Az eset már 2005 óra húzódik, de csak most ért el bírósági szakaszba. Persze nem ez az egyetlen: a 2003-ban meghirdetett zéró tolerancia-elv óta, a RIAA több mint húszezer magánszemélyt  perelt be, különféle zeneszámok internetes megosztásáért illetve letöltéséért. 

A szóban forgó esetben, a RIAA 3.9  millió dolláros kárigényt állapított meg, mivel egy Minessotában élő anyuka, név szerint Jannie Thomas, 2005-ben mintegy 1000 darab zeneszámot osztott meg a Kazaa fájlcserélőn keresztül. Érdekesség, hogy a több mint ezer MP3-ból, csak mintegy 26 darab zeneszám tartozott a RIAA licensze alá. A per megnevezése hivatalosan Virgin v. Thomas, ennek ellenére nemcsak a Virgin perelte be a harmincas éveinek elején járó háziasszonyt. A teljes lista: Virgin Records, Capitol Records, Sony BMG, Arista Records, Interscope Records, Warner Bros. Records és UMG Recordings! Szegény kislány!

A RIAA annak ellenére, hogy sok zeneszám nem tartozott jogilag hozzájuk, a kárigénybe beleszámolta Jannie összes MP3 fájlját, dehát a szakértők már csak ilyenek. Miután az internetszolgáltatótól megkapta az IP címhez tartozó "zenetöltögető" felhasználó adatait, (ehhez ugyanis a szervezetnek joga van) a RIAA megvizsgálta Jannie megosztott mappáját, részletesen kielemezve a fájlokhoz tartozó metaadatokat (ID3-címke), úgy mint a dal neve, az előadó, a megjegyzések rovat, és az állomány tartalma. 

A fájlok közül számos pontosan megegyezett a már jó ideje nem működő Napster szolgáltatáson korábban fellehető dalok digitális „ujjlenyomataival”. Ezen ujjlenyomatokról (más néven hash) a RIAA azt állítja, hogy minden kétséget kizáróan azonosíthatók velük azok az MP3 állományok, melyeket fájlmegosztó alkalmazásokkal terjesztenek. Magyarán az illegálisan terjesztett zenei fájlok digitális ujjlenyomatait egy illető számítógépén található állományokéval összevetve a RIAA szerint megállapítható, hogy az ott tárolt anyag legálisan vásárolt CD-ről vagy az Interneten keresztül mástól került-e letöltésre. Az ujjlenyomatok használata mindenesetre kézenfekvőnek tűnik, mivel teljesen azonos MP3-fájlokat kizárólag másolással lehet létrehozni – köszönhetően az eltérő kódoló programok használatának, és a mintavétel során keletkező hibáknak.

Hogy miért pont Jannie-t szúrta ki a RIAA a több millió zene-cserélgető felhasználó közül arról nem nyilatkoznak. Valószínűleg csak véletlenül.