szerző:
techline.hu
Tetszett a cikk?

Valószínűleg kevesen szállnak vitába a megállapítással, miszerint: a...

Valószínűleg kevesen szállnak vitába a megállapítással, miszerint: a játékok alapján készült mozifilmek szinte minden esetben gagyik, jobb esetben alulról súrolják egy „nem játék alapján készült” B-kategóriás film szintjét. Tisztelet persze a kivételnek: Hitman, Resident Evil és társaik – van néhány (mondhatni, „nagyon néhány”:) üdítő kivétel. 

A legtöbb átírat azonban borzasztó – ennek ezernyi oka lehet, kezdve onnan, hogy a játékok dramaturgiai felépítése teljesen más, mint amit egy mozifilm kíván, (az "interaktív történetmesélés" vs. "nem interaktív mesélés" örök problémája, ugyebár…)  sőt ami egy játékban „grafikailag” látványos és szuper, az a mozinéző „elfásult” szemei előtt lehet, hogy érdektelenné válik. Lásd, Lara Croft, aki a számítógépes „baltával faragott” kockafejű szereplők között a legszexisebb hős volt, a mozivásznon azonban nem más, mint egy rövidnadrágban ugráló, agyon-botoxozott  szájú színésznő.

Ami jó a monitoron, az tehát nem biztos, hogy jó lesz vászonra kerülve is – lássuk, a tíz legrosszabbul sikerült adaptációt, a kevésbé szörnyűektől az abszolút nyertes (vesztes) irányába haladva. És igen, igen: szóba kerül majd Uwe Boll is.

10. Final Fantasy: The Spirits Within (2001)

Az FF sorozat mindegyik darabja, a világ legjobb RPG (szerep)játékai között szerepel. Valószínűleg pontosan ez a nagyszerűség az oka annak, hogy szinte lehetetlen filmre vinni azt a kifinomultságot és nagyszerűséget, amivel a Final Fantasy játékok bármely epizódja játékosok generációit varázsolja el, és „szippantja magába”, mind a mai napig.

Egészen nézhető

A Hironobu Sakaguchi által rendezett verzió azonban még így is a legjobb próbálkozás: bár a kritikák vegyesek voltak (azzal mindenki egyetértett, hogy a film meg sem közelíti a játékok által nyújtott élményt), a Sony agresszív reklámkampányának és a kifinomult operatőri munkának és képi világnak köszönhetően a film anyagilag csak „kicsit” bukott – 127 millió dollárba került, és 85 millió dollárt hozott.  Ráadásul a zenéje is (Eliot Goldenthal) elég jó volt.

09. Mortal Kombat (1995)

A Mortal Kombat sorozat megfilmesítése nehéz feladat lehetett: tekintve, hogy a játék tulajdonképpen egy játéktermi „verekedős” klasszikus (két figura üti egymást, mígnem az egyik el nem halálozik), a történet és a karakterfejlődés terén erős kihívások fogadták a forgatókönyvírót. A kihívások nyertek, az író vesztett: a Mortal Kombat film története még rosszabb, mint magának a játéknak a „története”, bármennyire is valószínűtlennek tűnik ez a játék ismeretében.

Izgalmas idomok - minek ide forgatókönyv?

Hogyan került mégis az „előkelő” kilencedik helyre? Nos, a válasz egyszerű: az alkotók jelen esetben tudták, hogy mivel van dolguk: a rendező Paul W. S. Anderson nem is akart „epikus” filmet gyártani a játékból, ellenben a zene és a verekedések és pofonok elég nézhetőek. A mozi nem akar több lenni, mint ami az alapanyagban volt, így borzasztó helyett végül is egy gyengécske- ám nézhető és fogyasztható verekedős-akciófilm lett. 1997-ben készült egy folytatás is Mortal Kombat: Annihilation címmel, hasonló színvonalon.

08. Wing Commander (1999)

A játék forradalmasította a PC-s játékipart (főleg az interaktív mozi-betétek használatával), a film nem forradalmasított semmit, ellenben szerepel benne Freddie Prinze, Jr. aki ugyan nagyon jóképű, ezért az amerikai kislányok szeretik – de azért nem egy Jack Nicholson vagy Al Pacino.

...avagy: hogyan rontsunk el egy klasszikust!

A legtöbb kritika a filmet azzal kapcsolatban érte, hogy a Wing Commander sorozat kiváló képi világát teljesen átalakítottak „hollivúdi” mintára – és ez bizony hiba volt. A film nyálas, kiszámítható, nagyon amerikai, és nagyon unalmas, ellentétben a játékkal, ami elég színvonalas Sci-Fi volt, sajátos képi világgal.  De aki szerette a játékot, az egyszer (talán) végig tudja nézni. 

07. DOOM (2005)

Minden idők leghíresebb számítógépes játékát megfilmesíteni egyszerűen nem szabad. Mint ahogy nem szabadna minden idők leghíresebb klasszikus zeneművéből (Beethoven: Örömóda) rap-számot mixelni sem. Sajnos mindkettő megtörtént: Az örömóda dallamaira bizony „ráreppeltek” a zenészek (nem teszünk linket, a komolyabb esztétikai károsodást megelőzendő, akit érdekel guglizza meg:) és bizony a DOOM-ból is készült egy film. Film-szerűség. Film-képződmény.

DOOM - így buknak el a legendák...

Könnyű lenne Andrzej_Bartkowiak rendezőt hibáztatni a végeredmény miatt, azonban ezt ne tegyük: a dologról maga a DOOM, illetve a bevezetőben már kifejtett ellentmondás tehet- a DOOM-nak (mármint a játéknak) egész egyszerűen nem volt története. Ellenben motoros-fűrésszel apríthattunk benne démonokat. Ember legyen a talpán aki ebből filmet csinál -   az sem tett jót a mozinak, hogy nem voltak benne „húzó” sztárok, egyedül talán a Ben Daniels, de sajna ő is csak B-kategóriás. A DOOM és QUAKE rajongók nemes egyszerűséggel kiröhögték a filmet, a szélesebb közönség viszont nem értette az utalásokat.

06. House Of The Dead (2003)

A lista vége felé közeledvén, szinte mindegyik film a kultikus (kultikus utálatnak és megvetésnek örvendő), a világ legrosszabb rendezőjeként számon tartott Uwe Boll mester reportorájából kerültek ki. Uwe Boll szinte mágikus figura az internetező körében (amolyan Uhrin Benedek csak zeneszámok helyett filmekkel) – sokan gyűjtik a filmjeit, és könnyesre röhögik magukat egyes jól sikerültebb darabokon, sőt van ,aki az „olyan rossz, hogy már jó” elmélet híveként egyenesen Uwe-rajongónak mondja magát. Tény, hogy a mester képes még a jó alapanyagokat is teljesen elrontani – jelen sorok írójával például megesett az, ami ezelőtt még sohasem: a House of The Dead című művet egyszerűen nem sikerült végignézni. Pedig a „zombis” filmeket szeretem, az azonos című játék mind a három epizódját többször is végigjátszottam, játékteremben és otthon is – de a filmet valahogy csak nem sikerült végignézni. 

Több kommentárt nem is érdemel a dolog: mindenki szerezzen be egy példányt, és nézzen belőle annyit, amennyit tud – egy életre szóló negatív élmény lesz.
Hogy a hajdanán ígéretes karrier előtt álló Jürgen Prochnow miért vállalt szerepet ebben a borzadályban az rejtély – rajta kívül azonban nincs is igazi „színész” a filmben.

05. Alone In The Dark (2005)

Szintén egy klasszikus játék – szintén Uwe mester boszorkánykonyhájából. A művet Stephen Dorff miatt néztem végig, mivel jó színésznek tartom – sajnos azonban ő sem tudta megmentetni a tipikus Uwe Boll kézjegyeket magán viselő filmet.

Hogy lennél egyedül a sötétben Uwe Boll!

A szóban forgó kézjegyek konkrétan: valószínűleg kétszáz dollárért szerződtetett egyetemisták, mint szereplők (kivéve Dorff), nulla dialógus, nulla szinészí játék és beleélés, forgatókönyv mint olyan nem is létezik (a mai napig rejtély, hogy miről szól a film), valamint az egész produckión érződik az „olcsóság”, a díszletektől kezdve a kellékeken át a világításig. Ha valaki szereti az „amatőr-filmes” hangulatot esetleg tehet vele egy próbát, de persze erre ott vannak az igen remek és tehetséges amatőr filmek, nézzük inkább azokat. Nagy kár, mivel maga a játék igen kimagasló túlélő-horror volt, iszonyú jó hangulattal és nagy „megijedésekkel”. Jó filmet lehetett volna belőle készíteni – persze, csak ha Uwe mester nem teszi rá mancsait. De rátette, szóval haladjunk is tovább…

04. Bloodrayne (2006)

A Bloodrayne egy közepes minőségű akciójáték, ami azonban kiemelkedővé tette, az a hangulat (egy vámpír-lányt irányítani egy játékban, nem mindennapi dolog), és persze maga a főszereplő: Bloodrayne, aki szexis, akrobatikus, és különben is nagy pengéket visel jegygyűrű helyett, ami már félig elég is a sikerhez.

Végülis hasonlít. Valamennyire.

Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a játékban a főhős csilli-villi tapadós bőrszerkót visel, és mindenhol ömlik a vér – tuti a siker! Tuti is lett – a Bloodrayne (játék) igen szép eladásokat produkált, és a kritikák is pozitívak voltak – egy jó kis akciójáték, látványos mozdulatok és csini főhős. Szinte kiabál a megfilmesítés után – hiszen ezt el sem lehet rontani, isteni akciófilm-alapanyag! … kiált fel a mozirajongó néző, majd amikor meglátja a cím után az „Directed by Uwe Boll” feliratot, akkor már kezdenek kétségei lenni… A kétségek az első húsz percben bizonyosságot nyernek – a film unalmas, sokat próbál lopni a Mátrix-ból (sikertelenül), a főszereplő hölgy (Kristinna Loken)  pedig szép is, karcsú is, csak éppen nem színésznő hanem modell. Ez pedig nem kifutó hanem film.

03. Super Mario Bros (1993)

Bob Hoskins, Dennis Hopper – micsoda nevek! És mégis – így is el lehet rontani egy filmet (pedig kivételesen ezt nem Uwe Boll , hanem a tök ismeretlen Rocky Morton rendezte).

Ezt most miért kellett?

A „Márió játékokat” mindenki ismeri – egy kis figura ugrabugrál a képernyőn, és a bónuszpontokat „lefejelve” halad pályáról-pályára, miközben úgy semlegesíti a gonosz csigákat és egyéb ellenségeket, hogy a hátukra ugrik. A játék maga nagyjából ennyi –platform játéknak nem rossz, de egy filmhez mindez kevés. Kevés is lett.

02. In the Name of the King: A Dungeon Siege Tale (2007)

Ismét Uwe Boll remekműve – a Dungeon Siege egy remek kis akciójáték volt, a film pedig remek példa arra, hogy hiába a fantasy-környezet, hiába szerepel benne Jason Statham, hiába adnak „cameo” szerepeket Ray Liotta és Burt Reynolds számára, Uwe mester képes ezt is elrontani. El is rontotta, sőt megint belerakta a filmbe Kristinna Loken-t, mert „szőke nő minden filmben kell hogy legyen!”. Valahol a nézhetetlen, és a „kínomban röhögök” kategória határán helyezkedik el a mű, csak elvetemült Dungeon Siege rajongóknak ajánlott, de ha jobban belegondolunk akkor nekik sem.

01. Postal (2007)

A világ egyik legbotrányosabb játéka a Postal, lásd. „Minden idők legbotrányosabb számítógépes játékai „ c. írásunkat. Ebben a játékban ártatlanokat gyilkolhatunk az utcán, lepisilhetjük a járókelőket, vagy éppen lángszóróval gyújthatjuk fel a gyerekeket és a kismamákat. Ráadásul mindehhez nem társul „történet vagy motiváció – a Postal játékoknak nincs története és sztorija. Hogy ebből minek filmet csinálni, az jó kérdés – mindenesetre itt van, megszületett, természetesen Uwe Boll rendezte, és természetesen nézhetetlenül rossz. Játéknak is rettenetes volt, mindezt azonban filmben végignézni, ráadásul úgy, hogy mindez „komédia”-ként van reklámozva és tálalva… hát igen erős türelem és higgadtság szükséges ahhoz, hogy végig tudjuk nézni a művet.

Viccelődés és a 9/11.... nem jó párosítás.

A film (többek között) igen erős negatív kritikákat kapott azért is, mivel ez az első (és idáig egyetlen) alkotás, mely gúnyt űz a 2001. szeptember 11-ikei tragédiából is. A film akkora bukás, hogy egészen pontosan 142,761 dollárt jövedelmezett az egész világot beleértve, és 18 millió dollárba került.

A listának nincs vége – hamarosan megfilmesítik a Pacman-t is, szóval nem maradunk borzongás nélkül a jövőben sem.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
techline.hu Tech

A világ 10 legrosszabb játéka

A kirobbanó sikerekről mindig hallunk (gondoljunk csak a napokban megjelent GTA IV-re, ami minden eddigi...

Több tízmilliárdból vásárolna kínai és orosz vakcinát a kormány, Szijjártó megy majd értük

Több tízmilliárdból vásárolna kínai és orosz vakcinát a kormány, Szijjártó megy majd értük

Pénzt kapnak a román háziorvosok, ha rábeszélnek valakit a koronavírus elleni védőoltásra

Pénzt kapnak a román háziorvosok, ha rábeszélnek valakit a koronavírus elleni védőoltásra

Szerbiába már szombaton jön egymillió kínai vakcina

Szerbiába már szombaton jön egymillió kínai vakcina