Ez az elv nem alkalmas arra, hogy segítségével a radarok számára észlelhetetlen repülőgépek épüljenek. Az elképzelés megvalósítása zsákutcába juttatná a katonai repülőgépek fejlesztését. Így vélekedtek a szovjet légierő illetékesei arról az 1962-ben írt tudományos cikkről, amelyben az akkor 31 éves elméleti fizikus, Pjotr Ufimcev azt állította, hogy ha különféle eszközöket, köztük repülőgépeket megfelelően beállított sík lapokkal vonnak be, azok gyakorlatilag láthatatlanná válnak a radarok számára. A hadsereg annyira használhatatlannak tartotta a rengeteg számítást feltételező és repülésre alkalmatlannak tűnő formájú gépet eredményező ötletet, hogy hamarosan feloldotta a cikk titkosságát, és Ufimcev tanulmánya később a Szovjetszkoje Ragyijo című szaklapban is megjelenhetett.

Tervének kudarca után Ufimcev egészen 1990-ig átlagos szovjet tudósnak számított, egy állami kitüntetést leszámítva nem kapott semmiféle komoly elismerést munkahelyén, a moszkvai Rádióelektronikai Intézetben. Egy évvel a Szovjetunió 1991-es szétesése előtt azonban lehetősége nyílt arra, hogy részt vegyen egy nyugat-európai tudományos tanácskozáson, ahol legnagyobb meglepetésére az amerikai tudósok lecsaptak rá, s közölték vele: az USA-ba a hetvenes években eljutott tanulmányának fontos szerepe volt abban, hogy az amerikaiak végül megépítették a maguk lopakodóit, az F-117A-s, illetve a B-2-es harci gépet.

Az orosz televízió Rosszija csatornáján a múlt héten bemutatott dokumentumfilmben a lopakodó kifejlesztésén munkálkodó amerikai tudóscsapat több tagja, köztük Ben Rich, a Lockheed kutatócsoportjának vezetője is többször hangsúlyozta: egyik kollégájuk akkor mutatta meg nekik Ufimcev dolgozatát, amikor éppen nemigen tudták, merre lépjenek tovább a lopakodó megépítése felé. A nem várt helyről jött súgás révén viszont felgyorsultak a kutatások, és a Lockheed a hetvenes évek közepén megkezdte a "Reménytelen Gyémánt" néven is ismert program megvalósítását, azaz a szokatlan formájú, fedélzeti számítógépek nélkül repülésre alkalmatlan F-117A típusú gép megépítését.

Ufimcev 1990-ben rövid gondolkodás után elfogadta az amerikaiak meghívását, és közel két évtizede az Egyesült Államokban él, jelenleg a Kaliforniai Egyetemen oktat. "Hiányzik a hazám, ám anyagi okokból nem megyek haza. Az unokáim oktatása annyi pénzbe kerül, hogy nem tudnánk megélni az oroszországi fizetésemből" - magyarázta Ufimcev a Rossziján vetített filmben.

A lopakodók első tömeges bevetésére egyébként az Irak elleni 1991-es öbölháború idején került sor, és az első veszteséget 1999 márciusának végén, a Szerbia elleni légi háború első napjaiban volt kénytelen elkönyvelni az amerikai hadsereg. A 8 kilométer magasan repülő gépet - legalábbis a lopakodót megsemmisítő két rakétát kilövő Dani Zoltán magyar nemzetiségű jugoszláv tiszt elmondása szerint - azért sikerült észlelni, mert a radarkezelők parancsnokuk utasítására megváltoztatták a beállításokat, s így láthatóvá vált a bombázó helyzete. Azt, hogy pontosan milyen változtatásokról volt szó, érthető módon sem a jugoszlávok, sem az amerikaiak nem kötötték a közvélemény orrára. Ugyanakkor érdekes lehet, amit Ufimcev a Rosszijának mondott: "Mivel az F-117-esek alapvetően nem elnyelik, hanem szétszórják a radarhullámokat, csak az a lokátor nem észleli a visszaverődő hullámokat, amely kibocsátotta azokat. Ha olyan rendszert építenek ki, amelyben az egyik radar által kibocsátott és a célrepülőről visszavert jeleket egy másik állomás észleli, a lopakodók láthatóvá válnak."

Ufimcev megítélése egyébként nem egységes Oroszországban. A szinte már a szovjet időkre emlékeztető, az amerikaiakat leginkább tehetetlen, ám agresszív társaságként bemutató dokumentumfilm fő üzenete az volt, hogy ha nem lettek volna az oroszok, nem lett volna amerikai lopakodó sem. Ufimcev egyik volt kollégája, Andrej Lagarkov, az orosz lopakodók fejlesztésén munkálkodó Alkalmazott és Elméleti Elektrodinamikai Intézet igazgatója szerint viszont az USA-ba távozott tudóstársa nem sokat tett az amerikaiak érdekében. "Az egész történet nem egyéb, mint mítosz, és az amerikaiak mindenkinél nagyobb mesterei a félrevezetésnek. A hidegháború idején bevett szokás volt, hogy az ellenfelek igyekeztek azzal is idegesíteni a másikat, hogy azt állították, annak orra elől loptak el egy-egy fejlesztést. A valóságban azonban sok atyja volt a lopakodónak, az oroszok mellett az amerikaiak is komoly eredményeket értek el" - mondta Lagarkov a Rosszijszkaja Gazeta moszkvai lapnak adott nyilatkozatában.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA