilatkozataik állítják: szó sincs ilyesmiről.

Ilyenkor szokott még feléledni az a gyanú (vagy inkább paranoia?) is, hogy vajon nincs-e benne a titkosszolgálatok keze a dologban. Erre végképp nincsen megnyugtató válasz, de ha meggondoljuk: ugyan minek vesződnének ilyen bonyolult rendszerekkel, ráadásul hol van az a felhasználó, aki a cybertwin kérdéseire így válaszolna: „agresszív, gyermekkori traumákkal terhelt, felforgató elem vagyok".