Egy nőpáciensünk rengeteg lazacot fogyasztott, hallotta ugyanis, hogy annak D-vitamin-tartalma véd a mellrák ellen. DNS-vizsgálata során azonban kiderült, nincs hajlama az emlőtumorra, így számára felesleges ezt az ételt erőltetni - érzékelteti a HVG-nek Michael Klentze, az anti-aging (az öregedés késleltetésének tudománya, HVG, 2004. július 31.) területén az amerikai Harvardon szakképesítést szerzett német orvos, milyen jellegű segítséget nyújtanak a müncheni intézete által hirdetett nutrigenomikai szaktanácsadás keretében. Kollégáival együtt úgy vélik ugyanis, hogy az "egyen fokhagymát szívinfarktus ellen, de messziről kerülje az édesítőszert, mert az rákot okozhat" típusú riogatásoknak vajmi kevés hasznuk van, mivel végső soron az egyéni génállomány dönti el, hogy mi használ, és mi árt. Bár orvosi körökben általában osztják ezt a nézetet, Klentzéék a világon azon kevesek közé tartoznak, akik a szakcikkeken túl a dietetika területén már a gyakorlatban is alkalmazni próbálják a személyre szabott gyógyászatot.

A nutrigenomika tudománya az emberi géntérkép 2001-ben befejezett megrajzolását követően született, és arra az alapvetésre épül, hogy az élelmiszerekben lévő tápanyagok befolyásolni képesek 26 ezer génünk közül számos működését (genetikai műszóval: kifejeződését). A tejtermékekben és a májban található A- és D-vitaminoknak vagy a hideg vizű tengerek halaiban felfedezett Omega-3 zsírsavaknak például aktiváló hatásuk van - mondja Klentze -, míg az előbbiek különféle tumoros megbetegedések kitörését gátolhatják, utóbbiak a szívbetegségeket odázhatják el. Sőt, a húsban lévő B12 vitamin vagy a spenótban és az élesztőben meglévő folsav bizonyos gének megreparálására, hibáik kijavítására is képesek. "Megfelelő táplálkozással elő lehet hívni a génekben szunnyadó lehetőségeket, akárcsak a mobiltelefonból a telefonszámokat" - illusztrálja az új tudományos irányzat lehetőségeit a HVG-nek Biró György, az Orvostovábbképző Egyetem Közegészségtan tanszékének nyugalmazott tanára.

Empirikus tapasztalatokból, illetve az 1970-es évektől rendszeressé váló, kontrollcsoporttal végzett vizsgálatokból azt eddig is tudni lehetett, hogy az ételek életet menthetnek: ma már egyetemi tananyag, hogy az érelmeszesedés megelőzésében lényeges, ha a bevitt táplálék energiatartalmának kevesebb mint 30 százaléka származik zsírból. A kutatók tudják ugyanakkor, hogy a széles körben elterjedt étkezési tanácsok általában csak a többségre hatnak, és igen sok - teljes részletességgel mindmáig feltáratlan - tényezőtől függnek. Ismeretes például, hogy a konyhasó az emberiség 10-20 százalékánál még mértéktelen fogyasztás esetén sem emeli a vérnyomást.

A müncheni Klentze-intézetet felkereső, magukat egészségesnek gondoló személyeknek az egyénre szabott prevenció első lépéseként DNS-analízist készítenek a nyálmintájukból. Ebből valószínűsítik, milyen betegségre hajlamosító génállományuk van. Ezután kaphatnak csak tanácsot - magyarázza Klentze, hozzátéve, hogy a vizsgálatok eredményei az eddigiekben náluk igen gyakran valószínűsítettek vastagbélrákot. (Magyarországon e betegségtípust a halált okozó daganatos megbetegedések között második leggyakoribbként tartják számon, 2005-ben az összes haláleset mintegy bő két százalékánál állt ez a háttérben.) Ezeknek a "betegeknek" egyebek mellett a vörös hús fogyasztását tiltják meg, arról ugyanis számos kutatás bizonyította be, hogy rizikófaktor lehet. Az ilyen és ehhez hasonló tanácsokat igen borsos áron, akár ezer euróért osztogatják, amit pácienseiknek maguknak kell állniuk, mivel az unikális terápiát a biztosítók nem finanszírozzák.

Igen nagy az e szakterülettel foglalkozók felelőssége, mivel "a nutrigenomika még csak a kutatás fázisában van" - állítja Biró György, aki az Élelmiszervizsgálati Közlemények című szaklapban nemsokára a magyar kutatókkal is megismerteti a tudományágat. Bár abban egyetértettek a HVG által megkérdezett szakértők, hogy a nutrigenomikának kiemelkedő szerep fog jutni a 21. századi gyógyászatban, ez a korszak szerintük még odébb van, mivel "maga a genomika, a gének és elsősorban azok kölcsönhatásainak vizsgálata is csak gyerekcipőben jár" - így Falus András, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének vezetője. "A gének kifejeződésének szabályozása rendkívül összetett folyamat, génenként más és más a szabályozó rendszer. Ugyanabból a táplálékból származó anyagcseretermék az egyikre kevésbé, a másikra viszont fokozottan hathat, de az egész bonyolult rendszerrel még csak ismerkedünk" - jelzi a Klentze-intézet szolgáltatásával kapcsolatos aggályait Falus.

Kap egyéb kritikát is az intézet. Nemcsak azért, mert tulajdonképpen egy csupán feltételezett betegségről ad diagnózist, hanem azért is, mert a szakmabeliek szerint a gének csak egy részének lehet táplálkozással felturbózni a "kifejeződését". Azt például már tudják a kutatók, hogy az érelmeszesedésben ludas zsírsejteket ki lehet cselezni az étkezéssel (mondjuk halolajjal blokkolva aktivizálódásukat), az immunsejteket viszont a tudomány mai állása szerint csak kevéssé lehet táplálékkal mozgósítani.

A helyzetet bonyolítja, hogy a prevencióként bevetett étellel is lehetnek gondok. "Az élelmiszerek összetevőinek minősége ezer dologtól függ: kezdve azzal, hogy milyen körülmények között termelik, dolgozzák fel, tárolják őket" - mondja Biró professzor. Az pedig további kérdés, hogyan reagál majd a nutrigenomika tudománya azokra a kihívásokra, amikor például egy már egészségesként számon tartott koszt mellékhatására derül fény. Ez történt a szójafehérje, illetve a szója fitoösztrogén nevű vegyületével, amelyről évek óta tudott, hogy a felnőtt szervezetben segíthet az emlőrák megelőzésében. Ugyanakkor nemrégen felmerült, de bizonyítást még nem nyert: ugyanez az anyag csecsemőtápszerben fogyasztva később a nemi szervek tumoros megbetegedését eredményezheti.

SINDELYES DÓRA