Amikor valaki helyi hálózatot alakít ki, egyre gyakoribb, hogy vezeték nélküli megoldást választ. Ennek előnyei mellett (nincs szükség falfúrásra, vezetékfektetésre, könnyű az új berendezések csatlakoztatása, nem kellenek helyhez kötött számítógépek) sokan hajlamosak elfelejtkezni arról, hogy az ilyen hálózatokat gondosabban kell védeni az illetéktelen behatolókkal szemben.  Sokszor még csak nem is ellenséges szándékkal csatlakoznak idegenek a hotspotunkhoz, csak éppen valaki útközben a laptopjáról vagy a PDA-járól szeretné elolvasni a leveleit és megnézni kedvenc weboldalait.
A WiFi hálózatok megtalálásához nincsen szükség különleges eszközökre. Sok nyilvános helyen, vendéglátó egységben, középületekben tábla vagy felirat hirdeti, hogy a közelben hotspot található. A cégek vagy magánszemélyek hálózatát egy kicsit már nehezebb meglelni, azonban a legtöbb WiFi eszközzel ellátott számítógép automatikusan fel tudja deríteni az elérhető vezeték nélküli csatlakozási pontokat, és nekünk már csak arról kell döntenünk, melyikhez csatlakozzunk.

Mikor érdemes próbálkozni?
A gépünkről elérhető WiFi hálózatokat első nekifutásra két csoportba oszthatjuk. Az egyikbe azok a hotspotok tartoznak, amelyek valamilyen titkosítást használnak. A listánkban ezek általában piros színnel jelennek meg, és mellettük láthatjuk a titkosítás rövidítését, ami WEP vagy WPA. Ezeket a hálózatokat nyugodtan elfelejthetjük, hacsak nem akarjuk törvénybe ütköző módon feltörni a titkosítást.
A másik csoportba tartoznak a titkosítás nélküli hálózatok, ezekhez, ha szerencsénk van, könnyen tudunk csatlakozni, és attól kezdve már internetezhetünk is. Azonban a gyakorlatban a titkosítás nélküli hálózatoknak is csak egy kis részéhez tudunk kapcsolódni, mert sok esetben úgynevezett MAC cím szűrést használnak, ami azt jelenti, hogy csak előre megadott hálózatikártya-azonosítóval rendelkező eszközök csatlakozását engedélyezik. Ennek kikerülésére léteznek ugyancsak törvénytelen módszerek, amelyekkel tetszőlegesen meg tudjuk változtatni saját gépünk MAC címét.

A pár kilométeres úton majdnem ezer hálózatot találtunk

Ha nem használnak sem titkosítást, sem MAC cím szűrést, akkor is lehet gondunk az „utcai” internetezéssel. Igaz ugyan, hogy a gépünk tud csatlakozni, azonban az üzemeltető úgy állította be a routert, hogy az nem ad automatikusan IP címet a számítógépünknek. Ekkor az lehet a megoldás, ha az automatikus helyett a kézi IP cím beállításokat választjuk és találunk egy olyan értéket, amit még nem használnak az adott hálózatban.

Hol érdemes próbálkozni?     
Egy olyan nagyvárosban, mint Budapest, rövid séta után jó eséllyel találunk vezeték nélküli hálózatot. A kérdés már csak az, hogy van-e vajon olyan is, amelyre szabadon csatlakozhatunk. Gyakran olvasni híreket arról, hogy egy-egy európai nagyvárost teljesen lefednek ingyenes WiFi-vel, és a hazai vidéki városok között is vannak már ilyenek. Budapesten még csak tervezik, hogy egyes kerületeket „WiFisítenek”, most azonban még magánszervezetek, gyorsétterem-láncok hálózataira számíthatunk.
De mi a helyzet a „rejtett”, vezeték nélküli hálózatokkal? Ezt szerettük volna mi is megtudni, így egy laptoppal autóba ültünk, és a belvárosban tettünk egy kört, miközben a KisMAC nevű programmal figyeltük, hol vannak hotspotok. 

A KisMAC fejlesztői kénytelenek voltak áttenni székhelyüket Németországból

Ezt a német szoftvert Németországban betiltották, pontosabban olyan törvényi szabályozás van, ami bünteti a titkosítást feltörő eszközök használatát (most egy svájci oldalon lehet elérni a fejlesztőket).  A KisMAC ugyanis nemcsak arra használható, hogy feltérképezzük vele a környék hálózatait, hanem ezek titkosítást is rövid idő alatt fel tudja törni. Mi természetesen erre a célra nem használtuk a programot, de a WLAN üzemeltetőknek nem árt tudniuk, hogy a kevésbé biztonságos WEP titkosítást egy közepes teljesítményű laptoppal akár 10 perc alatt fel lehet törni.

Kevesen törődnek hálózatuk biztonságával

Megdöbbentő eredmények
A tesztutat úgy terveztük, hogy ne csupán a város központi, sűrűn lakott és irodákkal teli részein vezessen át. A Nyugati pályaudvartól indulva a Városliget érintésével északnak vettük az irányt, és a kertvárosi részeken keresztül jutottunk el Káposztásmegyerig. A közel 10 kilométeres úton 40-50 km/h sebességgel haladtunk, így biztos sok hálózat kimaradt a mérésből, amit a gyors mozgás miatt nem tudott lekérdezni a program. Nos, még az ilyen mérési körülmények között kapott eredmények is felülmúlták minden várakozásunkat. 681 hálózatot találtunk! Ha ehhez még hozzátesszük, hogy egy helyben állva az első pár másodpercben megtalált pontoknak három-ötszöröse jelenik meg pár perces várakozás után, akkor ezen az útvonalon vélhetően több ezer WLAN működik.
A KisMAC program arra is képes, hogy a talált pontok adataihoz földrajzi koordinátákat csatoljon, ha külső GPS-t is csatlakoztattunk a számítógéphez.  Természetesem mi ezt is megtettük, egy Bluetooth műholdvevővel rögzítettük a hosszúsági és a szélességi adatokat. A program a teljes listát olyan formában is tudja exportálni, amelyet közvetlenül be tudunk olvasni a Googlel Earth-be, így később nyugodtan meg tudjuk nézni, hol jártunk, és milyen pontok voltak a környéken.

A bejárt útvonal a Google Eath-ön

A tesztút befejezése után sok érdekességet lehetett találni a mérési táblázatban. Például azt, hogy a felfedezett hálózatok háromnegyedénél a tulajdonos nem változtatta meg a wifi router gyári beállításait, így tucatnyi SMC, default, NETGEAR, linksys, GIGABYTE, belkin54g nevű hálózat van a listában. Ráadásul, aki nem változtatja meg a nevet, az úgy néz ki, hogy a titkosítás bekapcsolásával sem sokat törődik, mert a talált hálózatok majdnem fele teljesen védtelen. A másik fele is inkább a WEP módszert használja, amiről korábban már megírtuk, hogy nem jelent túlságosan nagy kihívást a hackereknek.

Egy-egy helyen több hálózatot is láthatunk

Tesztünk alapján kijelenthetjük, hogy Budapest igazi WiFi-paradicsom azoknak, akik útközben szeretnének egy kicsit internetezni. Arra azonban ügyeljünk, hogy erőszakos eszközökkel ne próbáljunk vezeték nélküli hálózathoz csatlakozni, inkább keressünk olyan hotspotokat, amelyeket tudatosan tesz nyilvánossá a tulajdonosa. Ilyen kezdeményezés például a FON vagy a WeFi, ahol a résztvevők kölcsönösen megosztják egymással a saját vezeték nélküli hálózatukat.