Káosz, katasztrófa, összeomlás, hogy a durvább megfogalmazásokat már ne is említsük. Kinek ne jutottak volna már eszébe hasonló szavak a reggeli (délelőtti, déli, délutáni) csúcsforgalomban araszolgatva. A gondok számszerűsítése is meghökkentő: évente több mint 34 milliárd liternyi üzemanyag száll el – és ezúttal a szó szoros értelmében – a levegőbe, „hála” a forgalmi dugóknak, a gépjármű-balesetekkel járó költségek pedig százmilliárdos nagyságrendre tehetők. A légi közlekedés helyzete sem túl rózsás: az átszálló utasok mintegy 3 százaléka veszíti el a csomagját, ami évi 2,5 milliárd dolláros kiadást jelent a légitársaságoknak, és ez csak a kezdet: tizenkét éven belül ugyanis megduplázódik a repülőgépen utazók száma: 3,5 milliárdról 7 milliárdra nő. 

A közlekedés problémái tehát mindenkit érintenek a fejlett világban, s beteljesülni látszik az a pár évvel ezelőtti jóslat, amely szerint teljes csőd fenyegeti a közlekedést, ha csupán az utak építésével és a járatok sűrítésével próbálják orvosolni a gondokat.
Az IBM kutatói más megoldásra voksolnak, legalábbis ez derül ki egy nemrégiben közzétett tanulmányukból, amelyben összefoglalják a közlekedés területén várható trendeket, újításokat. A lényeg: mára eljutottunk oda, hogy kizárólag az információ- és kommunikációs technológia újdonságainak segítségével javítható a közlekedés hatékonysága, kapacitása, biztonsága.
Kezdjük is mindjárt ez utóbbival! A közeljövő autóiban kiemelt szerepe lesz a biztonságnak: a gépkocsik például maguktól reagálnak majd a vészhelyzetekre. Kormányukat nehezebb lesz elforgatni, ha veszélyesen közelednének egy másik járműhöz, felkeményedő gázpedál figyelmezteti a sofőrt a követési távolság betartására, sőt, veszély esetén, önálló életre kelve, némi korrekciót is végrehajtana az autó. A gépkocsik egyébként egymással is kommunikálni fognak, s még az úthálózattal is cserélnek információkat.
Jó hír a „zöld hullámok” kedvelőinek: hamarosan megjelennek azok az intelligens rendszerek, amelyek valós időben követik majd nyomon a forgalmi helyzetet, s ennek megfelelően irányítják a forgalmi lámpákat, miközben a vezetők folyamatos tájékoztatást kapnak a javasolt (elkerülő) útvonalakról. Talán a nem is olyan távoli jövőben a hangvezérlés is általánossá válik: a sofőr szóban utasíthatja autóját a legfontosabb tennivalókra, s időnként a gépkocsi is visszaszól: szóban, hang-, illetve fényjelzésekkel közli a fontos információkat.
A tömegközlekedésben résztvevők sem maradnak ki az informatika áldásaiból: a mobiltelefonjukra kapnak majd információkat a buszok, vonatok érkezéséről, ám az információáramlás fordított irányban is működni fog: a közlekedési vállalat az utazóközönség tartózkodási helye alapján, rugalmasan tervezheti járatainak sűrítését (reméljük, ez alól a BKV sem lesz majd kivétel).
A légi közlekedést érintő változások körvonalait is felvázolták az IBM szakemberei: informatikai rendszerek osztják el a reptéri kapukat, a ki- és beléptető rendszereket, mindig az aktuális terhelés függvényében. Az egyesített légitársasági/repülőtéri rendszerek pedig számottevően lecsökkentenék a csomagkezeléssel kapcsolatos tévedéseket, hibákat, de úgy, hogy közben száz százalékosan megfelelnének az egyre szigorúbbá váló biztonsági követelményeknek.