A brit Daily Mail online kiadásának értesülései szerint a dán Houvig városához közel a parton álló bunkereket két kilenc éves fiú találta meg, akik arra lettek figyelmesek, hogy a homokbuckákból között láthatóvá vált a vastag betonborítás. A két gyerek szólt szüleiknek, akik értesítették a hatóságokat.

A feltárás során páratlan – és kiváló állapotban fennmaradt- leletre bukkantak a régészek. A Hitler által építtetett, 7000 bunkerből álló Atlanti Fal részét képező három bunkerben számos használati tárgyat úgy találtak meg, ahogy a katonák otthagyták azokat. A leletek között volt például dohánnyal tömött pipa és egy fél üveg pálinka is.

Az Atlanti Fal Norvégiától egészen Dél-Franciaországig húzódott, ám a legtöbb bunkert a háború után kifosztották, vagy megsemmisítették. A houvigi bunkereket még időben betemette a homok, így érintetlenül álltak az elmúlt évtizedekben.

A kiérkező archeológusok óvatosan felnyitották a bunkerek ajtaját és ugyancsak meglepődtek, hogy mennyi mindent rejtenek belső helyiségeik.

„Elképesztő látvány volt” – nyilatkozta a Daily Mailnek Jens Andersen, a Hanstholm múzeum kurátora. „Teljesen bútorozott szobákat, ágyakat, székeket, asztalokat találtunk, valamint kommunikációs eszközöket és az itt élő katonák személyes tárgyait.”

„Mintha a nácik tegnap mentek volna el innen” – tette hozzá Tommy Cassoe szakértő. „Mintha egy piramis belső kamráiba léptünk volna be, lélegzetelállító volt.”

Az archeológus csapat néhány nap alatt ürítette ki a bunkerből az ott raktározott ruhákat, rangjelzéseket, vizes és mustáros üvegeket, tintatartókat, Hitlert ábrázoló bélyegzőket, gyógyszereket, kulcsokat, szerszámokat és egyéb tárgyakat. A leleteket a parttól 20 kilométerre található Oelgod múzeumba szállították további vizsgálatokra.

„Általában a korra jellemző tárgyakat nem találjuk meg ennyire jó állapotban” – magyarázta Gert Nebrich a kulturális intézmény kurátora. „Talán azért maradtak meg ilyen jó állapotban, mert 60 éven át hűvös és sötét helyen voltak.”

A németek a náci rezsim kapitulációja után hagyták el a bunkert 1945 májusában. A korabeli iratokból kiderült, hogy többek között ez év januárjától szolgált a bunkerben egy Gerhard Saalfed nevű fiatalember, aki akkor csupán 17 esztendős volt. Bár a német vezetés 1945 május 8-án kapitulált, a bunkert őrző katonák csak két nappal később hagyták el posztjukat. A súlyos fémajtókat lezárták, majd a mintegy 16 kilométerrel távolabbi városba mentek, hogy letegyék a fegyvert.

Cassoe szerint a bunkerek a félreeső helyszín és a finom szemű homok miatt maradhattak épségben, amely lassanként teljesen befedte a betonszerkezeteket, elrejtve azokat a kíváncsi szemek elől.