A torrent olyannyira nem illegális, hogy több cég is torrent alapú klienseket használ, hogy frissítéseit eljuttassa a felhasználókhoz (torrent alapokon működik például a World Of Warcraft frissítője is, így terjesztve javítócsomagjait a több mint tízmillió felhasználónak.) 

A torrent tehát nem illegális, a felhasználók azonban „gondoskodtak” róla, hogy a torrent alapú tartalom több mint kilencven százaléka illegális legyen… Nem csoda tehát, ha egy átlagos felhasználónak a „torrent” szóról a „kalózkodás” jut eszébe. A torrentnek van azonban egy nagy hátránya: ha nem gondoskodunk önmagunk „elrejtéséről”, akkor letöltés/feltöltés közben az IP címünk látható – s ez bizonyos esetekben igencsak hátrányos lehet. Nem titok, hogy a RIAA  és egyéb jogvédő szervezetek hajlamosak „csapdákat” állítani, azaz ők maguk osztanak meg illegális(-nak látszó) torrenteket, majd egyszerűen figyelik, hogy kik és honnan próbálják meg letölteni azt. Bár ez az eljárás körülbelül olyan, mintha a földre dobnánk egymillió forintot az újpesti aluljáróban, majd figyelnék, hogy ki viszi haza, és az illetőt lecsuknánk lopásért – de hát a „torrent háborúban” sok minden megengedett, lásd. előző írásunkat a témáról.

A 24 c. filmsorozat összes epizódja a Rapidon – egy epizód kb. 3 perc alatt töltődik le

Bár a torrent népszerűsége még csak pár éve tart, az élelmes fájlcserélők máris találtak maguknak másik, biztonságosabb és főleg gyorsabb felületet. Nem is egyet…

A Rapidshare egy német tulajdonú, Svájcban elhelyezett úgynevezett „server-cluster”, eredeti célja: nagyméretű fájlok tárolása és gyors letöltése. Tulajdonképpen egy virtuális merevelemez, annak viszont jó nagy: pillanatnyilag 4.5 petabájt adat található rajta, de igény szerint bővítik. Feltölteni bárki tud bármit – letölteni is, igaz, ha nem fizetünk elő a Rapidshare szolgáltatásra, akkor csak egy szálon tölthetünk. Ha viszont előfizetünk (az előfizetés jelképes összeg: öt euró ráadásul Paypal-on keresztül is intézhetjük) akkor nyolc szálon tölthetünk, minden szálon nagyjából 900k/s sebességgel.  Sőt, működik egy pontrendszer is, melynek keretében, minél többen töltik le az általunk felpakolt dolgokat, annál több "pontot" kapunk: ezekért a pontokért cserébe később rapid-előfizetést kaphatunk, tehát még az öt eurót is megspórolhatjuk, ha ügyesek vagyunk... 

A feltöltés roppant egyszerű: maximum 100 Mbájtos fájlokat tölthetünk fel (ha egy fájl nagyobb, akkor 100 Mbájtos darabokra bontjuk, egyszerű…) teljesen ingyen. Szóval bárki felrakhat, bármit. Erre az élelmes crackerek és fájlcserélő-fanatikusok is rájöttek, így a Rapidshare (becenevén „rapid”) gyorsan a legnépszerűbb fájlcsere-szerverhálózattá vált. Tekintve, hogy a letöltési sebesség iszonyú gyors (ellentétben a torrent „hol megy, hol nem” sebességével), ráadásul „rapidék” az IP címünket sem fogják kiadni Svájcból, a rapid pillanatok alatt elterjedt.

Az utóbbi két évben az eddigi torrent-release (azaz a torrent-en keresztül „megjelentetett” játékok, filmek és zenék) nagyjából fele már rapidon is megjelent, és ez a szám csak növekszik. Ráadásul a Rapidshare, egy webes letöltési felület, ahol csak egy klikk-re van szükség, és máris jön az anyag: a kezdő felhasználók számára ez jóval vonzóbb, mint a kezdők szemében kicsit körülményes torrent szöszmötölés.

Akár forintért is előfizethetünk a Rapidshare-re, ha nincs netes fizetésre alkalmas kártyánk

Hogy mit szól mindehhez a Rapidshare? Semmit: köszönik szépen jól vannak, ráadásul jogilag támadhatatlanok: hiszen ők csak a háttértárat és a sávszélességet biztosítják, arról már nem tehetnek, hogy a felhasználók mit töltenek fel-, illetve le. Ráadásul a rapid nem kereshető: a 4.5 petabájtnyi anyaghoz csak akkor juthatunk hozzá, ha tudjuk a közvetlen Rapidshare linkeket, ezeket azonban a cég, nem teszi elérhetővé (ezért nem lehet rajta keresni) – így jogilag ők teljesen „tiszták”. De akkor hogy találják meg a felhasználók ezeket a rapid-linkeket?

Nos, a felhasználókat sem kell félteni: erre szakosodott fórumokon teszik közzé a legújabb játékok, filmek és zenék „rapidos linkjeit”, sőt, az élelmes felhasználók több úgynevezett „rapidsearch” szolgáltatást is üzemeltetnek. Ezekek a keresők hasonló alapon működnek, mint pl. a torrent fájlok között kereső PirateBay, (release-k között keresnek) csak nem torrenteket találnak, hanem a Rapidshare óriási adatbázisát fésülik át. A legnépszerűbbek a különféle fórumok, hiszen így szakosodni tudnak: van fórum, ahol csak a legújabb játékok „rapidlinkjei” vannak, van ahol csak régi játékok… máshol a zenék és máshol a sorozatok. Ezekből a fórumokból több ezer van, és ha egy megszűnik tíz másik lép a helyébe, betiltásuk tehát gyakorlatilag lehetetlen, ráadásul nehéz is rá jogi alapot találni: hiszen a fórumok csak a linkeket közlik egy-egy szoftverhez/filmhez, magát az adatot nem tárolják, és a linkek közlése pillanatnyilag még nem illegális…

Ha ez még nem lenne elég, a sávszélességre éhes fájlcserélők a többi, rapidhoz hasonló szolgáltatásra is rászabadultak: bár a rapid a király, erősen kapaszkodik felfelé a trónra a megaupload, ami ugyanazon az alapon működik mint a Rapidshare, és lassan ugyanannyi illegális anyag található rajta. De feljövőben van a többi ilyen jellegű szolgáltatás is, pl. megashares, filefactory, depositfiles, netload, és még sorolhatnánk. Sőt már van „magyar rapidshare” is, egy nagyon jól megvalósított, stabil és gyors rapid-klón.

A rapid-mánia egy érdekes példa arra, amikor egy legális és jó kezdeményezés (webes fájltárolás és letöltés) pillanatok alatt „illegálissá” válik… illetve mégsem, hiszen a szolgáltató nem tehet róla… illetve mégis… illetve mégsem… hogy is van ez?