Aki magányos, gõzerõvel dolgozik... Mégpedig azon, hogy ez megváltozzon. "A legfinomabb vacsora sem az igazi, ha egyedül fogyasztod el.” A társkeresés tehát fontos. De miért is választják az emberek az online társkeresõket? (2003-ban az európai társkeresõk mintegy 70%-a kipróbált vagy rendszeresen használt valamilyen online társkeresõt, jelentõsen „beelõzve” ezzel a mindaddig egyeduralkodó újsághirdetéses társkeresést). Nos az online társkeresõ-szolgáltatásoknak rengeteg elõnyük van a hagyományos módozatokkal szemben. Ezek közül is talán a legszámottevõbb az, amit a modern pszichológiában „mennyiségi törekvésnek” neveznek. Ez magyarul annyit tesz, hogy ha például egy kis faluban élünk, ahol mondjuk 1000 fős a lélekszám, akkor értelemszerûen legelőször ott kezdünk el társat keresni magunknak  - mondjuk úgy, nyitva tartjuk a szemünket. Később azonban – főleg ha a keresésünk eredménytelen - már nem az ugyancsak 1000 fős szomszéd faluban kezdünk el kutakodni, hanem a „mennyiségi törekvésnek” engedve, egy nagyobb városban próbálunk szerencsét (mondván ott mégiscsak több a lehetőség), később egy még nagyobb városban, és így tovább. Az internet pedig a létező legnagyobb „város”, illetve társas környezet ebben a tekintetben. Ennek a „ legjobb lehetőség felé törekvésnek” a csúcsán tehát az online társkeresők állnak, hiszen a választék kis túlzással maga az egész világ.
És persze ott van még az „anonimitás”, a „bátrabb vagyok az interneten keresztül” és hasonló jelenségek – de ezeket már mindannyian ismerjük.
 
Fõ a bizalom?
Az internet a társkeresés tekintetében sem hazudtolja meg magát: ugyanúgy megvannak az elõnyei mint a hátrányai, és mint bármi más a neten: egyszerre biztonságos és veszélyes.

Főleg a hölgyeknek kell óvatosnak lenniük – nem csekély érdeklődésre tarthatnak ugyanis számot, ha esetleg regisztrálják magukat valamelyik rendszerben. Bár a hazai internetezők 45 százaléka használja vagy használta már a netet társkeresésre - rendszeresen minden tizedik felhasználó él ezzel a lehetőséggel - az online párkeresésben a nők lényegesen jobb esélyekkel indulnak, mint a férfiak: az előbbieknek mindössze 3, az utóbbiaknak 15 százaléka látogat rendszeresen ilyen témájú oldalakat. Így egy társkereső hölgyre hat-hét partnerét kereső úr jut, ami nem kevés. A hölgyek tehát számolatlanul kapják az érdeklődő üzeneteket a társkeresõ rendszerekben – nem árt azonban óvatosnak lenni. Az internet használók 87 százaléka szerint a partnert keresők gyakran valótlant állítanak magukról annak érdekében, hogy jobb színben tüntessék fel magukat, és ez nem is áll messze az igazságtól: a társkeresők több mint egynegyede - saját bevallása szerint - közölt már hamis információkat magáról (forrás: NRC piackutató). Az online ismerkedésnek tehát a sok előny mellett, az egyik legnagyobb hátránya, hogy párkeresők bizony néha „füllentenek” magukkal kapcsolatban – ezt könnyen megtehetik, hiszen egészen a személyes találkozóig mindenki azt mond (és olyan fotót tölt fel magáról) amilyet csak akar.
Jó példa arra az egyik legnépszerűbb magyar társkereső oldal, a lovebox (www.lovebox.hu), ahol bizony nem ritka, hogy egy-két fiatalember (vagy hölgy) bizony arcátlanul valótlan fotókat és adatokat ad meg magáról (az egyik legdurvább esetben a fiatalember elfelejtette levágni az igen jóképű és igen kigyúrt srác fotójának sarkáról azt az internet címet, ahonnan a fotót letöltötte… a kis figyelmetlen…). Persze aki egy kicsit is élesebb szemű mint az átlag, nem dől be ilyesminek: hiszen minek is keresne a neten partnert egy erősen szupermodell kinézetû hölgy (gyanúsan egy reklámra emlékeztető fotóval)? A bizalom tehát fontos, eleinte azonban legyünk csak gyanakvóak: az anonimitás tudata könnyen elcsábíthatja az felhasználókat, egy-két kiló füllentés itt, egy két-év hazugság amott… és a 30 éves 75 kg-os hölgybõl máris egy 20 éves 50 kilós leányzó lett – ami persze nem gond, csak esetleg eltér attól amire felkészültünk. (Ezúton megkövetem a hölgyeket: egy 30 éves 75 kg-os leányzó természetesen lehet gyönyörű és tökéletes, a fenti példa csak fiktív volt) 

Orosz feleséget tessék!
Az internetes társkeresők legnagyobb ellensége az üzlet! Bizony, az üzlet, bármilyen meglepően hangzik is. Az persze rendben van, hogy a legtöbb ilyen oldal egy üzleti vállalkozás, amikor azonban az ő üzletüket (azaz a társkereső oldalt) valakik arra használják, hogy egy jó üzletet építsenek fel, nos az már gond. A legjobb példa erre a világ társkeresőit elárasztó orosz, ukrán, vietnámi és egyéb „feleségjelöltek” garmadája, akik nem is titkolják, hogy nem társat, hanem kifejezetten nyugati országban vagy az államokban élõ férjet keresnek maguknak. (Csak írjuk be Google-ba, hogy „Russian marriage” - meg fogunk lepődni a találatok mennyiségén. Pedig csak annyit írtunk be, hogy „orosz esküvő”.)
A volt szovjet területekről (főleg Oroszországból és Ukrajnából) külföldre irányuló házasságközvetítés virágzó üzlet, sok esetben a társkeresőkben szereplő hölgyek egyáltalán nem is beszélnek angolul, sőt sokszor még csak nem is láttak internetre kapcsolt számítógépet – a teljes ismerkedési folyamatot élelmes üzletemberek és erre kiképzett szakemberek irányítják (bizony nem ritka, hogy el is „csábítják” a megfelelő áldozatot a hölgy nevében beszélve). Ebben az esetben tehát az érem másik oldalán található a csalás: a hölgy és adatai valódiak, sőt a fotó is igazi – csak éppen nem a hölggyel magával beszélgetünk. Mire pedig a dologra fény derül (ha kiderül egyáltalán), akkor már többnyire késő, az esküvő megtörtént… Nem lenne igazságos azonban általánosítani: természetesen rengeteg jószándékú és legális „külföldön keresek férjet” típusú közvetítő is van. Az óvatosság azonban nem árt – hiszen mint tudjuk ez az internet, és mindenki azt mond illetve mutat amit csak akar. 

Személyesen is?
Természetesen az internetes társkeresés végső célja legtöbbször a személyes találkozás. Ugyan az online társkereső oldalakat látogatók több mint 70 százaléka eljutott már a személyes találkozóig, közülük minden második ember - főként a nők - csalódásként élte meg a randevút. Ennek ellenére az interneten társat keresők 28 százalékának már sikerült ily módon komoly párkapcsolatot kialakítania, igaz, még ez sem garancia az online ismerkedés felfüggesztésére, hiszen az ilyen weboldalakat látogatók egyötödének már van társa.
Értelemszerűnek tűnik, hogy az online társkeresőknek előbb-utóbb ki kell lépniük a gyerekcipőből, és meg kell találniuk azt a módot, amellyel jóval biztonságosabb, kevésbé felhígult adatbázisból dolgozhatnak. Pillanatnyilag a legnagyobb online párkeresők adatbázisának több mint a fele  ilyen-olyan okból használhatatlan, például mert egyszerűen szexhirdetés (üzleti alapon), vagy a valóságtartalma megkérdőjelezhető, esetleg azért mert csak „poénból” regisztrált valaki és így tovább. Kisérletek azonban vannak, így a szokásos „regisztrálom magam, és azt töltök fel magamról amit akarok” módszer mellett megjelentek az új generációs társkeresõk is. Ezek zászlóshajója az eredetileg német, de azóta már a világ sok országában mûködõ Parship (http://www.parship.com/). Ez egy teljesen új elképzelés: a párkeresőknek egy igen komoly tesztet kell kitölteniük jelentkezéskor (a kedvenc színektől kezdve egészen a kissé bonyolultabb pszichológiai kérdésekig), majd az eredmények alapján a Parship rendszere fogja eldönteni, hogy az igen méretes adatbázisból ki lesz a számunkra megfelelõ.
A legeslegjobb módszer azonban még mindig a hagyományos, több ezer éves eljárás: tartsuk nyitva a szemünket, mert lehet, hogy holnap meglátjuk életünk párját. És akkor ne habozzunk megszólítani !